"A történetben megemlített személyek nem a képzelet szülöttei, amennyiben a következő írásban bárki magára ismerne, gondolkodjon el saját életén és felfogásán!" – kezdi a Magyar Időkben Vastag Andrea irodalomtörténész cikkét arról, hogy, „nem kurzuskeresztényekre, hanem igazi, lélekben keresztény emberekre van szükség, mert egyedül ők képesek arra, hogy újra felépítsék Magyarországot”.

Bangha Béla írásaira utalva – és Szakács Árpád sorozatához illeszkedve -– kijelenti, hogy „az álkeresztény embertípus kvintesszenciái jelenleg ugyancsak köztünk élnek”, mint a magyarországi egyházak vezető világi emberei, és mint volt politikusok és diplomaták, akik „klasszikus, középjobbos megalkuvóként éppen a jobboldalt és a kereszténységet eltüntetni akaró baloldali személyek számára juttattak pénzösszegeket, valamint megszólalási, megjelenési és egyéb lehetőségeket. Ezek valójában a mindent és mindenkit eláruló kurzuskeresztény típusának mintapéldányai.”

Eddig még csak a szokásos. De az irodalomtörténész továbbmegy, és erősen kifogásolja, hogy „a Tokaji Írótábornak és a Magyar Írószövetségnek magukat középjobboldalinak mondó tagjai az első világháborús évfordulók kapcsán a baloldalt támogató, a baloldal által készpénzen megvásárolt ember keresztény magyar típusának, Ady Endrének a nevével fémjelzik a nagy háborút s annak magyar vonatkozásait”. Tudják miért? Mert Ady kerülte a katonaságot.

Azért gyorsan hozzáteszi a szerző, hogy Ady Endre egyébként igen tehetséges és tragikus sorsú magyar költő, akit nem kell kivenni a magyar kultúrából.

Vastag példát is felhoz Gyóni Géza költő személyében, hogy őt kellene Ady helyett népszerűsíteni, mert ő odaveszett a háborúban, „miközben Ady szabadkőműves barátaival a kávéházakban melegedett”.

Azt is kifogásolja a szakácsista irodalomtörténész, hogy magukat középjobboldalinak mondó, a baloldallal kokettáló személyek a migránsáradattal és az iszlámmal szemben Ady Endrével fémjelzik a magyar kultúrát, annak szent, megtartó erejét. Itt érve át is csap egy kis zsidózásba is. Nem érti,  miért nem találtak más magyar költőt e célra "Csak olyat, aki a magyar nép megújulását egy másik, a Magyar Királyságba akkoriban bevándorolt népcsoporttal való összeolvadással, új népet létrehozva (!) vélte biztosítottnak látni? Igen, Ady Endre volt az, Korrobori című írásában."

A szerző egyébként írásában nagyjából Raffay Ernő Szabadkőműves béklyóban és Szabadkőműves zsoldban című köteteit visszhangozza a cikkében, ami talán nem is véletlen, tekintve, hogy ő Raffay felesége.

Csak annyit tennénk hozzá mindehhez az „egyébként igen tehetséges” költőtől: „Döcög, döcög az ócska konflis”

Ide kattintva eléri a Nyüzsi további cikkeit, azonnali véleményeket, érdekességeket, szórakoztató mémeket, gif-eket, videókat.