Még ha csak tizenhat év termését is kellett ezúttal sorrendbe állítani, akkor is elképesztő mezőnyből válogathattunk. Ahogy a sorozatot bevezető cikkünkben már említettük, összesen 88 olyan eredeti filmzenét (fontos, ide nem számítanak a filmekhez összeállított soundtrackek, azokat majd egy későbbi alkalommal rangsoroljuk) szedtünk össze, amely simán megérdemelt volna pár dicsérő szót. És ebbe nem vettük bele a mindenkinek ismerős szerzeményeivel az egész mezőny felett lebegő John Williams munkáit, akinek pályáját szintén egy későbbi részben mutatjuk be.

Így mielőtt bővebben bemutatnánk a szerintünk legjobb 25-öt, érdemes szót ejteni a kimaradtakról. Egy zeneszerzőtől például csak egy munkát tettünk a top 25-be, emiatt sok kultikus művet (pl.: A forrás, Volver, Whiplash, Jesse James meggyilkolása) csak megemlítünk majd az adott zeneszerzőnél. De kimaradtak például azok a zenekarok is, amelyek ügyesen mentették át hangzásukat filmekbe: a Grizzly Bear a Blue Valentine melankóliáját ragadta meg; a Broken Social Scene a Fél Nelsonban tett ki magáért; a Sonic Youth csempészett kis shoegaze-t a Simon Werner eltűnésébe; a Daft Punk is hozta formáját a Tronban, illetve a duó egyik tagja, Thomas Bangalter a Visszafordíthatatlant is felrázta rendesen; a Tindersticks Claire Denis rendező filmjeiben alkotott zseniálisat; James Murphy az LCD Soundsystemből a Greenbergben élte ki magát; Karen O a Yeah Yeah Yeahsből pedig mindenki szívét megmelengette az Ahol a vadak várnakban.

Kimaradtak a csúcs 25-ből közkedvelt, a kortárs zene és könnyűzene határán táncoló szerzők is, mint Nils Frahm (Victoria) vagy Jóhann Jóhannsson (Érkezés). De fájt a szívünk Cliff Martinez (Csak Isten bocsáthat meg, Neon démon), Danny Bensi és Saunder Jurriaans (Enemy), Mychael Danna (Pénzcsináló), Javier Navarrete (A faun labirintusa), Michael Giacchino (Fel!) kihagyása miatt is. Napestig lehetne még sorolni a legjobbakat, ebből is látszik, hogy mennyire jó időszakát éli az utóbbi években a műfaj. (Cikkünk végén a kimaradtakkal kiegészülve egy válogatást talál a legjobb filmzenékből) De akkor nézzük, kik jutottak a legjobb 25-be. Aki pedig hiányolna valamit a 25-ből, kommentben bátran jelezze nekünk.

25. Halhatatlan szeretők (Only Lovers Left Alive, 2013) – Jozef van Wissem, Yasmine Hamdan, SQÜRL

Jim Jarmusch pályája kezdete óta szoros viszonyt ápol az amerikai underground hősökkel, de elegáns vámpírfilmjéhez Tom Waits, Iggy Pop vagy a The White Stripes helyett saját maga ragadott gitárt SQÜRL nevű bandájával, Jozef van Wissem lantossal és a Cults énekesnőjével (Madeline Follin) karöltve. Az összhatás lehengerlő volt, hiszen az otthonában analóg módszerekkel egyszemélyes zenekart üzemeltető főszereplő (Tom Hiddleston) miatt elég hangsúlyos szerepet kaptak a filmben a hipnotikus zenei betétek.

24. Amélie csodálatos élete (Le fabuleux destin d’Amélie Poulain, 2001) – Yann Tiersen

Fogalmunk sincs, mi történt volna ezzel a filmmel, ha a rendező, Jean-Pierre Jeunet az eredeti elképzeléséhez ragaszkodik, és Michael Nymant kéri fel a filmzene megírására. A 2001 környékén még csak Franciaországban ismert multiinstrumentalista Yann Tiersen játékos, melankolikus szerzeményei ugyanis ma már leválaszthatatlanok a kultfilmről. Az már ugyanis tényleg világhír, ha valaki nem csak teltházas koncerteket ad Budapesten, hanem zenéje szalagavatókon is rendszeresen felcsendül.

23. Holtodiglan (Gone Girl, 2014) – Trent Reznor, Atticus Ross

A Social Network zenéjéért Oscart kaptak, A tetovált lány zenéjéért Grammyt, nekünk mégis harmadik Fincher-munkájuk tetszett a legjobban. A rejtélyeket halmozó történethez tökéletesen illő atmoszférikus, enyhén torzított hangokat mindig a megfelelő pillanatban töri meg egy-egy finom zongoraakkord, és a kulcspillanat is sokkal katartikusabb a Nine Inch Nails-tagok zenéjével.

