Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Sziget még mindig nagyon szerethető, akkor is, ha a jövőben szerintünk alaposan át kellene gondolni a színpadok rendszerét, és meg kellene törni a Nagyszínpad–A38–partisziget szentháromságot. Jó volna, ha újra jobban teret engedne a fesztivál az izgalmas – és máshol nem hallható – magyar zenéknek. Megpróbáltuk értékelni az elmúlt hetet, és közben alig ejtünk szót Rihannáról.
„Nagyon sokan voltak, de mindenki nagyon kedves volt” – értékelte szigetes élményét a kilencéves Petra, aki először volt kint a fesztiválon.
„Több százmilliós nyereséget hozhatott a fesztivál" – örvendezett Gerendai Károly, aki azt tervezi, hogy a jövő évi 25. Sziget után kissé hátrébb lép a főszervezői szerepből.
„Az a baj, hogy a sziget már nem az átlagembernek van és legfőképp nem a magyaroknak!” – véli egy kommentelő.
„A Sziget Fesztiválon a fiatalok agyát mindennap mossák, kormányváltásra szólítják fel a fiatalokat, és kormányellenes propagandával szítják a fiatalokat” – írta ki állítólag a Facebookra egy dömsödi fideszes képviselő, aki utólag azt mondta, nem ő volt, feltörték a fiókját.
Fel lehetne ülni a „régen minden jobb volt”-vonatra, és keseregni azon, hogy 20 éve még nem a szponzorokról, a vurstliról, a látványról, a mesterségesen drága italokról/ételekről (épp ellenkezőleg: akkor mesterségesen olcsók voltak ezek) szólt a fesztivál, és mintha sokkal erősebb lett volt a zenei felhozatal is.
De tudomásul kell venni egyrészt, hogy ez egy nagyjából önfenntartó rendezvény, ha tetszik, üzleti vállalkozás, aminek a legfontosabb sikermérője a fenntarthatóság, a profit és sorolhatnánk még az ilyen rosszul csengő szavakat. (És e tekintetben mindenképp sikeres a fesztivál: közel félmillió látogatóval idén csúcsot döntött.) Mindez, jó esetben találkozik a fogyasztói élménnyel, jelen esetben azzal, hogy jó programokon, a lehetőségekhez képest megfelelő körülmények között és – egyre fontosabb szempontként – biztonságban érezzük magunkat a fesztiválon.
Másrészt ma már a 20 évvel ezelőtti szigetlakók gyerekei alkotják a főbb célcsoportot: az ő szokásaikat, az ő zenéiket, az ő kütyüiket kell szem előtt tartania a szervezőknek. És igen, azt, hogy ma már elsősorban a külföldi fiataloknak szól a rendezvény.
A helyzet az, hogy – ha számunkra, mint látni fogjuk, nem is maradéktalanul – de ma is működik a „szigetfíling”. Ez rögtön kiderül, ha a K-hídon átsétálunk és túlesünk – az idén tovább szigorított – becsekkoláson: mint 24 éve mindig, most is egy teljesen más országba érkezik meg az ember. Ezért is nagyon találó egyébként a néhány éve kitalált útlevél formájú programfüzet.
A külvalóhoz képest ugyanis most is – sőt tekintve az országban uralkodó, ezekkel gyökeresen ellentétes közhangulatot egyre inkább – a béke és az elfogadás szigete volt most is az „egy hét együttlét”, sok társadalmi elkötelezettséggel, környezetvédelemmel, miegymással. „Kedves emberekkel” – ahogy azt a gyereknyelv megfogalmazta. Közben pedig a külföldiek egy kúl, szerethető ország képét raktározhatták el.
Az izgalmat, a meglepetéseket hiányoltuk a zenei felhozatalból
Bár kétségtelenül nagyon színes programmal várja a Sziget a fesztiválozókat, azért a legfontosabb ismérve egy ilyen rendezvénynek mindig is a zenei felhozatal. Ez mindig nehéz kérdés persze, mert nyilván nem lehet mindenkinek mindig megfelelni, és ami az egyiknek tetszik, a másiknak nem, ezért – bár túl a Rihanna-haknin nekünk is voltak fenntartásaink e téren –, inkább abból indulnánk ki, hogy jó időben, jó helyen voltak-e azok, akiket idén meghívtak.
Amikor például a papírformának megfelelően a saját késésünk és a hatalmas tömeg miatt nem jutottunk be az M83 koncertjére, megfogalmazódott bennünk, hogy a "mér nem jön a Pearl Jam meg a Guns'n'Roses?" szajkózása helyett ideje lenne arról gondolkodni inkább, hogyan léphetne tovább a Sziget a mostani, meghaladottnak tűnő Nagyszínpad–A38–mini partisziget (Telekom Aréna, Colosseum) szentháromságán.
Idén ugyanis már nagyon feltűnő volt, hogy még a délután 6-kor kezdődő (egyébként a fesztivál 3 kiemelkedően jó koncertje is ebben az időpontban volt) koncerteken is csak lézengtek az A38 sátorban, és hogy ugyanezzel az időponttal még a Nagyszínpadon sem tudott egyetlen zenekar sem mit kezdeni (nem beszélve az ennél korábban kezdő fellépőkről). Így viszont éjjelre koncentrálódott minden program, és ez alaposan túlterheli az A38-sátrát. Az emlékezetes, két évvel ezelőtti Stromae-fellépésnél már egyszer majdnem tragédia lett belőle, de a Nagyszínpad programjának vége után nem lenne szabad csak az A38-ra rakni fontos koncertet.
