Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az mentette át Hollywoodba, ami aztán skatulyába zárta. A Picassóval még kitörhet.
Amikor 1996-ban Friderikusz Sándor meghívta Antonio Banderast, arról faggatta a színészt, mit szól ahhoz, hogy ő az új latin szerető Hollywoodban, majd szivaroztak. Szerencsére ugyanebben a műsorban elszavaltatták Banderasszal József Attila Tiszta szívvel című versét spanyolul, ami annyira betalált a magyar közönségnek, hogy azóta is rendszeresen szembejön a Facebookon. Tizenhárom éves voltam, és örökre beégett, milyen menő, hogy egy világsztár Magyarországon van, bejön a tévébe, és tényleg odateszi magát a vers felolvasásába.
Egy-egy fontos átmeneti szakasz két végén voltunk éppen. Én akkor kezdtem úgy istenigazából kamaszodni, Banderas pedig addigra tett le annyit az asztalra Hollywoodban, hogy akkor még úgy tűnt, komoly tényezővé válhat. Európában már a 80-as években ünnepelt színész volt, a kilencvenes évek első felében pedig mindjárt két, azóta kultikussá váló hollywoodi filmben is szerepelt. Vénséges európai vérszívót alakított Brad Pitt és Tom Cruise oldalán az Interjú a vámpírralban, és a titokzatos latino gitáros bosszúállót a Desperadóban. Az igazán művészi és szakmailag is fajsúlyos indulást követően viszont a színész karrierje lassan, de biztosan hanyatlani kezdett, és mára úgy tűnik, nem tud kitörni a másodvonalból.
Romantikus S
A Franco-diktatúra nem kedvezett a művészetnek. És hiába szolgálta Banderas apja titkosrendőrként a rendszert, többször is megtörtént, hogy a politikai cenzúra miatt az ifjú színészpalánta Banderast le-lecsukták egy éjszakára.
A José Antonio Domínguez Bandera néven született színész eredetileg focistának készült, ami egy lábtörés miatt meghiúsult, így kötött ki végül egy Hair-előadás hatására a málagai színiiskolában. Itt társulatot alapított, és velük járta az országot, majd 19 évesen Madridba költözött és tudatosan építeni kezdte a karrierjét.
Szép arca eleinte modellmunkákhoz segítette hozzá, amivel szűkös keresetét egészítette ki. Aztán egy nap, mikor a barátaival iszogatott, odaült hozzájuk egy férfi, és némi csevegés után Banderashoz fordult: „Nagyon romantikus arcod van. Filmekben kéne szerepelned. Na, viszlát!” A meglepett Banderasnak a barátai magyarázták, hogy ez Pedro Almodóvar volt, aki egyszer ugyan rendezett egy filmet, de többet már nem fog.
A barátok tévedtek: Banderas ugyanis Almodóvar egyik legfontosabb múzsája lett, eddig hét filmet csináltak együtt. Nem utolsósorban a rendező javasolta, hogy eredeti vezetékneve, a „Bandera” végére toldja hozzá az s-t, mert úgy jobban hangzik.
Meleg csókkal a határokon túlra
Almodóvar 1982-ben megrendezhette második filmjét, amelyben adott is egy kisebb szerepet új felfedezettjének. Banderas hamar megtalálta a közös hangot a szerethető karaktereket felvonultató, nyíltan érzéki és nagyon érzékeny stílusáról elhíresülő rendezővel, így hamarosan elkészítették A vágy törvényét, amelyben Banderas egy homoszexuális férfit alakított. Itt csattant el az első filmes meleg csókja is, amelyről később így nyilatkozott:
Miért van az, hogy az emberek könnyedén megbékélnek azzal, ha megölsz valakit a vásznon, de azt nem képesek elfogadni, ha megcsókolsz valakit a saját nemedből?
Ezután következő két filmjük (az Oscar-jelölt Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, illetve Kötözz meg és ölelj!) pedig végérvényesen az európai élvonalba emelte Banderast és Almodóvart is.
A színészre ezen a ponton Madonna figyelt fel, és mint a vágy tárgyát, be is emelte Madonnával az ágyban című zenés dokumentumfilmjébe. Később, mikor együtt játszottak az Evitában, Banderas már magabiztos fölénnyel énekelte túl a musical minőségi követelményeivel küzdő énekesnőt.
Latin szerető Hollywoodban
Az első hollywoodi filmjének a meghallgatására három angol mondattal érkezett, melyek közül az egyik így szólt: „Meg tudom csinálni.” És tényleg. Az angolul akkor még egy kukkot sem beszélő Banderasnak fonetikusan tanították meg A mambó királyai szövegét. A rákövetkező évben a Philadelphia – Az érinthetetlen című filmben viszont már az AIDS-es Tom Hanks szerelmét alakította megrendítően.