22. Suszter, szabó, baka, kém (Tinker Tailor Soldier Spy, 2011) – Alberto Iglesias

Alberto Iglesias az egyik legkeresettebb zeneszerző, Almodóvar, Soderbergh vagy Julio Medem is szívesen hívta, hiszen kivétel nélkül minden alkalommal tökéletesen eltalálja az adott mozi hangulatát. A Suszter, szabó...-ban azonban egy új réteget adott az amúgy is titkokkal teli, feszült krimi atmoszférájához. Ezért a teljesítményéért méltán jelölték Oscarra, de az akkor mindenhol taroló A némafilmes mai füllel kicsit érdemtelenül elhappolta előle a díjat.

21. Aljas nyolcas (The Hateful Eight, 2015) – Ennio Morricone

Akármekkora kedvencünk is a Maestro, azért azt nem lehet tagadni, hogy inkább a hatvanas és a nyolcvanas években volt a csúcson, az ezredforduló után pedig talán csak a Maléna és a Sorstalanság volt említésre méltó tőle. Aztán jött Tarantino felkérése, és 87 évesen olyan kegyetlen, a horrorisztikus-havas kamarawestern fortélyait maximálisan alátámasztó filmzenével tért vissza, hogy teljesen megérdemelten kapott érte Oscar-díjat.

20. The Duke of Burgundy (2014) – Cat’s Eyes

A hazánkhoz több szálon is kötődő Peter Strickland Magyarországon forgatott erotikus-pszichothrillere majdnem egy Halász Judit-dallal indult, végül azonban Faris Badwan (The Horrors) és Rachel Zeffira operaénekes duójára esett a választása. A Cat's Eyes néven alkotó páros pedig szenzációs, a hatvanas évek pszichedéliáját idéző, egyszerre naiv és misztikus zenét írt a különc alkotáshoz.

19. Öngyilkos szüzek (The Virgin Suicides, 2000) – Air

Sofia Coppola mindig is jó érzékkel nyúlt a filmjei zenéjéhez, első egészestés alkotásához máris az 1998-as Moon Safari albummal az analóg szintit újra divatba hozó Airhez fordult. Az akkor épp kreatív csúcsidőszakát élő duó pedig nem fukarkodott az ötletekkel. A The Virgin Suicides filmzenelemez az Air életművének egyik legjobb pillanata volt: hiába a finom hangzás, ezeket a számokat jó hangosan érdemes hallgatni a világ elől elzárkózva.

18. Napfény (Sunshine, 2007) – John Murphy, Underworld

A szégyentelenül hatásvadász filmzenék mintapéldánya, de azok közül, amelyek pontosan ezért működnek. De mi mást is tudnánk elképzelni aláfestésnek egy olyan jelenethez, ahol a halálukba menetelő űrhajósok először néznek szembe minden energia ősével, a Nappal? Tipikusan az a filmzene, amelyet az is ismer, aki magáról a filmről még nem is hallott.

17. Szellemkutya (Ghost Dog: The Way of the Samurai, 2000) – RZA

A Wu-Tang Clan kollektíva agyának számító RZA (ejtsd: Rizza) első filmes munkájában Jim Jarmusch különös, a fekete kultúrát a szamurájok és a gengszterek moralitásával ötvöző darabját dobta fel a címszereplőhöz hasonlóan hol meditatív, hol dühös hiphopjával, amely oldschool ütemekkel turbózza a csilingelő zongorákat és a funky gitárokat. Nem csoda, hogy ezek után Tarantino is szolgálatba állította a Kill Bill-moziknál.

16. Az utolsó éjjel (25th Hour, 2002) – Terence Blanchard

Spike Lee New Yorkhoz intézett ódáját még belengi 9/11 hangulata, a fekete trombitás Blanchard pedig ehhez mérten baljós, depresszív zenével járult hozzá a filmhez, amelyben azért néha felsikít az újrakezdés reményének melódiája. Edward Norton felejthetetlen "fuck you"-monológját lehetetlen libabőrözés nélkül végignézni, és ebben legalább akkora szerepe van Blanchardnak, mint David Benioff forgatókönyvének.

15. Berberian Sound Studio (2012) – Broadcast

A psych-popos, kísérletező Broadcastot rengeteg előadó emlegeti inspirációként ma is, Tish Keenan, a zenekar énekesnőjének korai halálával 2011-ben azonban idő előtt befejeződött a zenekar pályája. A Peter Strickland a horrorfilmek zörejezéséről és hangfelvételeiről szóló filmjéhez írt betétek így egyfajta tisztelgésként is felfoghatók Keenan előtt, aki már nem fejezhette be James Cargillal közös munkáját.

