hvg.hu: Az X – A rendszerből törölve című skandináv típusú, kőkemény bűnügyi thrillerrel a magyar film adósságát kívánta törleszti a krimiműfaj terén?

Ujj Mészáros Károly: A drámai szál, a múlt feldolgozása legalább olyan hangsúlyos téma az X-ben, mint a sorozatgyilkosság megfejtése. Nagyon erős érzelmi töltet és hangulat jellemzi a filmet. A magyar krimi műfajában a 2000-es évektől Gigor Attila A nyomozó című filmje számít hivatkozási alapnak. Ezen kívül nem készült erős atmoszférájú, csavaros történetű krimi, amelyet igazán sikeresnek tartott volna a hazai moziszerető közvélemény. Komoly ambíció volt az alkotótársaimmal, hogy megpróbálkozzunk vele. Más részről hétköznapi hőst akartunk teremteni valakiből, akinek látszólag semmi adottsága nincs rá, hogy azzá váljon. Az amerikai filmgyártásban az akcióhősöktől a kisvárosi karakán emberekig jelen van a hőskultúra.

Mi magyarok, leginkább az elvetélt, elnyomott, negatív hősök sztorijait dolgozzuk fel.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Szeret női hősökkel dolgozni. A Liza, a rókatündér után Balsai Móni egy pszichésen zavart nyomozónőt alakít, aki egy szövevényes bűncselekmény-sorozat nyomába ered. Milyen többletjelentéssel bír, hogy lelkileg sérült karaktert állít a történet középpontjába?

U. M. K.: Mindig érdekesebb, amikor lehetetlennek tűnik valami, mint ahogy annak idején Lizának is lehetetlennek tűnt a boldogság, semmi esélye nem mutatkozott rá. Lizának az volt a küldetése, hogy picit megmelengetve az emberek lelkét, érzelmileg segítsen rendbe tenni a világunkat. Az X hősét, Évát rengeteg trauma, magánéleti megpróbáltatás érte, amit fel kell dolgoznia ahhoz, hogy úrrá legyen a problémákon és hőssé váljon. Ennek a nőnek iszonyú erős az igazságérzete. Valaha elismert nyomozónak számított, jelenleg megtűrt személy, irodai munkát végez a különleges halálesetek ügyosztályán. A nyomozati anyagok feldolgozása során összefüggéseket talál a balesetben, öngyilkosságban furcsa körülmények között meghalt emberek esetei között. Komoly próbatétel számára, hogy legyőzze a pánikrohamait, az alkalmatlanságát, és végül kimenjen a helyszínekre, hullákat nézzen, nyomozzon a terepen.

hvg.hu: Kulka János a titokzatos idegen szerepében tér vissza a filmvászonra. A betegsége utáni fizikai-lelki állapotához igazította a jelenlétét az X-ben?

U. M. K.: Korábban egy külön filmet képzeltem el arról az útról, amelyet János karaktere végigjár. 2016-ban hét díjat nyert a Magyar Filmhéten a Liza, a rókatündér, ami után felhívtak a Klubrádió egyik kulturális műsorából, ahol éppen János volt a vendég. Viccesen megjegyezte, hogy szívesen benne lett volna a Lizában, de úgy látszik, nem akarok neki szerepet adni. Mire azt feleltem, hogy az új filmemben íródik a számára egy szerep, nagyon számítok rá. Nemrég egy találkozásunk során megköszönte nekem, hogy leegyszerűsítettem a szerepét, így alig kellett beszélnie a filmben. Az igazság az, hogy az ő karaktere eredetileg sem beszélt volna többet.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Első játékfilmjét, a Lizát a 70-es évek Kádár-korszakának elképzelt kapitalizmusába helyezte. Az X – A rendszerből törölve a választások előtti Budapesten játszódik, ahol eluralkodik a káosz. Tüntetők, anarchisták, vandálok lepik el az utcákat. Lehetséges forgatókönyvnek szánta a mai magyar társadalomban lappangó indulatok elszabadulásáról?

U. M. K.: A filmben a város külön karakterként jelenik meg, ami a főhős lelkivilágához, kiegyensúlyozatlanságához kapcsolódik. Az X egy alternatív valóságot mutat be, amelyben bizonyos feszültségek látható formát öltenek, mindez a film erős atmoszféráját segíti. A film alapvetően egy fikciós krimi, teljes egészében kitalált történet. Emellett van egy csomó vetülete, ami a magyar valósághoz, az elmúlt harminc évünkhöz kapcsolódik.

hvg.hu: A saját közérzetét is belefogalmazta a feltáratlan bűncselekmény-sorozatba?

U. M. K.: Másodéves egyetemista voltam, amikor a rendszerváltás történt. Iszonyúan örültem annak, hogy végre demokrácia lesz Magyarországon. Előtte, vidéki gimnazista koromban, sokat gondolkodtam azon, hogy ha így marad a rendszer, elhagyom az országot. 1984-ben kulminált bennem ez az érzés, amikor a Szovjetunió bejelentette a Los Angeles-i nyári olimpia bojkottját, így mi sem vettünk részt az olimpián. Akkoriban nyílt ki teljesen a szemem, kilátástalannak tűnt a változás. Aztán, mint oly sokan, én is komoly optimizmussal éltem meg a demokratikus fordulatot, de ez az érzés nagyon hamar elmúlt. Két éven belül már annyi negatív impulzus, hír ért minket a friss demokráciánkról, hogy hamar elkezdtem kijózanodni. Ezzel együtt nem vagyok kiábrándult. Hiszek az olyan alapvető demokratikus elvekben, mint a népfelség elve, a hatalmi ágak megosztása stb.

A demokrácia alapelvei gyönyörűek, mégis általános világtendencia, hogy maga az ember nem képes igazán felnőni, megfelelni ezeknek az eszméknek.

A kivétel talán csak Skandinávia és Új-Zéland. Új-zélandi ismerőseim mesélték, hogy náluk például ismeretlen fogalom a rendőri korrupció vagy az erőszak, mert maguk a rendőrök szorítják ki maguk közül azokat, akik ilyen módon próbálnak viselkedni. Persze ott egykor a bevándorlóknak majdnem sikerült teljesen kiirtaniuk az őslakosokat…

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A Balsai Móni–Schmied Zoltán-párossal nemrég Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének a kamaraváltozatát állította színpadra a Centrál Színházban. A kamera mögötti állapot meghosszabbításának tekinti a színházi rendezést?

U. M. K.: Bennük merült fel az ötlet, hogy rám bíznák a rendezést, amire Puskás Tamás igent mondott. Joannah Tincey kétszereplős darabját Baráthy György, a színház dramaturgja ajánlotta. Igazából csak segítőnek tartom magam a regény különböző karaktereit éles váltásban megjelenítő színészek mellett. Reményeink szerint sikerül visszarepíteni a nézőket a 200 évvel ezelőtti romantikus korba. Kinézetre olyan ez a két színészre írt előadás, mint egy ékszerdoboz, amelyben a vetített díszletek és a korhű jelmezek is segítenek.