Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Tehetségesek, öntudatosak, karakteresek és szépek. Cikksorozatunkban bemutatjuk azokat a huszonéves színésznőket, akikre felfigyelhettünk már filmekben vagy tévésorozatokban. Húsz feltörekvő színésznőnek tettük fel ugyanazokat a kérdéseket, és mozgóképes tapasztalataik alapján sorba rendezve mutatjuk be őket hétről hétre.
A legmenőbb fiatal magyar színésznők #7
| Név: Mészáros Blanka Született: 1991. március 3. Miben láthattuk: Brazilok, #sohavégetnemérős Színházban: Katona József Színház |
Ideálisabban nem is indulhatott volna Mészáros Blanka színészi karrierje. Első próbálkozásra felvették a színművészetire, a diploma után leszerződött a Katonába, ahol jelenleg nyolc előadásban szerepel, a nyáron Júliát játszott egyetemi osztálytársa, Vecsei H. Miklós Rómeója mellett a Szegedi Szabadtérin, és a filmrendezők is nagyon szeretik. A moziban először a Brazilok című vígjátékban láthattuk, laza természetességével a sztárokkal telepakolt szereplőgárdából is ki tudott tűnni. A #sohavégetnemérősben nehéz színészi feladatot kapott: kórházi ágyban fekve, Skype-on keresztül, gyakorlatilag végig suttogva kellett hitelesen szerelembe esnie egy fiúval (Dékány Barnabás).
Imádnivalóan vette az akadályt, ahogy a neten népszerű Semmi bogár című kisfilmben is, ahol a romantikus párkapcsolat ellenkező végét játszották el Vecseivel, egy egykori szerelmesek közötti véletlen találkozást. Jövőre két nagyon különböző mozifilmben játszik főszerepet, a ’48-as szabadságharc utáni leszámolások időszakában játszódó Guerillában, illetve Gothár Péter filmnyelvi újításokat ígérő Hét kis véletlen című alkotásában, amelynek egyes részeit az olaszországi Sienában és Londonban forgatták. Blanka mindkettőben egy szerelmi háromszög egyik szereplőjét formálja meg.
Először a Proton Cinema irodájában tartottunk próbafelvételt. Turistakamera, fehér falak, piros linóleumpadló. Blanka meggyőző volt, őszintén, humorral vett részt a játékban – elképesztő erővel. Néztem őt és Váradi Gerit, milyenek egymás mellett. Akár százhetven évvel ezelőtt is lehetnének… Találkozhatnának az erdőben… Három hónappal később kint voltunk a Normafa mellett, forgott a gép. Egyre jobban létrejött az a fantázia, amit elképzeltem: néhány nap történései 1849 augusztusában, a szabadságharc végén, egy gerillatáborban. Ott van Blanka, mint egy jelenés: lila fűző, földes kezek, orvosi táska, több hónapos fáradtság, büszke tartás, angyali lény.
– Kárpáti György Mór, a Guerilla rendezője
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Gyerekkoromban egy kis ufó voltam. Úgy születtem, hogy nem volt se hajam, se szemöldököm, se szempillám. Édesanyámék azt gondolták, az a jó, ha vissza van nyírva a hajam, ezért sokáig kopasz voltam. Úgy néztem ki, mint egy csúnya fiú, a bátyámmal mi voltunk a dömperes csákók. Volt egy régi, rossz dömperünk, egymást beleültettük, és úgy rohangáltunk az udvaron. Hol nekitoltuk egymást a fának, hol nem. Ennek az intenzivitására most is emlékszem.
Mi zavar a legjobban a külsődben?
A nagy fenekem. Tornász voltam, és amíg nem lettem nő, színtiszta izomból állt a testem. Ez egy nagy tragédia volt, mert nem csináltam semmit, és megváltozott a testem. Hirtelen lett mindenem, és én ezt nehezen éltem meg. Még jól is jöhetett volna, hogy a fiúk megnéznek, de versenysportolóként nem ez volt az elsődleges szempont.
