Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A 14. marveles képregény-adaptáció, a Doctor Strange főleg a Benedict Cumberbatch-rajongók körében lesz népszerű, de nem hoz megváltást az egyre sablonosabbá váló szuperhősdömpingben.
Amikor májusban kijött az Amerika Kapitány 3, már akkor is az volt az érzésünk, hogy ideje lenne valami újjal előállnia a Marvelnek, mert kifulladni látszik a végtelenített szuperáradat. Látványban és történetvezetésben (sőt, a készítők megbocsáthatatlan módon nem aknázták ki eléggé az izgalmas alapszituációt) sem hozott újat a Polgárháború alcímet viselő epizód. Jószerivel leginkább arra volt jó a kvázi harmadik Bosszúállóknak is beillő Amerika Kapitány-film, hogy újabb karaktereket (és ezzel párhuzamosan egyre inkább B-listásnak mondható szuperhősöket) emeljen be a Marvel mind jobban táguló univerzumába.
Ilyen előzmények után azzal a nem titkolt szándékkal jött ki 14.(!) képregényfilmjével a Marvel, hogy kicsit feldobja a Vasember-Amerika Kapitány-Thor tengelyre építő képregényfilm-folyamát.
Harry Potter esete Dr House-szal
Nos, rossz hírünk van a Marvel és/vagy Benedict Cumberbatch rajongóknak: a Doctor Strange-filmmel sem jött el a valódi vérfrissítés. Pedig láttunk már példát arra, miként lehet egy kevésbé ismert és népszerű képregényhőst úgy eladni, hogy ne érezzük azt: a film alkotóit csupán a mozinézők megkopasztása vezérelte. A Paul Rudd és Michael Douglas nevével fémjelzett Hangya hibái ellenére egészen működőképes darab volt; pimasz humora és szellemes látványvilága miatt akkor úgy tűnt, a Marvel végre kockáztat egy kicsit, hogy felrázza a kínálatot.
Doctor Strange történetét legegyszerűbben Harry Potterbe oltott Dr House-ként (vagy fordítva) lehetne összefoglalni. Maga a karakter a 60-as évek elején tűnt fel először a képregények hasábjain, és a keleti kultúra, valamint a miszticizmus terjedésével párhuzamosan gyorsan népszerűvé vált a rajongók körében. Eredettörténete szerint a zseniális, de emberként kiállhatatlan sebész, Dr. Stephen Strange súlyos autóbalesetet szenved, minek következtében tönkremegy legfontosabb munkaeszköze, a keze. Miután a nyugati orvostudomány befuccsolni látszik, végső elkeseredettségében a keleti tanokhoz fordul, így kerül kapcsolatba a Kamar Taj okkult varázslóival.
Slampos lett
Ezt az alapszituációt kellett volna gyorsan és tömören felmondania a filmnek, hogy mindenki képbe kerüljön, miként lesz a New York-i sebészből varázserővel bíró mágus, mi köze van a katmandui szentélynek a Bosszúállókhoz, és aktuálisan ki akarja leigázni a Földet.
Hát, ez nem teljesen jött össze; főleg a felvezető rész, vagyis Strange jellemfejlődése tűnt összecsapottnak és izzadtságszagúnak, az első Vasember-mozi például sokkal gördülékenyebben oldotta meg ezt a feladatot. Nagyon az érződött, a film készítői csak túl akartak lenni az egészen, hogy újdonsült szuperhősünket akció közben is bevethessék. Így viszont pont az a hangulatteremtés sikkadt el, ami a hátán vihetné a filmet.
Nincs parasztvakítás
Ez persze valahol érthető, hiszen akciójelenetekkel, és nem magvas párbeszédekkel vagy sebészi pontosságú karakterábrázolással lehet eladni egy képregényfilmet. Mégis - abszurd módon - Strange kiképzéséből legtöbbször annyit láttunk, hogy egy könyvtárban sokat olvas. Sokkal több olyan jelenetet vártam volna, ahol látványossan bénázik a spirituális világgal ismerkedve, és így betekintést kapunk annak működésébe.
