Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Megváltoztatta Nemes Jeles Lászlót a Saul fia elképesztő sikere? Milyen érzés volt Jakab Julinak megkapni egy majdnem hárommilliárd forintos szuperprodukció főszerepét? A Napszállta rendezőjét és színésznőjét kérdeztük.
A jövő szerdán induló velencei filmfesztiválon debütál Nemes Jeles László második filmje, a Napszállta. Az Oscar-díjas Saul fia rendezője a fesztivál történetének talán legerősebb versenyprogramjában olyan nagy nevekkel küzd meg az Arany Oroszlánért, mint a Coen testvérek, Mike Leigh, Luca Guadagnino (Szólíts a neveden), Alfonso Cuarón (Gravitáció) és a Kaliforniai álmot jegyző, Oscar-díjas Damien Chazelle. Bizonyos szempontból visszatérés is ez Nemes Jelesnek, ugyanis 11 évvel ezelőtt Velencében vett startot a karrierje a Türelem című első kisfilmje bemutatójával.
A Filmalap 1,6 milliárd forintos támogatásával készült Napszállta gyakorlatilag minden kockáját egy fiatal nő, Írisz Leiter arca dominálja. Az ő titkait kutatja az 1913 nyarán játszódó film, és a rendező közel másfél éves keresés után annak a Jakab Julinak adta ezt az abszolút főszerepet, aki már a Saul fiában is az egyetlen fontos női figurát alakította.
A világpremier előtt ültünk le a 41 éves rendezővel és a 30 éves színésznővel, hogy beszélgessünk közel tízéves ismeretségükről és a közös útról, amelynek legújabb állomása a film, amelyet bátran küldhet Magyarország jövőre az Oscarra.
hvg.hu: Milyen volt először végignézni a filmet?
Jakab Juli: Fantasztikus élmény. Háromnegyed évig vártam, minden nap gondoltam rá, hogy milyen lesz végre készen látni. A munka alatt a saját feladatommal voltam elfoglalva, természetesen érzékeltem magam körül a díszletet, meg a hatalmas operatőri koncepciót, de közben én nem néztem anyagot. Ezért, amikor először megnéztem, a leginkább az érdekelt, milyen lesz a kiállása ennek az óriási munkának, milyenek lesznek ezek a csodálatos képek. És lenyűgözött. Számomra is meglepően függetlenedni tudtam attól, hogy magamat nézem, elsodort a történet és a képek.
hvg.hu: Emlékeznek rá, hogy mikor találkoztak először, és mit gondoltak akkor a másikról?
J. J.: Nagyjából tíz éve ismerkedtünk meg, barátokon keresztül. Ami miatt közel éreztem magamhoz Lászlót, hogy sok hasonló személyiségvonásunk van. Mindketten elég introvertáltak vagyunk, inkább figyelni szoktuk az embereket, és nem középre tolakodni.
Nemes Jeles László: Sok éven keresztül azt gondoltam, hogy Juli nagyon érdekes jelenség, mintha nem ebből a korból, hanem egy másikból érkezett volna hozzánk.
hvg.hu: Hogy látja, megváltoztatta Lászlót a siker?
J. J.: Ő olyan ember, aki ezer százalékig, szinte mániákusan odaadja magát annak a projektnek, amellyel éppen foglalkozik. Szerintem ez kicsit ki is zárja azt, hogy elkezdjen máshogy foglalkozni magával. Aki ennyire elhivatott, azt talán kevésbé fenyegeti, hogy torzuljon a személyisége a siker hatására. Én nagyon konstansan ugyanazt az embert ismerem.
hvg.hu: 2012-ben Juli is szerepelt abban a pilotfilmben, amelyet a Napszállta korai verziójához csináltak a Torino Filmlabnek. Milyen volt ez az első közös munka?
N. J. L.: Akkor nem ő játszotta a főszerepet. Úgy éreztem, abban a titokban, ami benne lapul, sokkal több erő van, amit nagyon szívesen viszontlátnék egy filmben.
J. J.: Azért jó Lászlóval dolgozni, mert erősen árad belőle valami, ami miatt hihetetlenül meg lehet benne bízni. A döntéseiben, az instrukcióiban. Tehát színészként kellemes emlék volt, és örülök, hogy így folytatódott.
hvg.hu: Mi volt a döntő abban, hogy Juli mellett döntött? Volt olyan momentum a casting során, amikor tudta, hogy ő kell a filmbe?