Ezért abba is hagytad?
Nem ezért, hanem mert színésznő akartam lenni. Otthagytam a családomat, gimi másodikban Kunfehértóról felköltöztem Budapestre, és a suli mellett egy színésznőhöz jártam. Felvettek Szentesre is a drámatagozatra, de nem mentem oda, mert féltem, hogy elcsábulok, nem tanulok semmit, sálat kezdek hordani, és nagy művésznek hiszem magam már 16 évesen.
Miután feljöttél Pestre, mi volt az első meghatározó színházi előadás, amit láttál?
Az egyik a Székek volt a József Attila Színházban, amit Markó Eszter és Méhes László csinált, a másik pedig A kaukázusi krétakör, amit Novák rendezett Tatabányán, és pont fölhozták a Nemzetibe vendégjátékra. Az egy nagy élmény volt, Esterházy ült a mögöttem lévő sorban.
Melyik szót használod túl sokszor?
Anyukám pont mondott párat, amikor legutóbb otthon voltam: „elképesztő”, „csodálatos” és „értelmezhetetlen tartomány”.
Mikor sírtál utoljára, és miért?
Mostanában mindig beszéltetem a nagymamákat. Amikor nem értem, mi ez a világ manapság, hogyan kell evickélni benne, szeretem megkérdezni, hogy nekik is ilyen nehéz volt-e. Az egyik mamám elmesélte, hogy hazament, megfőzte az ebédet, de belekóstolni már nem tudott, mert kellett menni megszülni apámat. Kérdeztem, másnap mi volt. Semmi, mentem dolgozni, mondta.
És utána még hozzátette, hogy amikor három hónapos volt apám, próbálta szoptatni a munka mellett, de azért nem vihette ki a szőlősbe. A papa akart kérni sörre, de már nem volt pénzük hónap végén. Megérkezett egy nagy adag rakomány a vasútállomásra, és a papának senki nem tudott segíteni a faluban, mert pont focimeccs volt. Nem figyeltek oda, és a papára rázuhant rengeteg 80 kilós fa, összezúzták millió darabra, mentőhelikopterrel kellett vinni.
Ahogy ezt mesélte, látszódott rajta, hogy visszaemlékszik, hogy szoptatja az édesapámat, és szalad be a szomszéd, hogy jöjjön, mama, nagy baj van az Imivel. Amikor kiért hozzá, ott feküdt a papa, mindene megsérült, és annyit mondott csak, hogy egy szál cigit kérek. Aztán kérvényezni kellett a rokkantat. Akkor sírtam, és elgondoltam, hogy azért nekem valószínűleg ennyire nem lesz nehéz, és a panaszáradatból visszább kéne venni.
Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?
Félős vagyok. Kimegyek este kezet mosni, és nem merek tükörbe nézni. Furán hangzik, mert színészként vágyom az újdonságra és a szélsőségekre, ugyanakkor ezek mind megrémisztenek. A természeti jelenségekkel is ez van. Nem bírok elmenni az ablakból, amikor villámlik, közben meg kurvára félek tőle.
Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?
A nagymamámat. Érzem, az ő életét meg kéne írni, azért is veszem fel a telefonra a beszélgetéseinket. Nagyon érdekes nő, nagyon kemény. Egyik pillanatban egy boszorkány, a másikban egy csodálatos ember, a harmadikban szigorú, a negyedik pillanatban egy ártatlan kislány. Most már egyre kisebb, lassan már ölben vihetném, olyan picike, mint egy manó.
Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy már gimis koromban is próbáltam enyhíteni a szüleim terhein, most fent tudok tartani egy albérletet, tudok venni ruhát, és a munkahelyemen is úgy tudom megoldani a feladataimat, hogy nem kell szégyenkeznem az előadások után.
Mi a visszatérő álmod?
Meghalok, vagy meghalnak az emberek körülöttem. Többször álmodtam azt, hogy a kertünkben mocsár volt, anya elkezdett süllyedni, próbáltam kihúzni, de én is süllyedtem.
