„Magyarnak születvén igen büszke vagyok rá, hogy ez a kiállítás Budapesten és Szombathelyen némi betekintést nyújthat régi és modern festészeti gyűjteményembe” – írta Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza a kollekciójából válogatott 1985-ös magyarországi kiállítások katalógusában, s ugyanitt isten oltalmába ajánlotta „mindkét hazáját”, Svájcot és Magyarországot.

Páratlan gyűjteményének akkoriban a svájci Lugano adott otthont, amikor azonban a bővülő kollekciónak nagyobb helyet keresett, mégsem az isten oltalmába ajánlottak lettek a befutók.

Igaz, az első elképzelés a pompás luganói Villa Favorita bővítése volt, ám a svájci állampolgárságért a bárói cím hivatalos használatáról is lemondó Thyssen-Bornemiszának nem tetszett a hatóságok hozzáállása, ezért másutt is körülnézett.

Az új helyszínek között Budapest is felmerült, mivel a gyűjtő édesanyja, kászoni Bornemisza Margit, a királyi kamarás lánya magyar volt, apja, Heinrich Thyssen pedig házassága révén jutott a kászoni előnévhez, a bárói címhez és a haláláig megtartott magyar állampolgársághoz. A konkurencia azonban túl erősnek bizonyult. Nagy-Britannia, Spanyolország és Németország kormány- vagy tartományi szinten is érdeklődött, és beállt a sorba például a Los Angeles-i Getty Múzeum is. Végül Madrid nyert azzal, hogy a legimpozánsabb és legközpontibb fekvésű épületet ajánlotta, és ezt nagyvonalú támogatással egészítette ki a múzeum fenntartásához.

A 25 éves évfordulóra nagyszabású magyar tárlattal emlékezik meg. Bővebben a gyűjteményről és a jubileumi évről az e heti HVG-ben olvashatunk.