A Lajkó – Cigány az űrben filmrendezője a szalonrasszizmusról, a politikusok boldogtalanságáról, és arról is beszélt a HVG-nek adott interjújában, hogy több felkért színész sem volt hajlandó Brezsnyevből viccet csinálni.
Az 1957-ben játszódó politikai szatíra alkotója a filmje kapcsán – amelyben kommunista politikusok nemi irányultságáról is lerántja a leplet – elmondta, hogy szerinte szalonrasszizmus az, amikor valaki úgy elfogadó, hogy közben frusztrálja, ha a filmben két hatvanas, pocakos férfi percekig csókolózik.
Lengyel Balázs a Lajkó – Cigány az űrben kulisszatitkaiból is elárul egy-két részletet. Mint mondja: a meleg Brezsnyev szerepére hosszasan kellett castingolniuk, mert többen nem vállalták el. "Felháborodtak, hogy a nemzeti hősükből viccet csinálunk." Végül megtalálták a szerepre Beniuk Bohdant, akinek az volt az ötlete, hogy a filmben szereplő kisfiút nevezzék Vologyának, ez ugyanis Putyin gyerekkori beceneve. Lengyel kifejti, hogy Brezsnyev karakteréhez hasonlóan kifejezetten szereti a rossz hősöket. "A becstelenek egyszerre taszítanak és empátiát váltanak ki belőlem, mert ők is emberek".
Az első nagyjátékfilmes rendező a HVG e heti számában megjelent interjúban a politikusi lét boldogtalanságáról, a szatírára okot adó itthoni hangulatról, és az ország megosztottságáról is beszélt.