14. Az ajánlat (The Proposition, 2005) – Nick Cave, Warren Ellis

A westernfilmek modernkori újjászületésében óriási szerepet játszottak a filmzenék, ebben a műfajban pedig a kísérletezéstől, új utaktól sohasem félő Ellis-Cave páros számít a legjobb választásnak. A Jesse James-filmhez is rengeteg pluszt adtak, de Az ajánlathoz fojtogató, fenyegető atmoszférát teremtettek, ami egy percre sem hagyta nyugton a nézőt. Később az itt hallható eszköztárból később még sok minden visszaköszönt a Bad Seeds- vagy a Grinderman-lemezeken is.

13. Bábel (Babel, 2006) – Gustavo Santaolalla

Bár lehet, hogy igazak a pletykák, és a Bábel filmzenei Oscarja valóban nem is Santaolalla ámulatba ejtő bontogatós gitárfutamainak szólt, hanem annak a végtelenül gyönyörű Ryuichi Sakamoto-dalnak, de mi akkor is tartjuk, hogy Iñárritu megrendítően emberi, a kommunikációról és annak társadalombeli hiányáról szóló eposzához írt zenéje a legnagyobbak közül való.

12. A hasonmás (The Double, 2014) – Andrew Hewitt

Andrew Hewittot a független brit színtér filmesei szeretik alkalmazni, de a Jesse Eisenberg színészi játékára épülő fekete komédiában kapta a legnagyobb teret kompozíciói kibontására. A kafkai történet tökéletes terep volt a számára, hiszen a sztori abszurditását és a főszereplő egyre inkább őrületbe hajló viselkedését is remekül húzta alá, hol zongorára, hol szintetizátorra írt szerzeményeivel.

11. Ex Machina (2015) – Geoff Barrow, Ben Salisbury

Az nyilvánvaló, hogy az Ex Machinában láthattuk az utóbbi évek egyik legjobb táncjelenetét (erről majd sorozatunk későbbi részében bővebben), de azért akadt más zenei finomság is a sejtelmes sci-fiben. A Portisheadből, a Beak>-ből ismerős, kiadót is vezető Geoff Barrow (aki a a Beak>-kel a Couple In a Hole című filmben is zseniálisat alkotott) és a filmzenék terén rutinosnak mondható Salisbury hátborzongató aláfestését adták a feszült cselekménynek. Mintha csak egy hosszú intrót hallgatnánk egy készülő Portishead-lemezről.

10. Eredet (Inception, 2010) – Hans Zimmer

A német zseni olyan magasra tette a mércét, hogy sok alkotása mellett már simán elmegyünk, amiért csak simán jók – azért a Gladiátor és a Csillagok között zenéje így is majdnem felkerült a listára. Legismertebb dallamát (amelyre szintén igaz a "Hans Zimmer mindig önmagától lop"-teória) azonban egy másik Nolan-remekműnek, az Eredetnek köszönhetjük – a több kiváló szerzeményt tartalmazó filmzene gitárrészeit egyébként a The Smiths legendája, Johnny Marr játszotta fel.

9. A nő (Her, 2013) – Arcade Fire, Owen Pallett

Spike Jonze-ról is egyértelmű, hogy nagy ínyencnek számít a zeneválasztásban, ez persze el is várható egy olyan filmestől, aki zenei videóival robbant be a köztudatba. Owen Pallett már korábban is dolgozott együtt az Arcade Fire csapatával, ugyanis két lemezük vonós betéteit is ő írta, de itt most inkább az ő finom megoldásai érvényesültek, ehhez adott némi elektronikát az akkor épp a Reflektor című albumára készülő kultzenekar. A filmben is elhangzó Supersymmetry például fel is került arra az Arcade Fire-lemezre.

8. Kaliforniai álom (La La Land, 2016) – Justin Hurwitz

Már a Whiplash-ben is olyan témái voltak a még mindig csak 31 éves Hurwitz-nek, hogy nem volt oka szégyenkezni a sok jazz-klasszikus között, de a La La Landben új szintre emelte Damien Chazelle-lel közös zenei munkásságát. A musicalben elviszik ugyan a show-t a táncos-éneklős dalok, de az igazi érzelmi löket a zongorás-nagyzenekaros szerzemények felől érkezik – a finálé például fele olyan hatásos nem lenne a film összes zenei témáján végigkalauzoló szám nélkül.

7. Mad Max: A harag útja (Mad Max: Fury Road, 2015) – Junkie XL

Az egykor trance-ben utazó, de egy Elvis-remixszel híressé vált holland DJ, Tom Holkenborg hihetetlenül pontos választás volt George Miller posztapokaliptikus eposzához: a visító gitárok, a nyekergő vonósok és a csatakiáltásnak is felérő dobkavalkád úgy ágyazott meg a megállás nélküli, szemet gyönyörködtetően túlpörgetett akciónak, hogy Hans Zimmer alig találta rá a jelzőket – ez azért már önmagában valami.

