Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Eddigi legbátrabb, és így a legtöbb kockázatot rejtő évadát futja a népszerű Fargo, amelynek a szinte etalonként kezelt második szezon után kell újat mutatnia. Ambícióból nincs hiány, de mintha a legangyobb név, Ewan McGregor nem találná a helyét, miközben két másik színésznő, Mary Elizabeth Winstead és Carrie Coon is brillirozik. Vízválasztó évad ez, amely akár a sorozatok jövőjére is komoly hatással lehet.
"Ez csak egy történet, semmi köze sincs a…." Akár ez a szándékosan nyitva hagyott és tetszőlegesen befejezhető mondat is szerepelhetne a Fargo sorozat híres epizódok elején szereplő felirata (Ez egy igaz történet. Az eseményeket úgy meséljük el, ahogy azok megestek) helyett. A Fargo (az eredeti, Coenék-féle mozifilm és aztán a sorozat is) a maga nemében mindig is formabontónak számított, azonban az egyik szereplőtől származó fenti mondat a harmadik évad harmadik epizódjában – mely az évad fő cselekménye szempontjából szinte teljes zsákutca – világossá teszi, hogy a sorozat mögött álló Noah Hawley végleg válaszút elé állítja a sorozat rajongóit. Már az eddigi kritikákból is látszik, hogy vagy idegesítőnek és harmadik nekifutásra kifulladónak aposztrofálják a sorozatot, vagy ünneplik azt bátorságáért és kockázatvállalásáért.
Egy dolog biztos: Noah Hawley némi kreatív kraftot átmentett a Légió című, David Lynch, Spike Jonze és Terry Gilliam szerelemgyerekeként is leírható sorozatból a Fargo-univerzumba, ezzel pedig létrejött az idei sorozatszezon egyik legizgalmasabb terméke. Ha ez a sok szabályt felrúgó évad saját közegében sikeres lesz, netán díjakat nyer, egészen biztosan trendformálóvá válik (ha nem az már most is). Ha bukik, és a nézettség sem kápráztatja el a gyártó FX vezetőségét, egy félresikerült kísérletként könyvelik el. De mitől ennyire vízválasztó ez az évad?
Most éri meg kockáztatni
American Gods, a Twin Peaks visszatérő szezonja, és a Fargo 3. évada – elég belenézni 2017 néhány nagy figyelemmel kísért szériájába és jól látszik, több alkotó is új utakat keres az 50 perces/egyórás formátumban. A Sopranos-Breaking Bad-Mad Men nagy hármasához hasonló, klasszikus hangnemű drámák után a következő lépés előtt tántorog a sorozatipar, ezért sok most startoló műsor készítői úgy döntöttek, ebben a bizonytalanabb időszakban érdemes kockáztatni. Most elérhető a teljes kreatív szabadság, nagy sztárszínészek is simán meggyőzhetőek a tévés szereplésről, a nézők pedig kiéhezettek a következő nagy dobásra, amely kicsit megdolgoztatja őket.
Noah Hawley a Légióban csúcsra járatta a kreatív szabadságot (egyes vélemények szerint túlzásba is vitte), de megtehette, mert a Fargo 2. évada kár ragozni, a 2010-es évek etalonszezonja lett: képi minőségben, sztoriban, az évad felépítésében, castingban egyaránt. Így érkeztünk el a Fargo 3. évadához, amely a hetvenes és kilencvenes évek után 2010-ben, egy újabb paranoiával teli korszakban, nem sokkal a nagy gazdasági válság után játszódik.
Megint a női a karakterek viszik a hátán a Fargót
A fő összetevőkön nem változtatott Hawley és az epizódok írócsapata, ugyanis ismét egy családi belviszály és egy balul elsülő megbízás indítja be a cselekményt ebben az évedban is. Adott két fivér, a 2010-es éveknek megfelelően az ingatlanbizniszben utazó, simulékony modorú Emmit Stussy, és totális ellentéte, a korrupt nyomozó, Ray (mindkét szerepben az alaposan átmaszkírozott Ewan McGregor), akik között régi ellentét feszül, amely természetesen az évad elején a felszínre tör. A Fargo korábbi évadához hasonlóan pedig újra kapunk egy egészen kiszámíthatatlanul viselkedő (Nikki Sawango szerepében a mindig lenyűgőző Mary Elizabeth Winstead), és egy józan gondolkodású, zárkózótt, titokzatos női karaktert is (Carrie Coon, róla később), akik az eddigi részek alapján a hátukon viszik évadot.