Az osztrák Frequency fesztiválon például bölcs módon voltaképp két fesztivált rendeznek egy helyszínen: van egy nappali és egy éjszakai fesztivál. Könnyű kitalálni, a nappal az odafigyelést, a türelmet érdemlő előadóké, az éjjel pedig már az önfeledtebb elektronikáról szól. Minimum megfontolandó lenne ez a felállás a Sziget számára is.
Vagy másik megoldás lehetne, hogy az A38 színpadból csinálnának egy Other Stage-et, azaz egy másik, egy kicsit kisebb nagyszínpadot a MØ, az M83 „méretű” előadókkal, és kellene egy a mostaninál kisebb nagysátor a középkategóriás külföldieknek. Így lehetne alternatívája annak, aki nem a Telekom Arénába akar menni, mert valljuk be, a mostani kicsi színpadok nem jelentenek valódi alternatívát (nem megbántva ezzel ezeket a helyszíneket): kevés embertől hallottuk eddig, hogy az Európa- vagy az Afro-Reggae színpadhoz igyekeztek volna.
A korábban működő egyensúlyt hiányoltuk tehát a Szigetről. Az látszik, hogy a Nagyszínpadon a mostani korszellemben csak a DJ-k tudnak igazán tömeget megszólítani, így itt nem is biztos, hogy erőltetni kellene a Sigur Róshoz vagy a The Last Shadow Puppetshez hasonló, "csendesebb" előadókat. Nyilván az erősen felemás Rihanna-koncert után könnyű mondani, de tényleg értelmesebb lenne azokat a dollárokat több középkategóriás zenekarra, Fidlarokra, CHVRCHES-ekre, MØ-kra költeni, de úgy, hogy ne csak az A38-on lehessen ezeket az előadókat megnézni.
Ráadásul a Petőfi színpadán sincsenek már igazi magyar csemegék, pedig ennél pezsgőbb már rég volt a magyar zenei élet. Ha már a Petőfi Rádió elesett, a Sziget legalább (akár egy a Petőfinél kisebb színpaddal) felkarolhatná a magyar undergroundot (ennek a jelzőnek sajnos megint van értelme itthon). Ahogy ezt tette egyébként a kilencvenes években, amikor „kinevelt” egy alternatív zenei színteret Kispállal, Tankcsapdával, Animával, stb. Ha a Sziget elengedi a zenei középréteget, az igazán izgalmas zenekarokat, akkor a sokszínűség csak a látványelemekben fog megvalósulni.
Bár hozzá kel tenni, azok, akik a Sziget törzsközönségét alkotják, a grandiózus tömegbuli-érzést keresik, de nem lehetett nem érezni azt sem, hogy a fesztivál már sok tekintetben túl sok és túl tömény. Ilyen értelemben lehet továbbra is érdekes – főleg a magyar fiatalok számára – a kisebb fesztiválok (Bánkitó, Kolorádo, Ubikeklektik), és a regionális fesztiválok (Campus, Fezen, SZIN) további erősödése, és az, hogy a Művészetek Völgye és az Ördögkatlan egyre kevésbé kizárólag harmincpluszos értelmiségi rendezvények, hanem láthatóan egyre inkább vonzzák a fiatalabb közönséget is.
Kié a Sziget?
És bizonyos tekintetben igaza van azoknak a kommentelőknek, akik azt kifogásolják, hogy a jegyárak nem magyar pénztárcáknak valók. De akkor jöhet máris az ellenérv, hogy egy önálló Muse-koncertre még drágább a belépő.
A fideszes képviselő (vagy aki feltörte a profilját) pedig nyilván azért keveri a fiatalok agymosásával vagy kormányellenes propagandával a Szigeten történteket (ő maga persze nem volt ott), mert itt minden az elfogadásról, a mások tiszteletéről, a szabadságról szól. És igen: ide tartozik az értelmes diskurzus a menekültekről a színházi és múzeumi programokon, vagy az, hogy arra kérik a sátrukat amúgy is sokszor itt hagyó fesztiválozókat, adják le azokat a menekültek számára. Sőt, a Magic Mirror sátor vagy mondjuk a „Kérdezz a rabbitól!” program a Szigeten kívüli Magyarországon önmagában minimum gyanús vagy akár tiltott lenne.
A Sziget tehát amellett, hogy egy nagy buli, bizonyíték arra is, hogy lehetne ebben az országban mindenféléről értelmesen beszélni, ha ez bárkinek is érdekében állna.
Az esőtől a tűzijátékig - ilyen volt az idei Sziget - Nagyítás-fotógaléria
A verhetetlen koncertfelhozatalról már rég a gigantikus vurstlira helyeződött a hangsúly a Szigeten, ennek ellenére - vagy éppen ezért - még mindig Európa egyik kedvenc fesztiválja. Idén volt botrányos Rihanna-koncert, eljött Sia és a Muse, de David Guetta is szokásos tiszteletét tette, ahogy rengeteg kisebb előadó fellépésére is bulizhattunk.
