Dés László szerint a közmédiát, csak azért nevezzük így, hogy megkülönböztessük a kereskedelmi rádióktól, tévéktől. „Abban az értelemben a köz tulajdona, hogy az állampolgárok adójából származó százmilliárdokból működtetik a pártpropaganda szócsövévé vált szerkesztőségeket. Nem túl fényes siker jelen lenni a műsoraikban, de nem kell ellenállnom ilyen csábításnak.”

Azóta, hogy 2007–2008-tól az akkor még kormányon lévő szocialisták erélytelenségének és tehetetlenségének következtében a Fidesz átvette az irányítást, és a kirugdalt régi rádiósok, tévések helyére a saját embereit ültette, nem vesznek tudomást Désről.

Agyonhallgatták A dzsungel könyve ezredik előadását is a Pesti Színházban, pedig országos színháztörténeti esemény volt, hogy egy darab az ősbemutatótól ugyanazon a helyen ennyiszer megy. Most már az ezerkétszázadiknál tartunk. Ugyanígy figyelmen kívül hagyták A Pál utcai fiúkat.

Mint a zeneszerző mondja, mindez már nem érdekli. „Harmincéves korom óta tudom, hogy nem szabad mellre szívni, ha méltatlanul bánnak az emberrel ebben a rettenetes társadalmi-politikai környezetben. Ha a közönség nem hallhat a közpénzen fizetett médiában, eljönnek a koncertjeimre, vagy ott vannak az Össz-Hang című zenés felolvasásokon, ahol muzsikustársaimmal a hivatalosság által nem kedvelt írók közül Spiróval, Závadával, Parti Naggyal lépünk fel, Esterházy Pétert pedig az írásaival idézzük meg.”

Dés arról is  beszél, hogy Eszerházy Péter értette volna az idei Könyvhét megnyitóján előadott, szaggatott, fájdalmas Örömóda-előadását.

„Péter szerette a hazáját, a jobboldal folyamatos ostoba, tudatlan őrjöngése közepette. Ez kevéssé zavarta, de hogy merre megy az ország, az nagyon is. Pontosan értette volna, hogy most miért játszom úgy és azt, ahogy és amit előadtam.”

Az interjút ez e heti HVG-ban olvashatják.