Egy magyar ötvenhatos harcos kerget egy másikat a sivatagban. Az így kezdődő tragikus „viccet” a történelem rosszízű humora írta: az eset 1962 elején történt Algéria és Marokkó határán.

A vége felé járt Algéria függetlenségi harca a francia uralom ellen. Mindkét fiú a disszidálás után hányódva, jobb híján a Francia Idegenlégióban keresett menedéket, és amikor egyikük a kemény megpróbáltatások elől az ekkor már független Marokkóba próbált szökni, elfogására véletlenül egy másik magyar légióst, az angyalföldi Spátay Jánost küldték.

„Ismertem jól a srácot, magyar volt ő is, előtte többször beszéltünk, ittunk is együtt. Most meg: lőjem le, ha meglátom...” – számolt be a lázálomszerű küldetésről Spátay fél évszázaddal később. A szökevény fiút végül Marokkóban, egy rádió adó-vevőért cserébe, kiadták a franciáknak, akik dezertőrként kivégezték. Így lett a szovjet fegyverek elől menekülő magyar hazafi francia „hazaáruló” az ádáz gyarmati utóvédharcban.

Spátay és többi 56-os menekült kamasz megrázó történetéről az e heti HVG-ben olvashat bővebben.