Tavaly végveszélybe került a Snétberger Ferenc által alapított Zenei Tehetség Központ. Az elbocsátott operatív igazgató azt állította, az ő szellemi tulajdona a növendékek mentorálásának a módszere, majd 145 millió forintos fizetési meghagyást kapott az iskola. A zenész azt mondja, egyelőre nem álltak fel a kilátástalan helyzetből.

„A második fellebbezést is elbuktuk. Azért, hogy egyáltalán folytathassuk a kurzusokat, sok millió forintért vissza kellett vásárolnunk a hangszereket. Az intézmény végleges státusa még nem dőlt el, sok minden függ a hamarosan esedékes tárgyalástól a fenntartási költségeket biztosító Emberi Erőforrások Minisztériumával” – mondta a HVG hetilapnak, és hozzátette: szomorú, hogy Magyarországon a jogszabály lehetőséget ad a szellemi tulajdon elsajátítására.

A zenész a berlini fal lebontása előtt, 1988-ban ment el Magyarországról, és azóta is ingázik. Azt mesélte, Németországban is van egy réteg, amelyik ugyanúgy fél a menekültektől, mint Magyarországon.

De talán többségben vannak azok, akik úgy gondolják, hogy segíteni kell rajtuk akár úgy, hogy önkéntesként dolgoznak a beilleszkedésükön. Amikor elhagytam Magyarországot, úgy éreztem, nincs vesztenivalóm.

Snétbergert huszonhét évesen behívták katonának, a felesége akkor költözött át az egykori NDK-ból, Toni fia pedig nyolc hónapos volt. Nem volt pénzük, lakásuk, jöttek a meghívások külföldről, de nem utazhatott vízum nélkül.

„Amikor 1988-ban kimentünk az akkori Nyugat-Berlinbe, ott találkoztam először az igazi szocializmussal. Szemben az itthoni egyik albérletből a másikba vándorlással, rögtön kaptunk lakást, meg segítséget a talpra álláshoz. Ott tapasztaltam meg, hogy mi a demokrácia. Magyarországon a demokrácia csak az elképzelés szintjén valósult meg, és jelenleg is nagyon alacsony szinten áll.”

A teljes interjút a friss HVG hetilapban olvashatja el.

HVG