Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Rövid időre tűnik fel Gigor Attila új mozijában, a Kútban, de azt a pár percet nehezen fogja elfelejteni bárki is, aki megnézi a filmet. Az igazán nagy filmszerepek azonban eddig jórészt elkerülték László Zsoltot, aki szerint ha az ország lemond az alternatív társulatokról és a tévéfilmekről, akkor hamarosan elvész a frissesség a színházi és mozivilágból. Interjúnkban azt is elárulja, milyen érzéssel ment ki a tanártüntetésre, és miért tartja vércinikusnak a kormányt.
hvg.hu: A Kút – a Gigor Attila-alkotásokra jellemzően – a komédia, a dráma és az akciófilm zsánerei között egyensúlyoz. Színészként a forgatáson ebből melyik műfaj dominált?
László Zsolt: Én csak egy részében szerepelek a filmnek, de folyamatosan érdeklődtem a stábnál, hogy mi fog ebből kisülni. A forgatókönyvet elképesztő intenzitással olvastam el, annyira beszívott a sztori. Külön tetszett benne, hogy a felszín alatt különböző életfilozófiák jelentek meg benne. Én, bevallom, úgy éreztem, egy kultfilm születésénél lehetek jelen. Nem közönségfilm, az biztos, de szerintem meg fogja találni a közönségét.
Ezért most nagyon izgulok, milyen lett végeredmény. De az izgalom mellett nyugalom is van bennem, mert megbízom Attilában. A forgatás is elképesztő nyugalomban zajlott, miközben minden apró részletre figyelt. (A legfrissebb HVG-ben a rendezővel olvashatnak interjút – a szerk.)
hvg.hu: Korábban viszont egy interjúban elejtett egy mondatot, miszerint voltak rossz tapasztalatai a filmes munkái során.
L. Zs.: Nem is rossz tapasztalatnak mondanám, inkább a végeredmény nem adta vissza azt, amit a forgatókönyvben láttam. Volt több ilyen eset is.
hvg.hu: Thuróczy Szabolcs említette egy ízben, hogy ritka ma Magyarországon az olyan film, amelyben egy színészi pálya csúcsteljesítményét látnánk egy jelentős főszerepben. Önnek sem adatott meg egy igazi főszerep filmben eddig.
L. Zs.: Volt hiányérzetem, de azt szépen megmagyaráztam magamnak. Azt gondoltam, hogy az én személyiségem nem annyira érdekes. Vagy az arcom nem felelt meg annyira a vászonnak. Ilyenekkel nyugtattam meg magam.
De ősszel forgattam egy filmet, amiben 44 forgatási napból 42-ben voltam érintett, tehát ott azért elég fontos szerepem lesz. Pacskovszky József A tökéletes gyilkos című filmjéről van szó.
hvg.hu De ez a hiányérzet nem csak önben lehet meg, főleg ha a generációja színészeit nézzük.
L. Zs.: A tévéfilmek hiánya a legnagyobb fájdalmam, ott rengeteg színész mutathatta meg magát a hatvanas-hetvenes években. Az mindig egy jó próba volt egy mozifilm előtt. Azért is fájdalom ez, mert tévéfilmek nélkül egy teljes korszak nem lesz dokumentálva. Mozifilmből viszont nem készül/nem készülhet több, így természetesen joggal merülhet fel a kollégáimban is hiányérzet.
hvg.hu: De közben készülnek olyan tévéfilmek, amelyek komolyabb sikereket érnek el, például A berni követ vagy a Félvilág.
L. Zs.: Amikor A berni követ készült, felmerült, hogy lesz állami keret 8-10 tévéjátékfilmre évente, de aztán ebből nem lett semmi. Sajnálom, mert korábban a tévéfilmek egy látásmód lenyomatát jelentették, amiről most lemondunk.