N. J. L.: Mindenkitől kértünk egy verset, ez sokszor videóüzenetben érkezett meg. Aki nem tudott magától verset hozni, annak ajánlottuk Szabó Lőrinctől a Semmiért egészen címűt. És mikor már ezerszer meghallgattam ezt a verset különböző emberek előadásában, Juli elmondta a kis otthoni felvételén. Akkor úgy éreztem, hogy ennek a lánynak olyan tartományai vannak, ami a film szempontjából egy kincs.
hvg.hu: Egyszer már 1500 lány közül kiválasztotta Julit a Saul fiához. Nem volt egyértelmű, hogy a Napszálltára is ő lesz a legmegfelelőbb?
N. J. L.: Minden castingban alaposságra törekszem. Ez hosszú folyamat, végig kell menni elég sok stáción. Igazából mind a két helyzetben megadtam magamnak azt a lehetőséget, hogy széles legyen a választási paletta. És valahogy mind a két esetben az evidencia lett, hogy Juli ez a női szereplő.
hvg.hu: Milyen körülmények között tudta meg, hogy ön lesz Írisz?
J. J.: Behívtak az irodába, ahol a casting is zajlott. Úgy éreztem, mindenki tudja, hogy ez egy fontos pillanat, nagyon megható helyzet volt. Elsősorban nekem, de jólesett, hogy ők is egy kicsit felindult lelkiállapotban voltak.
hvg.hu: Sírt?
J. J.: Nagyon meghatódtam.
hvg.hu: Amikor kiderült, hogy ön lesz a főszereplő, el tudta azt hinni, hogy vannak annyira érdekesek a titkai, hogy azt egy nagy költségvetésű film kutassa?
J. J.: Nyilván tisztában voltam a produkció méretével, de számomra az origója volt ennek a munkának, hogy László úgy döntött, hogy én legyek Leiter Írisz. Ha nem hiszem el neki, hogy ő tudja, mit csinál, akkor nem tudtam volna foglalkozni a munka érdemi részével.
N. J. L.: A főszereplő kiválasztása a filmkészítés esszenciája. Coppola egy hét után rúgta ki Harvey Keitelt az Apokalipszis most forgatásáról, és elhívta helyette Martin Sheent, mert azt mondta, nem hihető, hogy Keitel egy „megfigyelő” lenne, Sheen viszont hordozza a „megfigyelő” lényegét. Ez nem személyes dolog, hanem inkább annak a kérdése, hogy megvan-e az az emberi tartomány, amely elengedhetetlen a film szempontjából. Hogy ez létezik-e, elérhető-e és megtaláljuk-e. Nem lehetett nárcisztikus a főszereplő, hanem az kellett, hogy átadja saját magát, a titkait, a megismerhetetlenségét a filmnek.
hvg.hu: Juli játékáról mondta, hogy olyan, amilyet eddig leginkább a Bresson-filmekben látott. Robert Bresson mondta azt a szereplőiről, hogy „nem az a lényeg, amit megmutatnak, hanem amit elrejtenek, és mindenekelőtt az, amit nem is sejtenek, hogy bennük van”. Ezt ön is így látja?
N. J. L.: Igen. Ezért is nehéz Julinak megválaszolni az előbbi kérdést, mert ő maga sem feltétlenül tudja a válaszokat. Én mint rendező felismerem, hogy létezik ez a tartomány benne, és megpróbálom feltárni. És nagyon remélem, hogy nem tudtam az egészet feltárni, mert az lesz a nézőnek húsz év múlva érdekes.
hvg.hu: Juli, végzett dramaturgként tudta kritikusan nézni a Napszállta forgatókönyvét?
J. J.: László, még ha egy döntés közepén van, akkor is egyértelmű, hogy a jó ösztönei alapján fogja meghozni a döntést. Olyan bizalmat áraszt magából, amivel könnyű menni a stábnak és a szereplőknek is. Innentől kezdve hiteles. Ez az egyik, ami miatt nem kérdőjeleztem meg akár a forgatókönyv egyes momentumait, akár az ő instrukcióit. A másik pedig egy filmkészítői attitűd. Van, aki a spontaneitásra épít, más meg inkább arra, hogy a világot, amit létrehoz, a lehető legmélyebb mélységekig ismerje, és tudja, hogy mi hol van benne. László ez utóbbi.
hvg.hu: Megkérdezte Julit, hogy mit gondol a forgatókönyvről?
N. J. L.: Beszéltünk sokat a forgatókönyvről, és olyankor nem kérdeztem meg, hogy éppen melyik igazolványával van jelen. Az biztos, hogy van előnye annak, hogy Juli tudja, milyen egy forgatókönyv.
hvg.hu: A felkészülés során mik voltak a legérdekesebb dolgok, amelyeket megtudott erről a korról?
