A színházon kívül magányosnak érzi magát a Katona József Színház művésze, aki Pintér Béla új darabjában a nyomulós, mégis kicsit szerencsétlen erdélyi színésznő-áldozatot játssza.
A színésznő szerint Pintér Béla decemberben bemutatott, Ascher Tamás Háromszéken című új darabja nemcsak a művészszínházakkal, de az egész szakmával szemben sem volt elnéző.
A Pintér-darab díszletei a kaposvári teátrum dicsőséges éveit idézik, ahol a szülei, Lázár Kati és Jordán Tamás társulati tagok voltak. Jordán Adél szerint pont olyan volt a díszlet, mintha a gyerekszobájában ébredt volna. „Khell Zsolt díszlettervező az igazi Csiky Gergely színházas plakátokat is használta, úgy éreztem, hirtelen hazakerültem. A szerepem pedig olyan, mintha lenne egy erdélyi alteregóm, aki hasonlít rám, de picit mindenben más: naivabb, rácsodálkozóbb, kicsit szerencsétlen a tájszólásával, de nagyon szeretnivaló.”
Pikánsnak és groteszknek tartja, hogy most Máté Gábornak és Ascher Tamásnak udvarol a Katona színpadán, hiszen előbbit például születésétől kezdve ismeri, a főiskolán pedig az osztályfőnöke volt.
Az új Pintér-darabban Aschert a férje, Keresztes Tamás játssza. Jordán Adél a családi szálakról a HVG-nek adott interjúban azt mondta, nem bánja, ha a szülei megnézik a színpadon.
„Apukám nem látja bennem a színésznőt, nem tudja értelmezni, hogy jó vagy rossz vagyok. Anyukám elfogult, majdnem mindig azt mondja, hogy én vagyok a legjobb, ami szintén nem lehet igaz. Ha ő játszik, nem szereti tudni, hogy ott ülök-e a nézőtéren. Nekem ezzel nincs bajom, sőt néha ki is szoktam kukkantani az előadás előtt, hogy ott vannak-e. De anyukám általában nem szól, ha jön, aztán a nyolcadik percben nevet egyet, és rögtön tudom, hogy ott van. Mondtam is neki, hagyjuk abba ezt a játékot, rosszabb, ha a színpad közepén, egy mondat után tudatosul bennem, hogy néz.”
A színésznő a színházon kívül „ufónak” érzi magát, és ezt már nagyon unja. Neki eddig minden a színházról szólt, és kicsit sajnálja, hogy nem volt, nincs más út előtte. "Azt szoktam mondani, hogy az utca túloldalára átmegyek ugyan, de az is ugyanaz az utca, és jó lenne már kijutni a főtérre.”
A teljes interjút a friss HVG hetilapban olvashatja!