"A Tilos az Á-ban találkoztam vele először. Nem emlékszem, hogy jött, csak úgy, egyszerre ott álltak az Orszáczky Jackie-vel (picsába megint!), mint valami jelenés. Huszonéves voltam, pont mindenkinél menőbbnek és okosabbnak képzeltem magam, és megvetettem mindent, ami valaha is szerepelt a rádióban, tévében. Ekkor mégis kicsit összementem. Illetve, ami azt illeti, nagyon. Lenyűgöző volt az a lazaság, az az elegancia, ami áradt belőlük. Mai fejjel azt mondanám, nem az az Esterházy-féle (picsábapicsába!) arisztokratikus elegancia, hanem valami olyan csibészes. Már ha van olyan. Mert volni volt. És akkor azt kérdezte a Somló a Gerhestől (Gerhes Tamás, legendás, ma is aktív hangmérnök – a szerk.) a keverőpultban: 'Te, lerakhatja ide a Jackie a… (kicsi szünet, láthatóan leesett, hogy ebből lehetetlen jól kijönni) …a dzsekijét?' Egymásra nézés. Aztán felcsattanó röhögés. Nekem ez jut eszembe a Somlóról. Meg a frissen mosott fehér angyalhaja" – ezt írta másfél évvel ezelőtt Jeli András zenész Somló halálára.

Omega // Azért mert a faterod góré

Non-stop // Szép Margit

LGT // Álomarcú lány

LGT // Primadonna

Somló Tamás // Olyan szépek voltunk