Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Életének 85. évében elhunyt Jókai Anna Kossuth Nagydíjas és Kossuth-díjas író, a nemzet művésze.
Jókai Anna Budapesten született, és már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból. Volt könyvelő, népművelő, művelődési előadó. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra, és így munkáját tovább folytathatta mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, és tanított 1961-től 1974-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában tanított, majd a Vörösmarty Gimnáziumban.
1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986 és 1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-től 1992-ig elnöke volt.
Ahogy a Wikipédia írja, akárcsak Németh László, úgy Jókai Anna is íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben megjelennek az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.
Arról, mi a hazaszeretet, azt monda: az helytállás a mindennapokban. „Tudom, hogy magyarnak teremtett az Isten, és a feladatomat végrehajtom, legyen ez bármi. Nem hagyom, hogy pocskondiázzák, megalázzák a hazámat, de nem is dicsőítem túl. A bezárkózó nacionalizmus és sovinizmus ugyanolyan veszélyes, mint a mindenben feloldódó kozmopolitizmus. Az egész világot lehet szeretni, becsülni és ebben szeretetben megkülönböztetett szerepet kell adni saját hazánknak, szerintem ez a keresztény felfogás.”
"Jókai Anna nagy életművet hagyott maga után, életműve utolsó darabja, az Átvilágítás című önéletrajzi regénye az Ünnepi Könyvhéten jelenik meg. A kötészet előtt álló kiadványt még a kezébe vehette, szerdán alkalmam volt személyesen átadni neki, láthatta, milyen lesz. A kötet életmérleg, ugyanakkor egy térbeli, izgalmas regény is, amely Jókai Anna születésekor, az 1930-as években indul" - mondta el Mezey Katalin.
Jókai Anna kiváló írói adottságokkal rendelkező, igazmondó szerző volt, aki minden pillanatban a legértékesebb nemzeti feladatokat látta maga előtt - hangsúlyozta Imre László Széchenyi-díjas irodalomtörténész, kritikus. Imre László hangsúlyozta: Jókai Anna nem a Nemzeti Vágtában és nem a sámándobokban" látta a nemzeti dolgok lényegét, hanem - hasonlóan Széchenyi Istvánhoz - hitte, a magyarságnak szellemileg, erkölcsileg kell emelkednie ahhoz, hogy végre megtalálja a helyét.
Imre László szerint Jókai Anna "spirituális realizmusának" rendkívül mély, több száz éves gyökerei vannak. Mint fogalmazott, bár nincsenek egyértelmű követői a fiatalok között, mindazok, akik a későbbi generációk tagjai közül érdeklődnek aziránt, hogy miként lehet a legapróbb emberi mozzanatoktól a legáltalánosabb transzcendens gondolatokig emelkedni, egy kicsit Jókai Anna nyomát is követik.
