Lackfi János megpróbál kimaradni a közéleti vitákból, és az irodalmi kultúrharcból is. Hogy mi a titka? A belső emigráció.
Közéleti beszélgetést nem szívesen vállal, a kultúrharcot viszont izgalmasnak tartja. A Magyar Hangnak adott interjújában a költő-író így fogalmaz: "minden irodalmi klikknek megvan a maga igazsága, de ezek összeillesztése helyett egymás torkának megyünk a szilánkokkal. Ha úgy nézzük, hogy nyíltan vagy titkon mindig így ment, akkor ez normális. Ha az a kérdés, szeretem-e, hát nemigen. Viszont kétségkívül izgalmas buli."
Hogy Lackfi János miként próbál kimaradni a szekértábor-háborúból, arra a belső emigrációt adja meg válaszként. "Emigráltam. Márpedig Magyarországra. Abba az országba, amelyik nincs szétszaggatva. Olvasom Tolnai Ottót, Kiss Annát, Győrffy Ákost, László Noémit, Dragomán Györgyöt, Fehér Bélát, és vígan élek."
A szerző beszél arról is, hogy Magyarországon sikeres íróként még úgy is meg tud élni, hogy hat gyereke van, a filmfesztivál-zsűrizésektől kezdve a dalszövegíráson át az érzékenyítő videókig sok felkérést kap, évente körülbelül 150-szer lép fel, ezekből a megbízásokból már ki lehet jönni.
A Fidesz családpolitikájával kapcsolatban is óvatosan fogalmaz, mint mondja: érdemes támogatni a gyerekeket, mert nélkülük nincs jövő, de viccesnek találná, ha csak akkor támogatnánk a családokat, ha "statisztikailag igazolható, hogy többet szülnek".
Lackfi szűkszavúan a stroke-járól is beszél a lapnak: az agyi traumája után igyekszik minél többet imádkozni, és távolságból szemlélni az életét. "Növeltem az éltető H-vitamin-bevitelt, vagyis minél több mindenért indítom fel magamban a hálát. Működik."
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: