hvg.hu: Sosem láttam még második világháborús filmet ilyen megközelítésből. Az elnyomottakból elnyomókká váló dánok története közismert téma Dániában?

Martin Zandvliet: Sajnos, azt kell, hogy mondjam, kevéssé. Ez olyan elmondatlan történet volt, kevés cikk van róla, pár fejezet a történelmi írásokban, Helle Hagemann Under tvang (Kényszer alatt – Sz.R.) című könyve talán az egyetlen, mely teljes egészében erről a témáról szól, s melyet én is nagyban felhasználtam az előkészületek során. Dániában mi nem szeretünk ilyen kényes dolgokról beszélni, és talán most jött el az ideje annak, hogy társadalomkritikus filmeket csináljunk. Hiszen mindenki követ el hibákat, melyekből azonban tanulnunk kell. Ugyanakkor a németek ötéves megszállása alatt, a sok pusztítás és halál után érthető a dán reakció, bár persze a film üzenete az is, hogy igazából ilyenkor sem szabadna úgy bánnunk másokkal, mint ahogy egyáltalán nem szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Nem mondanám, hogy túlságosan erős lenne bennem az empátia a németek iránt, viszont kifejezetten fáj az, ha gyermekeket és fiatalokat bántanak, és ennek hangot is akartam adni a filmemben.

Martin Zandvliet

Jameson Cinefest

hvg.hu: Akkor most fikció vagy inkább „krónika” a Homok alatt?

Martin Zandvliet: A film története fiktív, de valós alapokon: sok kutatás is megelőzte, Dániában a második világháború után, az aknaásás közben hányan haltak meg, és mennyien éltek túl, mit ettek és mit nem, számok és adatok halmazából indultunk ki. Viszont a konkrétabb sztorinkhoz minden lehető filmes eszközt is felhasználtam, hogy egy igazi, jó dramaturgiájú fikció legyen. A filmnek ugyanis izgalmasnak és szórakoztatónak kell lenni, nem akartam dokumentumfilmet csinálni. Az én felelősségem, mint forgatókönyvíró és rendező az, hogy elmeséljek egy történetet, de az is, hogy lekössem és szórakoztassam a nézőt. Három évig dolgoztam a forgatókönyvön, a legtöbb időbe az tellett, hogy eldöntsem, mi is legyen a befejezés.

hvg.hu: Végül azonban a happy endet választotta…

Martin Zandvliet: Igen, mert azért alapvetően nagyon erős bennem a hit: a remény a jóban, mely mindenkiben benne lakozik. Roland Møller karaktere, Rasmussen őrmester a film elején a legrosszabb ember a történetben, de a belső utazása során megtalálja magában a jót. Ezt az elejétől fogva tudtam, hogy így lesz: csak az egyensúlyra figyeltem, mikor és hogy változik meg a főhősünk, ahogy egyre jobban megismeri a fiúkat. De ez a valóságban is így van szerintem, minél többet vagyunk együtt, akár az ellenségeinkkel is, annál nagyobb az esély arra, hogy egyszer csak rájövünk, mennyire hasonlítunk is egymásra: ugyanazok az értékeink, igényeink.

A homom alatt

Jameson Cinefest

hvg.hu: Említette Roland Møllert: miért pont őrá esett a választása? A feljebbvalóját, Jensen hadnagyot pedig hogyhogy egy igen fiatal színész, Mikkel Boe Følsgaard játssza?

Martin Zandvliet: Egyszerűen imádom Møllert, a korábbi filmjeiben bebizonyította (Emberrablás, Második esély, R), nagyon jó színész. A homok alattban viszont nem csupán az ismert dán sztár volt, egy újabb szerepben: hanem nagyon is közel került az alakjához, teljesen megváltozott, átalakult Rasmusenné, szinte fel sem lehetett ismerni a filmben. Mikkel figurája esetében fontos volt, hogy a színész mindenképpen fiatalabb legyen Rolandnál, ahogy a fiatal hadnagy visszaél a rátestált hatalommal, az életkorbeli különbségben is megtestesül.

A homok alatt

Jameson Cinefest

hvg.hu: A német kamasz szereplőket pedig gondolom casting során találta meg.

Martin Zandvliet: Igen, méghozzá egy nagyon hosszú folyamat eredményeként. Minden egyes srácot mindegyik karakterben kipróbáltunk, hogy véletlenül se menjünk el senki és semmi mellett, és már a casting alatt kialakult egy természetes hierarchia, mely segített nekünk eldönteni, ki melyik szerepet fogja a filmben eljátszani. Így még sohasem választottam szereplőket, de pont ettől a spontán szelekciótól lett jó a végeredmény.

hvg.hu: Jól vette a lapot a dán közönség?

Martin Zandvliet: Igen, hazámban mind a kritikusok, mind a nézők imádták a filmet, majd pedig jött a nemzetközi siker, rengeteg országba eladtuk az alkotást.  A miskolci Jameson CineFest díjainak is rettentően örülök, főleg, hogy hármat is elhoztam belőlük. Ez is mutatja, mennyire egyetemes a dilemma: ha bántanak minket, utána gyűlölettől teli bosszú helyett talán jobb egy pillanatra leállni, és elgondolkodni azon, mi is legyen a következő lépés.

hvg.hu: Most éppen Jared Letóval forgat amerikai produkciót: jakuzafilmet Japánban.

Martin Zandvliet: Igen, borzasztóan fáradt vagyok, de nagyon is örülök ennek a lehetőségnek. Bár elég sok dán filmnek voltam „csupán” a forgatókönyvírója, én elsősorban akkor vagyok elememben, ha rendezhetek is. Hogy újabb filmem, a The Outsider pedig nemzetközi produkció, ez külön öröm a számomra: néha olyan jó elhagyni Dániát, imádok utazni. Tudja, a nemzetköziség a véremben van: édesapám holland, anyukám dán. A családom egy másik része viszont Kanadában és Írországban él, a féltestvéreim pedig pont Németországban laknak.

hvg.hu: Európai filmesként hogy érzi magát egy amerikai produkcióban?

Martin Zandvliet: Nagyon is jól. Az amerikai film mindig is nagy inspiráció volt a számomra, különösen a hatvanas évek alkotásai. Ez A homok alattban is tettenérhető: a feszültséget keltő thrilleres-horroros elemeket, de a szórakoztatóbb részeket is a hollywoodi filmkészítés alapjai szerint állítottam össze, és úgy gondolom, ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közönség szereti a filmet. Csak egy miatt szoktak utálni, hogy Rasmussen őrmester kutyája meghal a történet közepén, de talán ez járul hozzá ahhoz, hogy ne csak az ember legjobb barátjával, hanem embertársaival is képes legyen kommunikálni a hősünk.