Mitől tartasz a leginkább?
Attól, hogy addig zsákmányoljuk ki a körülöttünk lévő világot, hogy eljön egy újabb apokalipszis. Félek az elgépesedéstől és az önzőségtől. Kezdenek az emberi eszmények eltűnni, az emberből kiveszik az emberség, nincsenek már közös hitek, ez megrémiszt. Ahogy jöttem ide, a villamoson ült egy hajléktalan egy üveg borral a kezében, szájalt valami középkorú férfival, aki azt mondta neki, „odamegyek, megütlek, és meghalsz, bazmeg.” Ez egy megálló alatt volt.
Ha visszamehetnél az időben, hova és mikorra mennél?
Amikor gyerek voltam. A bátyámmal azért kellett foglalkozni, mert pont elindult a rosszfiú korszakába, a húgom pedig csecsemő korában nagyon beteges volt. Én voltam a mentsvára a szüleimnek, velem semmit nem kellett csinálni, ezért kevesebbet kaptam az odafigyelésből. Talán ha több lett volna, nem gügyögnék ennyit. Úgy szeretnék visszamenni, hogy tesóimmal ne legyen gond, én sírhassak, engem nyúzzanak.
Melyik dalt szeretnéd, hogy szóljon az esküvődön?
Valamit tanuljunk meg a kedvesemmel. Vagy ő írja azt a dalt, vagy írjuk együtt, de mindenképpen énekeljük duettben.
És a temetéseden mi szóljon?
Ott a többiek énekeljenek valamit, amihez kedvük van, és annyira ne bőgjenek.
Mikor voltál a legboldogabb életedben?
Amikor kint voltam a bátyámnál Németországban négy éve. Egy kis faluban laktunk harminc lóval együtt, és minden nap a patakban sütkéreztünk. Azt éreztem, bármit megtehetünk, két kereső ember, isszuk a sört, sütjük a húst, és közben nyerítenek a lovak.
Mit csináltál eddig ma?
Tegnap éjszaka későn érkezett meg a kedvesem, már nem tudtunk beszélni, csak adtam neki egy puszit, és aludtunk. Fölébredtem, megörültünk egymásnak. Beszéltem a húgommal, megfürödtem, ettem egy banánt, összepakoltunk, mert délután indulunk Verőcére négy nap szünetre. Aztán fölszálltam a négyeshatosra.
Melyik film változtatta meg az életedet, vagy volt rád nagy hatással?
Az egyik az Örvény című dokumentumfilm. Van benne egy mondat, ami a mai napig megvan. Azt kérdezi a tizenéves cigánylány az anyjától, hogy „Miért szültél engem a világra? Minek akartál? Mért nem rohadtam beléd?”, az anyja meg erre, „Azért, fiam, hogy te is legyél.”
Filmek közül gyerekkoromban a Schindler listája és a Ryan közlegény megmentése volt meghatározó élmény, fiatalon a Keserű méz Polanskitól, legutóbb pedig a Fantomszálon volt olyan katarzisom, hogy zokogógörcsöt kaptam. Ilyen volt a Toni Erdmann is, azután 25 percig nem tudtam beszélni, csak zokogtam, de muszáj megemlítenem a Cigányok idejét és az Adéle életét is.
Hol etted a legjobbat életedben?
A Café Delionban a Rádayn. Sertéskarajt ettem, de úgy volt tálalva, hogy már az élmény miatt is megérte.
Miben szeretnél tehetséges lenni?
Azt akartam mondani, hogy jó lenne tehetségesebbnek lenni abban, hogyan forgassam a kártyákat, hogyan használjam a kapcsolataimat, de aztán rájöttem, minek akarom, ha nem vagyok ilyen ember. Soha nem használtam fel érdekből kapcsolatot, holott a mai világban, ha el szeretnék utazni messzebbre Verőcénél, akkor lehetne ügyeskedni. De legbelül nem érdekel.
Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszútávon?