J. J.: Nagyon sok praktikus tudást elsajátítottam, az illemtantól kezdve a kalapkészítésen át a táncórákig. Ezeken túl nekem inkább az olyasmik voltak hasznosak, mint például, hogy mennyire más tempóban jártak az emberek az utcán. Érdekes, hogy melyik késsel kell enni melyik fogást, de sokatmondóbb, hogy mennyire nem engedték meg maguknak az emberek, hogy az érzelmeik vagy a pillanatnyi állapotuk látszódjon. Sok olyan szabály létezett, amely mai szemmel nézve kényelmetlen vagy kellemetlen, de közben mégis pont ezt az ideális, szép életképet szolgálta, amelyet mi is szerettünk volna megteremteni.
hvg.hu: A férfi főszerepet a román színészóriás, Vlad Ivanov játssza. Miért gondolta, hogy erre a szerepre egy hozzá hasonló szakmai előéletű színész kell?
N. J. L.: Igazából csak visszamenőleg tudom interpretálni: Juli és Vlad Ivanov különböző háttere produkált egy olyan dinamikát, amely a film szempontjából fontos volt. Ez egyfajta kapcsolódás a valóság és a filmes valóság között. Ebben a filmben is keveredik a valóság lényege és a filmes gondolkodásmód. Valami újfajta kémiát próbáltam találni a kettő között – az itt és most, és a varázs között.
hvg.hu: Gyakran szoktak egy bokszmeccs terminológiáját használva beszélni két színész összeeresztéséről a kamera előtt: felmosta vele a padlót, lejátszotta a vászonról, stb. Tartott-e valamennyire ettől az összecsapástól, és milyen élménynek bizonyult végül?
J. J.: Nem volt időm tartani tőle, mert egyszer csak volt egy casting, amelyen ott álltunk egymással szemben. Ráadásul majdnem egy órán keresztül egy nagyon feszült jelenetet próbáltunk, amelyben mindkét szereplőnek több kisülése is van. Ez alatt az egy óra alatt elég pontosan kiderült két szélsőség Vladról: egyrészt fantasztikus színész, aki hihetetlenül képes az energiáit összpontosítani, és ha kell, a legijesztőbb tekintetű ember a világon. Másrészt a valóságban elképesztően kedves és jó humorú.
Soha nem jelezte felém, hogy bármilyen problémát okozna neki, hogy én amatőr vagyok, nagyon jóindulatúan állt hozzám, és hamar szoros kapcsolat alakult ki köztünk. A két szereplő között többnyire inkább feszültség van, mint nyugalom, de ennek a megjelenítéséhez nem az az út vezet, hogy köztünk, mint színészek vagy emberek között is feszültség van, hanem hogy képesek vagyunk létrehozni azt a közös energiát, amelyet aztán tudunk használni. Már annál a próbafelvételnél kiderült, hogy kettőnk közt működik ez a kémia. Fantasztikus érzés volt, nem volt még ilyen tapasztalatom soha korábban, és ezen túl is nagyon sokat tanultam tőle.
hvg.hu: Minden kérdésre tudott válaszolni László, ami felmerült önben?
J. J.: Még az előkészítés alatt, amikor intenzíven foglalkoztunk a történettel, egy ponton hozzám fordult László, és azt mondta, lesznek olyan kérdések, amelyek felmerülnek majd benned, és nem fogok tudni válaszolni rájuk. Megértettem, hogy ez nem az anyag nem ismerését jelenti, hanem azt, hogy sok olyan pillanata van ennek a történetnek, ami inkább ösztönös, másodsorban érzelmi, de nem tudatos. Írisz nem minden esetben hoz tudatos döntéseket, sőt, sokkal inkább az ösztönei és az érzelmei vezetik. Egy idő után nem is nagyon kérdeztem a motivációról.
N. J. L.: Maga a film készítése egy folyamat, a rendező is keresi az utat. Amikor tudok felelni, akkor válaszolok, csak van, amikor én sem ismerem még a választ.
hvg.hu: László mondta, hogy vannak kapcsolódási pontok a Saul fia és a Napszállta között. Eszébe jutott, hogy Írisz akár lehetne a Saulban ön által játszott Ella anyja is?
