A rendező a HVG-nek adott interjúban azt mesélte, számára ez az esemény, és hogy később édesapja védte a román kormány által megvádolt Tőkés Lászlót volt az „ősrobbanás”.

Már ezek előtt is dolgozott benne, hogy ki akar kerülni Románia, azon belül Marosvásárhely és a magyar közösség többszörösen zárt világából, de apja menekülése adta meg a végső löketet a rendező számára. „A világot szerettem volna megismerni. Rendezett otthoni körülmények megnehezítették volna, hogy útnak induljak.”

A „fekete márciusra” egyébként apró részletességgel emlékszik, a színekre, fényekre, a robbanásig feszült hangulatra. A nacionalizmus szagára.

„Évekig foglalkoztattak a történtek, a rengeteg előítélet, feldolgozatlan történelmi trauma, a sokgenerációs, családon belül átörökített gyűlölködés. És a politika, amely nem felszámolni próbálja mindezt, hanem meglovagolni és életben tartani. Nem történt semmi érdemleges e sérelmek feldolgozása érdekében.”

A Kincses Réka vígszínházbéli darabjáról, a belénk kódolt mintákról, a rendező hovatartozásáról szóló interjút keresse az e heti HVG-ben.