Az sem jó, hogy ez az ország zömmel belecsúszik abba a hibába, hogy elkezd elhasználni arcokat. Felkapnak valakit, és akkor őt orrba-szájba alkalmazzák. (Thuróczy) Szabolcsot is féltem ettől, mert sokkal jobb színész annál, hogy megunják. Legutóbb Till Attila filmjében, a Tiszta szívvelben is csodálatos volt: egyetlen hazug mondat nem hagyja el a száját.
hvg.hu: Átpörgettem a filmeket, amikben szerepelt, és az meglepett például, hogy egy apró feltűnése A legényanyában is volt. Visszanézi a régebbi filmjeit?
L. Zs.: Egyáltalán nem szeretem visszanézni magam. Elkezdtem például nézni a Nemzeti-féle Tartuffe-öt a tévében, és az első felvonás tetszett is nagyon, de amint megjelentem a színen, egyszerűen el kellett kapcsolnom.
Inkább a gyerekeim mondják, hogy belefutottak a filmjeimbe. Most a Kútra nyilván elmegyek, de lehet, addig bírom csak, amíg meg nem jelenek benne. Mondjuk szerencsére csak a film egy későbbi pontján bukkanok fel. (nevet)
László Zsolt A legényanyában, 59:49-nél:
hvg.hu: Térjünk át a színházi munkáira. Amikor leszerződött a Radnótihoz, azt mondta, nem szeretné, ha ez a döntés úgy nézne ki kívülről, mintha keretbe foglalná a pályáját (László Zsolt a főiskola után a Radnótiba szerződött, ahol évekig játszott – a szerk.). Most ennyi idő elteltével, elmúlt ez a félelem?
L. Zs.: Nem nagyon ugrálhattam a Nemzeti után. Sok zsákutcát látok magam körül. Csak 3-4 olyan színház van ma, ahova szívesen mész el dolgozni. Sajnos az alternatív színházi világ is szenved, betonfalakba ütköznek folyamatosan. Főleg ha politikailag már megnyilatkoztak. De ha kapnak is valamilyen támogatást, az sem elég arra, hogy tervezni tudjanak.
Ez azért káros folyamat, mert a magyar színház mindig is az alternatív társulatokból merített, onnan frissült fel. Ha erről lemondunk, akkor gyakorlatilag a frissességről, az utánpótlásról mondunk le.
hvg.hu: Kik lennének azok, akik az alternatív színházi világban nagyobb odafigyelést érdemelnének?
L. Zs.: Nézői oldalról nincs gond, hiszen ezek az előadások általában telt házzal futnak. Nem akarok senkit sem kihagyni, de például Pintér Bélának és Horváth Csabának nem szakmailag, de egzisztenciálisan messze nem itt kéne tartania egy normális országban. De lehetne sorolni még rengeteg nevet. A Stúdió K-t, Balázs Zoltánt, Szikszai Rémuszt és így tovább.
hvg.hu: Kováts Adél kinevezése után egy társadalmilag elkötelezett és a nők alulreprezentáltsága ellen küzdő programot hirdetett. Ez is vonzóvá tette a Radnótit, amikor választania kellett?
L. Zs.: Azért azt látni kell, hogy ez az első évad, ez még egy tanulóév, még a társulat is fog formálódni szerintem. De Kováts Adél szándékait abszolút támogatom, fel tudok sorakozni az elvei mögé. Nekem is fontos, hogy egy színház ügy legyen. Kell, hogy cél legyen a kommunikáció a nézőkkel.