Főleg egy olyan filmtől keveseltem ezeket az elemeket, amelyik kifejezetten a látványra épít. Már az első hivatalos trailerben is a látványvilágot hypeolták a kritikusok; Kevin Feige Marvel-főnök is azt ígérte, hogy a 3D ezúttal valóban a történetmesélést elősegítő eszköz lesz. Legyünk igazságosak: a Doctor Strange esetében egyszer sem éreztem azt, hogy kilóg a lóláb, vagyis a 3D csupán a parasztvakításról szólna. Nem voltak indokolatlanul a látóterünkbe vágodó szilánkok és vízcseppek, vagy más, már ezerszer látott, idegesítő effektek.
Az Eredet eredetibb volt
Az már más kérdés, hogy mennyire eredeti a Doctor Strange szépen kidolgozott látványvilága. Nem lehet megúszni, hogy a Christopher Nolan-féle Eredethez mérjük a filmet, de az összevetésből nem a Doctor Strange jönne ki győztesen. Tagadhatatlan, hogy baromi jól néz ki a folyamatosan átalakuló, örvénylő katedrális, vagy a mozaikszerű darabokra eső, majd egy teljesen új konfigurációban felépülő New York-i látkép, de lényegüket tekintve ezek a húzások nem többek, mint az Eredetben látott effektek, csak felturbózva.
Ebben a korábban emlegetett Hangya is jobban teljesített, pedig ott nem semmisülnek meg felhőkarcolók és városokat sem reptetnek, ellenben a film készítői remekül használták ki a mikrovilágban rejlő vizuális lehetőségeket. Ráadásul a varázslatok ábrázolása - vagyis amiről a filmnek szólnia kellene - egyHarry Potter-filmhez képest kifejezetten sablonosra sikeredett a Strange-ben.
Cumberbatch-nek összejöttAz Amerika Kapitány 3 egyik nagy pozitívuma a főgonosz, illetve az őt játszó Daniel Brühl volt. Egy komolyan vehető, karakteres főellenség már régóta nagy adóssága a Marvelnek, épp ezért volt a német színész telitalálat: ő iszonyat hitelesen hozta a háttérben machináló gonoszt. A dán Mads Mikkelsen személyében a Doctor Strange-hez is sikerült egy európai sztárszínészt leigazolni, de ez a húzás messze nem vált be annyira, mint a Good bye Lenin!-ből ismert Brühl szerepeltetése. De ez nem a Zöld hentesekkel és az Ádám almáival befutó Mikkelsen hibája; a marveleseknek egyszerűen nem sikerült összehozniuk egy épkézláb főgonoszt. A bukott tanítvány, Kaecilius karaktere annyira unalmas és egysíkú, hogy Mikkelsentől sem futja többre, mint hozni a kötelezőt.
A Sherlock című brit sorozattal világhírűvé váló Benedict Cumberbatch viszont nagyon él az arrogáns sebész zseni szerepében; legalább olyan tökéletes Strange-ként, mint például Robert Downey Jr. Tony Starkként. Nem véletlen, hogy sokakat nem Doctor Strange karaktere, és nem is a Marvel logója csábít majd be a moziba, hanem a brit színész személye, aki a kudarcos Star Trek 2 után valószínűleg sikerrel tér vissza a hollywoodi blockbusterek világába.
Mindent egybevetve: a Doctor Strange messze nem a legrosszabb Marvel-film, de nem is a legjobb. Nem tudott olyan üdítő kivétel lenni, mint amilyen A galaxis őrzői volt, vagy olyan hangulatos, mint az első Vasember. Ennek ellenére a Variety például a második legjobb marveles képreggényadaptációnak rangsorolta a menő idegsebészből mágussá avanzsáló Strange történetét.
Két dolog pedig biztos: a Cumberbatch-rajongók nem fogják kihagyni a filmet, a brit színészt pedig viszontlátjuk még Doctor Strange szerepében. Aki esetleg nem hiszi, ülje végig a stáblistát.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
