„Csökkentik a tanárok kötelező óraszámát” – hirdette a Szabad Nép, a kommunista pártlap címlapján 1956. október 13-án. A főcím alatt egy másik, hasonlóan nagy betűkkel szedett cím közölte: „Az általános iskolákban a kisérettségi eltörlését tervezik”. Mindez jelzi, hogy a forradalom kitörése előtt másfél héttel a kormányzat igyekezett csökkenteni a korábbi években keletkezett feszültségeket.

Ígérgetés

A címoldali ígérgetés – amelyet az oktatási miniszter, Kónya Albert jelentett be – nem véletlen. A Szabad Nép ugyan csak a hátsó, negyedik oldalán számolt be róla, de ekkor már a második Petőfi köri ülést tartották a magyar nevelésügy kérdéseiről a radikálisabb változtatásokat követelő tanárok, egyetemi, főiskolai oktatók és más pedagógiai szakértők. (A Petőfi Kör vezetője 1955-től Tánczos Gábor volt, aki Nagy Imre híve volt. A „Kör” a legfontosabb szellemi előkészítője lett a forradalomnak 1956 tavaszától. Ekkor már nyilvános rendezvényeket is tarthatott, hiszen a szovjet állampárt februári, XX. kongresszusán megkezdődött a desztalinizáció.)

Az októberi második nevelésügyi vitáról a Szabad Nép így tudósított: „Faragó László elvtárs, középiskolai tanár, a Pedagógiai Főiskola volt főigazgatója” elemezte, „hová juttatta a magyar nevelésügyet a szektás politika”. (A szektás jelző ekkoriban a Rákosi-féle politikára utalt.)

Faragó szerint a magyar pedagógia elzárkózott a valóságtól. „Nyugat felé felszedtük a síneket. Fehérre és feketére osztottuk a világot, s ami Nyugatról jött, azt csak célzatosan lehetett beállítani.” Ezzel nyilvánvalóan a zsdanovi kultúrpolitikára utalt, amely „jókra” (Kelet) és „rosszakra” (Nyugat) osztotta a világot. Faragó azt fejtegette, hogyan zárkózott el a hazai pedagógia a neveléstudományi hagyományoktól, majd a pedagógiában és a kutatásban is nagyobb szabadságot követelt.

Tanulmányi verseny 1955-ben

fortepan

Óraszámcsökkentés

E forrongó légkörben ült össze a Parlament kulturális bizottsága, amelyet a népi író, volt hadügyminiszter, Veres Péter elnök vezetett le. Itt beszélt a már említett Kónya a tervezett reformokról. „Hangsúlyozta, hogy a minisztérium a Pedagógusok Szakszervezetével közösen törekszik a pedagógusok munkakörülményeinek megjavítására, szociális és kulturális igényeik kielégítésére.” Bejelentette: várhatóan 1958-tól csökkentik a tanárok kötelező óraszámát és az alsó tagozatos nevelőknél is ezt tervezik.

Sőt, „tervbe vették az általános iskolákban az úgynevezett kisérettségi eltörlését, helyette összefoglalókat javasolnak”. Bizonygatta, hogy „a személyi kultusz és a dogmatizmus még meglevő maradványait a minisztérium igyekszik eltüntetni a tananyagból”. Bár a tudósításból egyértelműen nem derült ki, de nyilvánvalóan a Rákosi-kori törvénysértések kárvallottjai közül szerinte negyven egyetemistát, húsz pedagógust és több egyetemi tanárt rehabilitáltak.

Kónya később – de még október folyamán – további engedményeket tett: már a második Petőfi köri nevelésügyi gyűlésen felmerült az orosz nyelv tanításának kérdése. Utóbb a szervezkedő diákok követelésére ő tette fakultatívvá az idegen nyelvek (gyakorlatban: az orosz) tanítását a felsőoktatási intézményekben.

A válás megkönnyítése és a halálbüntetés ügye

Nemcsak az oktatási miniszter igyekezett javítani a közhangulaton. Molnár Erik igazságügyi miniszter bejelentette, hogy egyszerűsítik (gyakorlatilag megkönnyítik és felgyorsítják) a bontóperi eljárást. Még a halálbüntetés eltörléséről is szót ejtett, szerinte vizsgálják ennek a lehetőségét.

Ami a házasságokat, pontosabban a válásokat illeti, Molnár elmondta: a bontópereknél egyszerűsödik az eljárás, ugyanis a tárgyalások előkészítő eljárását megszüntetik. A „békítési eljárás után” harminc nap múlva „tűzik ki a tárgyalást, s megszüntetik a különilletéket”.

Mi lesz Farkas Mihállyal és Farkas Vladimirral?

Molnár Eriket – aki amúgy történészként volt ismert, de 1945 után számos tárca (külügy, népjólét, tájékoztatásügy, igazságügy) élén állt – Farkas Vladimir és társai letartóztatásáról kérdezték leginkább a sajtótájékoztatón a Szabad Nép szerint. Farkas Vladimir az államvédelem főtisztje volt, és korábban elkövetett törvénytelenségek vádjával vették őrizetbe még október elején. Mire a sajtótájékoztatót megtartották, letartóztatták Vladimir apját, Farkas Mihályt is. Az újabb őrizetbe vételről a Szabad Nép második oldalán kurta hír fogadta az olvasót. Ez azt jelentette, hogy a korábbi rákosista csúcsvezetésből, a „négyesfogatból” a volt honvédelmi miniszter is börtönbe került.

Az október 13-ai hír szerint „a szocialista törvényesség megsértése miatt” vették őrizetbe Farkas Mihályt. Az OSZK–1956-os Intézet honlapján lévő életrajza szerint felelősségre vonását már szeptemberben követelte újságcikkben Gimes Miklós. A sors hátborzongató fintora, hogy Gimest a Kádár-kor elején, a Nagy Imre-perben végezték ki, koncepciósnak minősíthető perben. A két Farkas viszont túlélte a börtönt, jóllehet mindkettőjüket felelősség terhelte a törvénytelenségekért.

A Közel-Kelet puskaporos hordója – robbanás előtt

Miközben Magyarországon enyhülni látszott a légkör, a Közel-Keleten fokozódott a feszültség. Izrael megtámadott egy jordániai rendőrségi bázist, az akciónak 48 halálos áldozata volt – írta október 13-án a Szabad Nép. Emiatt Jordánia az ENSZ Biztonsági Tanácsához való fordulást fontolgatta. (Izrael két hét múlva ennél is vakmerőbb akciót fog végrehajtani a térségben Egyiptom ellen, a brit és a francia kormánnyal egyeztetve. (Ez vezet később a szuezi válsághoz, amellyel sorozatunkban még foglalkozunk. E válságot az váltotta ki, hogy Egyiptom államosította a stratégiai fontosságú vízi utat.)

Ennél is érdekesebb volt azonban a Szabad Nép október 13-ai elemzése a szíriai kormányválságról. Bár a hazai ügyekben a kommunista pártlap nyíltabb és őszintébb hangot ütött meg, a külpolitikában továbbra is igyekezett a szovjet tábor álláspontját képviselni.

Csehszlovák olajfinomító Szíriában

Szíria ekkoriban egy nagy olajfinomító építéséről döntött, ami a Szabad Nép szerint az ország gazdasági függetlensége végett volt fontos, hogy megszűnjön „az ország kiszolgáltatottsága az imperialista kőolaj-monopóliumokkal szemben”. A szír kormány versenytárgyalást hirdetett. Nyolc ország indulói közül a csehszlovák ajánlat volt a „legkedvezőbb” – írta a magyar kommunista pártlap.

Ám „egyes imperialista köröket nyugtalansággal töltött el a szíriai kormány terve”, akik attól tarthattak, hogy a kezdeményezést más arab országokban is követni fogják. A Szabad Nép szerint ezért: „sorompóba szólították” ügynökeiket az olajfinomító ellen. Ehhez csatlakozott több damaszkuszi miniszter is a mezőgazdasági tárca vezetőjével az élen.

A szíriai kormánynak – a Szabad Nép által vélelmezett tervek szerint – „nem csupán az olajfinomító építése miatt kellene megbuknia”. A lap emlékeztetett arra, hogy a Biztonsági Tanács akkor tárgyalta a szuezi kérdést. Itt Szíria „Egyiptom egyik leghűségesebb arab támogatója” volt. „Ismeretes továbbá a szíriai-egyiptomi unió terve.  A jelenlegi helyzetben tehát nagyon is beleillene bizonyos imperialista körök számításaiba, hogy a szíriai kormány megbuktatásával lazítsák, sőt, esetleg meg is bontsák az arab szolidaritást, s elszigeteljék Szíriát Egyiptomtól” – írta a Szabad Nép.

Ma már tudjuk: Szíriában ekkor, illetve nem sokkal korábban kezdődött a szovjet befolyásszerzés. Aligha véletlenül választotta a szovjet blokkhoz tartozó Csehszlovákiát az olajfinomító megépítésére Damaszkusz. A szíriai befolyásszerzés a Hruscsov által kezdeményezett szovjet nagyhatalmi expanzió része lehetett – Vladimir Zubok történész szerint. Erről a szovjet csúcsvezetés tárgyalt. A Szovjetunió tehát az ötvenes években tűnt fel új szereplőként a Közel-Keleten, hozzájárulva a térség végzetes megosztottságához – ahogyan ezt látni fogjuk majd a szuezi válság idején is.

A szerző az OSZK–1956-os Intézet munkatársa.