Ezért is volt annyira fantasztikus a Nemzetiben eltöltött utolsó három év. Persze a mai napig nem jöttünk rá, mitől működött pont akkor pont ez a csapat, de egyszerűen azt éreztük, mi érdekeljük a nézőket, miattunk jönnek. Fantasztikus élmény volt, hogy maguk a szerzők, írók, Esterházy, Závada vagy Spiró is bejártak a színházba. Olyan ritka élmény ez. Nekem már a főiskolán is furcsa volt, hogy alig találkoztunk más művészeti ágak képviselőivel. Schwajdának volt még egy ötlete régen, hogy a Közvágóhíd területén lehetett volna létrehozni egy összművészeti egyetemet. Nyilván nem lett belőle semmi, pedig ez szerintem egy kifejezetten jó „akol” lehetett volna.
hvg.hu: Azt mondta, alig van hely, ahova ma egy színész jó szívvel elmehet dolgozni. Ennyire ritka ma az a művészi közeg, ami például a Nemzetinél kialakult?
L. Zs.: Legutóbb az Újszínház pályázatánál nagyon drukkoltam Bodó Viktornak. Ha csak a szakmaiság döntött volna, neki kellett volna nyernie, letett már annyit az asztalra. De az ilyen helyzetekben nulla szakmaiság dönt.
Illúzió azt gondolni, hogy itt bármi jó történhet. A lehető legrosszabb döntés született, hacsak nem az volt a cél, hogy kevés néző járjon az Újszínházba. Már ha azt feltételezem, hogy színházügyben bármiféle koncepció lenne a döntések mögött.
Egyre rosszabb hangulatban vagyok ezügyben. Már ha azt konstans állapotnak vesszük, hogy a szürkeállomány és a teherbíró emberek, a kőművestől az értelmiségiig elhagyják az országot. És ha ehhez hozzátesszük a mentalitást, ami árad odafentről, akkor itt a jövőben a gazemberek országává válhatunk. Nem vagyok túl optimista. Ezt már évekkel ezelőtt is elmondtam, de azóta ez a tendencia csak még erősödött. Amikor egy országban a szakmaiság becsülete megszűnik, akkor előbb-utóbb ott mindennek vége. Milyen értékrendek veszik át ilyenkor a helyet? A párthűség és semmi más.
hvg.hu: Kint járt a pedagógustüntetéseken is, oda is az elkeseredettség vezette ki?
L. Zs. Már eleve a Klik létrehozása bűn volt. Amikor az önkormányzatiság megszűnik, amikor a helyi tudást és tapasztalatot félresöprik, és megpróbálnak központilag valamit rájuk erőltetni, abból semmi jó nem sülhet ki. Nem én nyilatkoztam, hogy túltoltuk a biciklit, de most már inkább azt mondanám, a térképről tolták le azt a biciklit.
Aztán a tüntetésekre, amelyekre az esélytelenek nyugalmával mentem ki, még erősebb központosítással, és az alternatív iskolák ellehetetlenítésével válaszolni "mélyen empatikus" megoldás volt a kormány részéről.
hvg.hu Az esélytelenek nyugalmával ment ki?
L. Zs.: Igen, mert félek, hogy annyira konok, önfejű, kapzsi emberek vannak most döntéshelyzetben, hogy akár polgárháborúig fajulhat a dolog.
hvg.hu: Vállalna olyan szerepet a tüntetéseken, mint mondjuk Schilling Árpád?
L. Zs.: Az a baj, hogy itthon ha politikáról esik szó, akkor csak pártpolitikában tudnak gondolkodni az emberek. Azt meg nem akarom, hogy bármilyen hatalmi intézménnyel összekapcsoljanak. Bár, már nyilván elkönyvelt mindenki a megnyilatkozásaim miatt.
De például ügyek mellé oda tudok állni. Horgas Péterék Nemzeti Minimum kezdeményezése az utóbbi évek leghumánusabb terve volt. Egy elvileg keresztény országban egy ilyen kezdeményezést elkaszálni vércinizmus.
Alföldi: „már a pápa sem elég jó keresztény, csak a magyar miniszterelnök jó keresztény"
Alföldi Róbert nem megy el a népszavazásra, a kormány szerinte csúsztat a kérdésben, az ellenzék álláspontja nem is érdekli, sőt szerinte nincs is olyan, hogy ellenzék.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
