Charlotte Prodger vehette át idén a legrangosabb európai képzőművészeti elismerésnek számító Turner-díjat. A 44 éves Prodger a Bridgit című félórás kisfilmjével nyűgözte le a zsűrit. A film valójában az iPhonjával rögzített állóképekből és rövid, hétköznapi jelenetekből áll, Prodger rögzítette például, ahogy a vonaton utazik, filmre vette a macskáját, a skót aberdeenshire-i tájat, vagy a pólóját, ahogy szárad a radiátoron.

Olyasmi képek ezek, amilyeneket valószínűleg sokan közülünk tárolunk a telefonjainkon, jelenetek, pillanatok, amik csak számunka mondanak valamit, egy idegen számára jelentéktelenek. Prodger mégis képes volt ezeket a momentumokat érdekessé és befogadhatóvá tenni a nézők számára is: a képeket ő vagy a barátai narrálják, a látszatra random pörgő rövid – maximum 4 perces videókat tudott rögzíteni az iPhone-jával – jelenetek az identitás megtalálásáról, szexualitásról, a test és a technológia, a test és a táj kapcsolatáról szólnak.

A kisfilm egyik legerősebb pillanata az a rész, amikor Charlotte Prodger kitér benne az Aberdeenshire-ben töltött 90-es évekre, amikor először felvállalta szexuális irányultságát. A filmben szó van arról, hogy annak idején a környezetében lévő emberek azon tanakodtak Prodgert látván, hogy férfi-e vagy inkább nő, a barátnőjéről pedig azt feltételezték, hogy valójában a lánya.

Prodger szerint a mobiltelefonnal készült képek esetében is ugyanúgy tetten érhető a fizikai jelenlét, mint egy 16 mm-es szalagra rögzített film esetében, hiszen például az iPhone rögzíti a tulajdonosa lélegzését, nem lehet a képet teljesen stabilizálni. A művész azért is választotta eszközéül az iPhone-t, mert sokat volt egyedül, és úgy érezte, hogy a telefonja saját maga kiterjesztése lett. "Számomra minden benne van" – mondta Prodger.

Volt már jelölt egy bevetetlen ágy is

A William Turner romantikus festő után elnevezett díjat a Tate Gallery adományozza. Az elismerés általában nem feltétlenül a legnépszerűbb művet illeti, időnként kifejezetten botrányos, vitatott vagy nem könnyen befogadható műalkotások művészei kerülnek a jelöltek közé. Elég csak megemlíteni Damien Hirst formaldehidben tartósított cápáját, de Tracey Emin My Bed (Az ágyam) című installációját is jelölték korábban a Turner-díjra. Ez az alkotás egy bevetetlen ágy volt, rajta használt ágyneművel, óvszerpapírokkal, alkoholos üvegekkel.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: