Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kevés magyar rendező tette fel annyira magasra a lécet első nagyjátékfilmjével, mint Gigor Attila. A nyomozó után másodjára egy hasonló humorú, ám egészen más hangulatú filmmel jelentkezett, a Kút azonban hiába hemzseg a jobbnál jobb karakterekben, túl későn kezd el szórakoztatóvá válni, és mintha a forgatókönyv a főszereplőről is elfeledkezett volna. Így viszont egy kihagyott lehetőség a Kút.
“Ha belekötöttek egy jelenetbe, megindokolták a nemtetszésüket, ott érezték hosszúnak a filmet, ahol én is. Persze én elég könnyen befolyásolható vagyok” – nyilatkozta a HVG eheti számában Gigor Attila arról, mennyire szóltak bele a forgatókönyvbe a Filmalap döntőbizottságának tagjai. Azonban úgy tűnik, ha húztak is a jelenetek hosszúságán, nem eleget. A Kút ugyanis mintha két teljesen különböző filmből állna: a hosszú felvezetés (amelyről persze érthető, miért olyan kimért tempójú) után egészen más élményt nyújt a vérben és izzadságban dús második rész. Mire eljutunk az első komolyabb konfliktusig, már kicsit elfáradtunk az elhagyatott benzinkúton játszódó történettől. Kár érte, mert ami a film utolsó félórájában történik, azt tényleg lehet a Coen-testvérek vagy Quentin Tarantino erőszakos/abszurd filmes humorához hasonlítani.
A felütés is egyebek között Tarantino Aljas nyolcasára rímel: egy szexmunkásokat Svájcba szállító furgon lerobban a lepukkant, semmi közepén álló (ahogy az egyik szereplő mondja alapangollal, “it’s desert, nothing here”) benzinkúton, így a válogatott társaság kénytelen több napot együtt tölteni. (Váczy Gergely a film bemutatóján tovább is mesélte a sztorit, majdnem végig, legközelebb talán figyelmeztetni kellene, hogy nem épp ez egy felkonferálás célja).
Ki itt a főszereplő?
Egy ilyen sztorit, ahol a szereplők néhány négyzetméteren mozognak csak az egész filmben a karakterek tehetnek érdekessé, és ezzel egy kivétellel nincs is hiba. Leharcolt középkorú nőként Udvaros Dorottya, prostiként Trokán Nóra, Pokorny Lia és Kurta Niké nyújt emlékezeteset, főleg utóbbi az egyszerre kislányos és romlott Mária szerepében. A film első részét azonban igazán a benzinkút állandó lakója miatt lehet élvezni: Kovács Zsolt a VAN után megint zseniális filmen, mint ahogy Tzafetás Roland is, Zolit, egy szakadt mozgássérültet alakít döbbenetes hitelességgel. Ő az aduász Gigor történetében, aki egy a főszál mellett párhuzamosan futó történettel ad többletértelmet a filmnek.
Az egy nem elég érdekes karakter azonban épp a főszereplő, a titokzatos előéletű Laci, aki maga is vendégként érkezik a benzinkútra: Jankovics Péternek azonban egy olyan hőst kellene eljátszania, aki nem csak csendes, de erősen passzív is a film első felében, de láthatóan ő sem tud teljesen mit kezdeni ezzel a karakterrel, és ez főleg akkor szembetűnő, amikor Kovács Zsolttal és Tzafetással szerepel egy jelenetben. Kicsit olyan érzésem volt így, mintha Gigor túlságosan megkedvelte volna a karaktereit (tényleg az összes kisebb szerepben is olyan arcok tűnnek fel, akik valamilyen apróságot hozzátesznek az összképhez), és nem bírta volna elengedni őket a főszereplő kárára.
2016 Magyarországa is megkapja azért
Kár ezért az aránytévesztésért, mert Gigor humora továbbra is egyedi a hazai palettán, nála minden apró részletnek jelentése van. Az meg külön bravúr, hogy a termékelhelyezések kifejezetten viccesek, és a gajdicsottós, nemzeti dohányboltos jelenkori Magyarország is megkapja a magáét; rendesen üt Jappán & Barnsz Holnap hajnalig-feldolgozása is. Így viszont a lehető legrosszabb érzéssel hagyhatjuk ott a mozitermet. Hiába a László Zsolt színrelépésével felturbózott finálé, és a két párhuzamosan futó történet ügyes összekapcsolása, a nyári tikkasztó magyar hőség tökéletes megidézése, a Kút kihagyott ziccer, amelyben a részletek csak nem akartak összeállni. És még mielőtt valaki hiányolná, direkt nem kell Gigor előző, nyolc éve készült egész estés alkotásához, az általunk az elmúlt tizenöt év legjobb magyar filmjének megválasztott, A nyomozóhoz mérni a Kút sztoriját, mert két elég eltérő módon felépített filmről van szó.
A filmben Mária és Laci között többször felmerül, ki milyen szagot áraszt a történet alakulásában fontos szerepet játszó kánikulában. Hogy egy férfinak néha jól állhat az izzadságszag, meg hogy Máriának még akkor is jó az illata, amikor körülötte minden rohad. Valahogy sajnos inkább izzadságszagú a Kút is, hiszen a belefektetett munka kétségtelenül érződik, mégis valahogy ez nem az az izzadságszag, amely valakit vonzóvá tenne.
László Zsolt: „A jövőben a gazemberek országává válhatunk"
Rövid időre tűnik fel Gigor Attila új mozijában, a Kútban, de azt a pár percet nehezen fogja elfelejteni bárki is, aki megnézi a filmet. Az igazán nagy filmszerepek azonban eddig jórészt elkerülték László Zsoltot, aki szerint ha az ország lemond az alternatív társulatokról és a tévéfilmekről, akkor hamarosan elvész a frissesség a színházi és mozivilágból.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