6. Hold (Moon, 2009) – Clint Mansell

Rekviem egy álomért, A forrás, Fekete hattyú, A pankrátor – Clint Mansellt aligha kell bemutatni bárkinek is, aki kicsit is utánanézett már az utóbbi évek filmzenéinek. Mégis, egy kevésbé ismert darabot választottunk elképesztő életművéből, mivel Duncan Jones egyszereplős sci-fijéhez még magához képest is hihetetlenül erős hangulatot adtak minimalista hangszerelésű szerzeményei. A Hold a mai napig egyedülálló alkotás, mintha több tehetséges ember is a lehető legjobb pillanatban dolgozott volna együtt a forgatás és az utómunka során.

5. A felszín alatt (Under the Skin, 2013) – Mica Levi

Ha nem vagyunk túl szigorúak, most Mica Levi is két filmzenéjével szerepel a listán: az általunk 2016 legjobb filmjének választott Jackie semmihez sem fogható hangulatához nagyban hozzájárultak a kísérleti zenei színtéren Micachuként nyomuló angol nő atonális himnuszai. De az első filmzenei találkozásunk Levivel már csak azért is meghatározóbb volt, mert ekkor még valamivel kevesebb fogalmunk volt arról, mire számíthatunk tőle Jonathan Glazer transzcendentális mesterművében, amelyben Scarlett Johansson földi testbe bújt idegenként járja a skót éjszakát. Ez a szintetizált csoda aztán minden érzelmet megtestesített, ami egy ilyen felütéshez illik.

4. Éjszakai ragadozók (Nocturnal Animals, 2016) – Abel Korzeniowski

A nagymenő divatmágnás és az elképesztően finom érzékekkel megáldott, szupertehetséges rendező szerepkörök között észrevétlenül mozgolódó Tom Ford mindkét filmjének (a másik: Egy egyedülálló férfi) zenéjét a lengyel Korzeniowski szerezte, és ennek okát úgy tíz másodpercen belül megérthetjük. A cselekmény jelenének öltönyös melodrámáját és a „történet a történetben” koszosabb vonalát is kiválóan megfogó zeneszerző a Bond-filmek eleganciáját idézi témáiban, ami Ford képeivel együtt egy magasabb dimenzióba röpíti a nézőt.

3. A Grand Budapest Hotel (The Grand Budapest Hotel, 2014) – Alexandre Desplat

A francia Alexandre Desplat csak az utóbbi években került igazán az amerikai rendezők látókörébe, de akkor nagyon: 2015-ben például két filmzenéjéért is jelölték Oscarra, végül A Grand Budapest Hotelért kapta meg a szobrocskát (a másik a Kódjátszma volt), teljesen megérdemelten. Wes Anderson háború előtt játszódó, Stefan Zweig romantikáját idéző filmjében rendkívül fontos szerepe van Desplat zenéjének, néha akár olyan érzésünk is lehet, mintha a képek csak a zene szolgálatában állnának.

2. Oldboy (2003) – Jo Yeong-wook

A koreai filmipar legünnepeltebb maximalistája, Park Chan-wook nagy visszatérésében (a tavalyi kedvenceink közt volt A szobalány is) szerepe volt állandó zeneszerzőjének is, a háromnegyedek királya azonban már 2003-ban csúcsra ért. A hátborzongatóan csavaros sztori kegyetlenségeit ilyen felhőtlenül gyönyörű, már-már giccses melódiákkal aláfesteni – erre tényleg nincs más szó, mint az, hogy M-E-S-T-E-R-M-Ű.

1. Vérző olaj (There Will Be Blood, 2007) – Jonny Greenwood

Ha valaki ezt a filmzenét moziban hallhatta, sohasem felejti: ugyanolyan talányos és földbe döngölő, mint Paul Thomas Anderson mesterműve. A Radiohead keretei helyett új utakat kereső és ezért a kortárs zene felé forduló Jonny Greenwood újszerűen közelítette meg a filmzene műfaját, és ezzel olyan tehetségeknek nyitott utat ebben a világban, mint a listánkban is szereplő Mica Levi. Greenwood akár hangulatot fokoz (Future Markets), akár baljós hangulatot áraszt (Henry Plainview), mindig nagyon telibe trafálja a jeleneteket. Anderson érthetően későbbi filmjeiben (The Master, Inherent Vice) is ragaszkodott hozzá.

A filmzenék aranykoráról érdemes beszélni - indul a Sound & Vision

Sound & Vision címmel cikksorozatot indítunk, amelyben a film és a zene kapcsolatát vesézzük ki: a legjobb filmzenékről, zenés filmekről, színésznek állt zenészekről és hasonlókról lesz szó. Most elmondjuk, miért is olyan fontos és aktuális ez, és hogy mi lesz a vasárnapi első részben.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!