J. J.: Konkrét rokoni kapcsolat nem jutott eszembe, de az igen, hogy a két film számomra nagyon hasonlít abban, hogy egyikben sem történelmi papírmasé figurák között mozgunk, hanem azok között az emberek között, akik olyanok, mint én ma itt ennél az asztalnál, csak éppen száz vagy hetven évvel ezelőtt éltek. A cél az volt, hogy ne díszletvilágot mutasson be, csak azért, mert kosztümös film, hanem valami valódi életet.
N. J. L.: Milyen érdekes, hogy Írisz és Ella figuráját csak néhány évtized választja el egymástól, és micsoda bukás van a kettő között. Mintha a világ megsemmisülése után villanna fel abban a barakkban ez a női arc, aki alig létezik, pedig néhány évvel korábban még egy tündöklő világban sétálhatott volna egy kalappal a fején.
hvg.hu: László mindig úgy beszél a főhősről és a főhőst játszó színésznőről, mintha az ugyanaz a személy lenne. Íriszre mindketten ugyanúgy tekintettek?
N. J. L.: Nálam elválaszthatatlan a főszereplő személye és a karakter, amelyet megformál. Amikor megszületett Írisz mint karakter, és elkezdtem gondolkodni azon, hogy Juli legyen a főszereplő, akkor úgy éreztem, hogy egyre közelednek egymáshoz, és utána valami fúzió történt.
J. J.: Nekem fontos volt, hogy először magamban tudatosítsam, melyek azok a dolgok bennem, amelyekre László leginkább támaszkodni szeretne. Viszont utána én végig a forgatás alatt harmadik személyben kezeltem Leiter Íriszt, mert szükségem volt arra, hogy tudjak valamennyi távolságot tartani. Nagyon sok kérdésre könnyebb volt magamban választ találni egy belső párbeszéd segítségével.
hvg.hu: A film forgatása után jött a #metoo és a Time’s Up! mozgalom, és biztos lesznek sokan, akik ezek szűrőjén keresztül fogják nézni a filmet. Adja magát ez az olvasat?
J. J.: Írisz figuráját én mindig mint embert vizsgáltam, és mint embert próbáltam megfejteni. Ennek persze az egyik pontja, hogy ő nő, ráadásul egy olyan történetben, amelyben talán életében először találkozik olyan szituációkkal, ahol meghatározó az, hogy nő. Ám a kiszolgáltatottságával és sérülékenységével együtt is számomra elsősorban az emberi működésről szól az ő története, és nem a női mivoltának a megéléséről. Egyébként pedig azt gondolom, az, hogy képesek vagyunk-e olyan társadalmat teremteni magunknak, ahol a nők biztonságban élhetnek, az egy évszázados, évezredes kérdés, ami soha nem veszít a létjogosultságából. És minden alkalommal, ha olyasmi történik, amivel sikerül eggyel közelebb lépni ehhez, legyen szó a szüfrazsettekről vagy a #metoo mozgalomról, az egy üdvözlendő és támogatandó dolog.
hvg.hu: Magasra tette a lécet a Saul fia az óriási sikerével és díjaival. Fel vannak vértezve arra, hogy a Napszállta esetleg nem fog ekkora kört befutni?
N. J. L.: Egy első film, ha olyan újítások vannak benne, mint a Saulban, akkor már csak azért is, mert első film, kap egy löketet, amit utána biztos nehéz megismételni. Nem gondolunk annyira a film pályafutására, csak arra, hogy jusson el minél több nézőhöz, minél több országban láthassák. Számunkra az az öröm és a megtiszteltetés, ha él a film, és emlékeznek rá majd tíz vagy húsz év múlva is. Többször láttuk a filmtörténelemben, hogy van olyan film, amelyet húsz évvel később már teljesen elfelejtettek, bár csodálatos figyelem kísérte a bemutatója idején, és fordítva. Sosem lehet tudni.
hvg.hu: Tesz azért, hogy színésznőként újabb lehetőségeket kapjon?
J. J.: Eddig szerencsére megtaláltak azok a dolgok, amelyek meg kellett, hogy találjanak. Vagy megtaláltuk egymást. Bízom benne, hogy ez a jövőben is így lesz.
hvg.hu: Mivel – mint azt említette – nem sikerült kiszedni Juli titkát a Napszálltával, lehet számítani arra, hogy további filmekben még próbálkozni fog ezzel?
N. J. L.: Hadd élvezzük most ezt a pillanatot, amikor még Leiter Íriszként létezik ez a kisasszony. A jövő megmondja majd, hogy merre navigálok.
Az Arany Oroszlánért versenyez Nemes Jeles László új filmje Velencében
