Tudta, hogy a kukoricapehely ma is pont olyan méretű és alakú, mint amikor több mint száz éve megszületett? Íme, néhány tény a gabonapelyhekről, melyekre eddig lehet, hogy nem gondolt falatozás közben.
Véletlenül találták fel
Az 1800-as évek végén John Harvey Kellogg, egy szanatórium főorvosa testvérével, William Keith Kellogg-gal az egészséges étkezés jegyében kukorica, zab és búzaliszt keverékéből granolát készített a betegeinek. William egyszer a búzával kísérletezett, amikor véletlenül túlnedvesítette a szemeket. Nem dobta ki, hanem kinyújtotta és megsütötte. Így születhetett meg a ma ismert búzapehely.
Erről egyébként szól Alan Parker 1994-es Promenád a gyönyörbe című filmje.
Európa legnagyobb gabonapehelygyára 18-szor akkora, mint egy focipálya
A Manchesterben működő hatalmas gyárba havonta több mint 30 ezer tonnányi kukorica érkezik, melyből több mint félmilliárd doboz pehely készül.
Egy kukoricaszem 5 óra alatt pehellyé válik
Egy kamionnyi hántolt kukoricából kevesebb mint 24 óra múlva mintegy 700 ezer doboz kukoricapehely kerül a boltokba. Sőt, a gyárba érkezéstől számított 5 óra elteltével már a dobozban vannak a pelyhek.
Az angolok eszik a legtöbb gabonapelyhet
Nagy-Britanniában fogy a legtöbb gabonapehely Európában. A felnőtt brit lakosság 87%-a fogyasztja előszeretettel, ami napi másfél millió tálnyi finomságot jelent. A rajongást bizonyítja, hogy Londonban van egy olyan étterem is, ahol kizárólag reggelizőpelyheket kínálnak.
A rizspehely az olasz rizotto rizsből készül
A ropogós rizspelyhet arborio rizsből készítik, melyet a főzés és ízesítés után megszárítanak, összeaprítanak és forró levegővel szó szerint felpuffasztanak. Ehhez kakaót adnak és a cukrot sem sajnálják, egy tányérnyi pehelyre ugyanis 2 és fél teáskanál cukor jut.
Az első gabonapehely lisztből és vízből készült
Többek között a zabpehelykészítésről is láthatunk felvételeket a Gyárlátogatás című műsorban minden hétvégén 12 órakor a Spektrumon.