Mert kár lenne tagadni, egyelőre a legnagyobb névnél hibádzik csak a casting: Ewan McGregor kicsit kilóg a minnesotai, az isten háta mögötti Amerikát jelképező világból, mintha részről részre keresné helyét a dupla szerepben. Az évad végére még ez is helyrebillenhet, de eddig a többi színész simán kenterbe veri őt a kisebb szerepekben: az Emmit Stussy jobbkezét játszó, a Coen-fivérek egyik kedvencének számító Michael Stuhlbarg újra zseniális, de még őt is messze elhomályosítja az eddig főleg A hátrahagyottakból ismert Carrie Coon, az események középpontjában álló Eden Valley városának helyi rendőrfőnökeként, Gloria Burgle-ként.
Coonnak olyan jelenléte van ebben a közegben, hogy az simán az eredeti mozifilmben pályája egyik legjobbját nyújtó Frances McDormand teljesítményét idézi. Ezt látva nem csoda, hogy külön részt szenteltek az ő karakterének, azt a bizonyos, már fent is pedzegetett harmadik epizódot, amely a legcoenesebb rész, amit valaha a Fargo-sorozatban láttunk. Sőt ez a rész még a rendező-író testvérpár stílusától is elrugaszkodik, hiszen egy egzisztencialista sci-fiként leírható animációs betétet (!) is kapunk.
Coenék nyilatkozták még korábban, hogy minden filmjükbe csempésznek a fő cselekményt megszakító, egyáltalán nem odavaló részeket, amelyek a maguk nemében szellemesek, de rendkívül zavarbaejtőek is egyben. Hawley és csapata úgy döntött, most minden eddiginél jobban elmerül ebben a játékban, a kérdés csak az, hogy az évad végére összeáll-e ebből a sok mellékszálból valamilyen narratív egység. A hírek szerint McGregorék az utolsó részek forgatása előtt egymás közötti tippversenyt rendeztek, hogyan is fog véget érni az évad.
A legbátrabb kísérlet "a nagy sorozatok" mezőnyében
Ráadásul a szálak kibogozásában az is komoly feladat elé állítja a nézőt, hogy időben és helyben is elég szerteágazó családtörténeteket kapunk az epizódok során, és az új évad Billy Bob Thorntonjának szánt karakter, V.M Varga (David Thewlis) az új kornak megfelelően már a régimódi alvilági módszerek helyett megfoghatatlan pénzügyi és jogi lépésekkel tartja sakkban Emmit Stussy cégét. Sajnos a körmönfont Varga eddig nem éri el a neki szánt hatást, harmadjára már nem túl eredeti megoldás egy ugyanolyan karaktert elsütni egy másik színésszel, egy másik korban.
A karakterábrázolás és a történetvezetés szintjén eddig tehát erősen hullámzó évad ez, de azt kár lenne elhallgatni, hogy már az első rész is durva vizuális orgia, még a korábbi, gyönyörűen fényképezett évadokkal összevetve is. Ettől még egyelőre elég nehéz eldönteni, hogy a sok képi bravúr megragad az öncélú fitogtatás szintjén, vagy a teljes évadot tekintve értelmet nyer ez a rengeteg emlékezetes vágás és beállítás.
A széttöredezett, nem lineárisan felépített, időben és térben is elég szélesre tárt cselekmény, a bátor képi megoldások miatt azonban egyértelműen a Fargo a legfontosabb kísérlet a mai sorozatok élmezőnyében. Ekkora rajongótáborral rendelkező presztízsműsor ritkán vállal ekkora kockázatot. Főleg úgy, hogy a hírek szerint könnyen előfordulhat, hogy a folyamatos útkeresés jegyében Hawley-ék a 3. évad után befejezik a Fargót.
A Fargo 3. évada az amerikai FX-en fut, Magyarországon várhatóan az AMC mutatja majd be.
Még maga Lynch is azt kérdi, mi a fene történik az új Twin Peaksben?