Ezután, ahogy arról Friderikusz kérdezgette is, valóban Banderas lett a 90-es évek hollywoodi „latin szeretője”. Ez a karakter az amerikai filmgyártás egyik őstípusa, első és leghíresebb képviselője Rudolph Valentino, de ide sorolják Gerard Philipe-et és Omar Sharifet is. Ez a figura a nagy csábító a filmekben: a sármos, határozott, de érzékeny férfi, aki meghódítja a női szíveket. Átható tekintetű, rendkívül jóképű, és gyakran visel mediterrán jegyeket. Romantikus, szenvedélyes, egzotikus, továbbá a domináns, cselekvő férfi egyik kiemelkedő példája. A „romantikus arcú” Banderasra, akit a People magazin 1996-ban a világ ötven legszebb embere közé választott, tökéletesen illett a skatulya.
Utálom azt a macskát!
Akinek nem angol az anyanyelve, az nehezen tör be Hollywoodba. Banderas karrierjének tragédiája, hogy a latin szerető karaktere, amelynek segítségével át tudta hidalni az akcentus okozta szakadékot, igazából ellehetetleníti, hogy színészi képességeit meggyőzően bizonyítsa az amerikai kamerák előtt.
Pedig olyan rendezők foglalkoztatták, mint Brian De Palma vagy Woody Allen, Neil Jordan, Terrence Malick vagy Steven Soderbergh, Almodóvar mellett pedig a mexikói származású Roberto Rodriguez egyik visszatérő színészévé is vált. És bár a filmes műfajok széles skáláján kipróbálta magát, tengerentúli karrierjét mégis a Desperado–Zorro–Csizmás kandúr tengely határozza meg a legmarkánsabban. Magyarán ő az a filmsztár, aki bár több évtizede velünk van, és egy-két filmcímet mindenki be tud dobni tőle a közösbe (főleg a kilencvenes évektől a kétezres közepéig), azt az átütően finom és telített színészi teljesítményt, ami a pályája elején jellemezte, valójában azóta sem tudja felmutatni – legfeljebb villanásnyira.
A barátnőim például a Shrek-filmekben feltűnő, majd önálló filmet is kapó Csizmás kandúrért rajonganak, akinek eredeti, bársonyosan mély hangját Banderas kölcsönzi. Ezzel nincsenek egyedül – amiről a színész egy alkalommal gyanús öniróniával nyilatkozott:
„Utálom azt a macskát. Mióta feltűnt az életemben, egyszerűen fontosabb nálam. Mostanában a nők mindig azt mondják: ‘Ó, imádom azt a macskát, olyan cuki.’ Pedig azelőtt azt mondták: ‘Imádtalak a Zorróban.’ Néha eltöprengek, hátha mást is akarnak… De nem. Imádják a macskát, és utálnak engem.”
Élet Hollywoodon túl
Talán savanyú a szőlő, de Banderas Los Angelest csupán munkahelynek tekinti, egyszer pedig egyenesen panoptikumnak nevezte. Ez persze nem olyan meglepő attól, aki a 2015-ös válása előtt állítólag többször ultimátumot adott plasztikafüggő feleségének, Melanie Griffith-nek, hogy álljon le a szépészeti műtétekkel. Pedig a pre-Brangelina időkben igazi sztárpárnak számítottak, és a közösen forgatott Hárman párbant követően 19 évig együtt maradtak.
Közben a hűvös viszony mintha kölcsönös lenne, mert Hollywood sem jutalmazza a színészt, három Golden Globe-jelöléséből egyet sem tudott díjra váltani. Ráadásul ahhoz képest, hogy először éppen az Evitáért jelölték, 2003-ban musicalszínészként begyűjtötte a színházi Oscarnak számító Tony-díjat a Nine című Broadway-darabért.
A filmes karrierje elakadásával küzdő színész 2011-ben visszatért a kezdetekhez, és hogy kitörjön a skatulyából, Almodóvarral leforgatta A bőr, amelyben élek című thrillert. A próbálkozás felemásan sikerült, mert Banderas ugyan egész jól alakítja a Frankenstein és Pügmalión nyomdokaiba lépő eszelős sebészt, a film elég ellentmondásos lett. A megosztott kritikusok egy dologban egyetértettek: Almodóvar túl van a zenitjén.
Az idén 58 éves színész most a televízióban próbálja ki magát: Picasso bőrébe bújt a National Geographic Géniusz című sorozatának második évadában. Bár az első két rész nem győzött meg minket, Banderasnak nagyon drukkolunk. Még csak most jön a java, és talán lehetőséget kap, hogy kibontakozzon. Arról nem is beszélve, hogy Hollywood „latin szeretőjétől” izgalmas fricska lehet ugyanennek a típusnak az árnyoldalait bemutatni az arrogáns nőcsábász festőt alakítva. Ráadásul mindketten Málaga városából származnak, szóval még az akcentusra sem lehet panasz!