Nagyon be tudok burkolózni, elhallgatok, egy veszekedés közepén elnémulok. Érzem, hogy a másik szenved, és csak arra lenne szüksége, hogy megöleljem, vagy felmentsem, de helyette elnémulok, vagy elalszom, vagy elmegyek. Szerintem ez gyűlöletes, mert ezzel csak agressziót tudok kiváltani.
Eddig úgy vettem részt a párkapcsolatokban, hogy tűrök, aztán egyszer csak megfordulok, és kilépek szó nélkül. Most tanulok nem tűrni, megbeszélni a problémákat. Engem mindig csak választottak, először van az életemben olyan férfi, akit én választottam, és ennek érzem a súlyát.
Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?
Az jó lenne, nem? Ha a testem el is megy, de ami belül van, az kiröpül, és elmegy valami gyűjtőhelyre, mint a mesében. Nem hiszek benne, de örülnék, ha így történne. Csak ne legyen rossz, ne büntessen meg az Isten, hanem valami jobb dolog jöjjön.
Úgy élsz, hogy büntetésre számítasz?
Nem. Szoktam imádkozni is, de az egy másik dolog. Amikor túlcsordulok, akkor muszáj imádkozni. A testvéreimért, a családomért, magamért, azért, hogy ne haljon meg több bálna, és ne kelljen kiszedni belőlük nyolcvan darab zacskót.
Melyik számot hallgatod a legtöbbet mostanában?
Van a Radiohead énekesének egy másik zenekara, Atoms for Peace, és tőlük nagyon szeretem a Before Your Very Eyes című számot. A másik, amivel szoktam doppingolni magam mostanában, az a Sol Aleftől. Bár én már önmagában attól felpörgök, hogy lehet játszani, és szeretem tüzelni a partnereimet. Mielőtt felmegyünk a színpadra négyszer odaszólok valamit, vagy megcsipkedem, vagy mondok valami új dolgot, hogy próbáljuk ki.
Mit szólsz oda?
„Nagyon-nagyon jól nézel ki!” Általában is nagyon szeretek udvarolni. Szerintem amikor a fiúk jól néznek ki, azt nekünk, lányoknak ugyanúgy kötelességünk elmondani, mert nekik is jól esik.
Melyik könyvet adtad a legtöbbször ajándékba?
Például Bodor Johanna Nem baj, majd megértem című könyvét nagyon szívesen odaadnám minden ilyen korú lánynak, mint én vagyok.
Melyik volt életed legjobb koncertje?
Egy dzsesszfesztiválon Torontóban, annál nagyobb élményem még nem volt. Egy utcán volt az egész az Ontario-tó partján, különböző helyeken zenéltek, hallgatod az egyiket, aztán mész tovább, hallod a következőt, de még egy kicsit szól emez is.
Van beceneved?
Blani. Így szoktak hívni a barátaim. Van, aki Blansnak szólít, de az olyan művészkedős, attól mindig tartózkodom. És csak Mészáros Máté hív úgy, hogy Blanyedli.
Mennyi borravalót szoktál adni?
Mindig szoktam adni, és ez néha zavar. Azt érzem, egy csomó pénzt eltaxizom, és még azt a plusz 300 forintot is otthagyom. Ha azt nem hagynám ott, akkor nem kéne az utcán még belenyúlni a zsebembe, hogy a kéregetőknek is jusson. Ez logisztika. De ha valami nagyon ízlik, akkor kicsit túl sokat adok, ha meg nem ízlik, akkor a kötelezőt.
Kaptál már olyan kritikát, ami tényleg fájt?
Kecskeméten az egyik első szerepem Julika volt a Liliomban, és egy kritikus azt írta, hogy művidékizős nyelven beszéltem. Pedig Molnár Ferenc írt bele olyanokat, hogy gyüssz mán. Nekem ez nagyon rosszul esett, mert ha valamit nem művi szinten űzök, az a vidékiesség.
Cikksorozatunkban az 1990 után született magyar színésznők közül választottuk ki azt a húszat, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat korábbi részeit itt találja.
