A Bokáig pezsgőben című kötet a múlt év könyvcsemegéje volt. Ebben Réz Pál felidézte, mit mormolt halálos ágyán Déry Tibor. Ez az emléke irodalomtörténeti nyomozás kiindulópontja lett.
A tavasszal elhunyt legendás irodalmár – hat évtized irodalmának tanúja, lektorként, majd a Holmi folyóirat főszerkesztőjeként pedig erőteljes formálója – Déry Tiborról, egykori barátjáról anekdotázva felidézte 1977. augusztusi, utolsó találkozásukat is.
A már haldokló írót Réz a kórházban látogatta meg. „Alig nyitotta ki a szemét, nem ismert meg (...) de egyszer csak azt mondta, hogy »báránygané«. És aztán mondogatta, hogy »báránygané a havon«. A József Attila-vers szavait, és hogy mi ez, mi ez a báránygané? Mondtam neki, hogy mi, hogy a Klárisok, József Attila.” S erre az irodalmi utalásra – Réz elmesélése szerint – Déry egy pillanatra magához tért, s jóváhagyólag rábólintott: „Igen, tényleg, Attila...”
Ezt a szép-bús történetet más irodalomtörténészek kicsit másképp mutatják be. De mindegyikben közös, hogy Déry József Attila-sorokat is mondott a halálos ágyán. Rajongott ugyanis a költőért, akivel nagyon jóban is voltak.
A témáról bővebben a HVG e heti számában olvashat.