Anyai nagyapám családjának vendéglője volt az Üllői úton, szemben a Ludovikával. Nagypapa egyszer még fiatalkorában ide hívta meg egyik hölgyismerősét egy huszár rostélyosra, amit a leányzó, azt valami különleges ételnek gondolva, örömmel elfogadta az invitálást. Képzelhetjük, mekkora volt a csalódása, amikor kiderült számára, hogy az elegáns név egy akkoriban közkedvelt sörkorcsolyát, a fokhagymás zsíros pirítóst takarja. Arról nem szól a családi krónika, hogy, mi lett az este vége, de az biztos, hogy a történet női szereplője nem a nagyanyám volt.
Ahogy a történetből is kiderül a sörkorcsolya fogalma már évszázados, és ha úgy tetszik, akár minden lehet sörkorcsolya, ami után jól esik egy pikoló világos. Ahogy annak idején a híres Ádám sörözőben, ahol a vendéglő konyháján készült pogácsák is a sör fogyasztását voltak hivatottak elősegíteni.
A Népköztársaság úti söröző nagy attrakciója azonban nem ez, hanem az ugyancsak sörkorcsolyaként funkcionáló tatárbeefstek volt. Csóró diákként sok-sok pirítósra vékonyan kenve ettük, és ha csak két korsó sör csúszott le utána, annak inkább anyagi lehetőségünk, mint szomjúságunk szabott határt.
Azóta sok sör lefolyt a torkomon, nincs már meg a család vendéglője, és az Ádám söröző sem. Viszont azóta is lelkes barátja vagyok a sörkorcsolyáknak, amit sajnos manapság nem igazán nagy fantáziával készítenek. Pedig a káposztás hasé, a hagymás-ecetes hal, a baconba csavart sült csirkemáj, a fogpiszkálóra szúrt húsgolyócskák, a sajtok sokasága, kolbászkák sülve-főve, és még sorolhatnám, mi minden fokozná a kedvet egy-egy újabb sör elfogyasztásához.
A Magyar Sörgyártók Szövetsége az idén augusztus ötödikére eső Sör Világnapján pályázatot hirdet, amelynek célja, hogy túllépve a pogácsa-virsli-földimogyoró unalmas „szentháromságán” megtalálják azokat a modern magyar gasztronómiába illeszkedő, jó minőségű, hazai alapanyagokból, könnyedén elkészíthető sörkorcsolyákat, melyek méltó kíséretet biztosítanak a különböző típusú söröknek.
A modern magyar gasztronómia forradalma nem lehet teljes a sör nélkül. A sör a magyar mindennapokban is jelen van, a sokszínű ital reneszánszát éli, azonban míg a szomszédos országoknak megvannak azok a nemzeti ételei, amelyek jól beváltan kísérik a különböző söröket, itthon nem alakult ki, olyan falatka-sörkorcsolya, mint ami a német vagy cseh mindennapok része – mondta Schillinger Attila a pályázattal kapcsolatban.
Mit nevezünk sörkorcsolyának?
Olyan falatka, harapnivaló, esetleg desszert, ami nem csupán kiegészít egy pohár sört, hanem megjelenésében, illatában, ízében harmonizál a hozzá kínált sörrel és együtt fogyasztva új, komplex gasztronómiai élményt is nyújt, kiemelve az adott sörfajta karakteres jegyeit. Az igazán jól megkomponált sörkorcsolya épülhet a hasonló ízekre, érzetekre, az illat- és ízkontrasztokra és a sörözés közben keletkező könnyű éhségérzetet is elmulasztja: „jól csúszik rá” a sör. Emellett könnyen elkészíthető-tálalható-fogyasztható.
A versenyre kategóriánként két pályamunkával lehet nevezni. A versenyt három kategóriában hirdeti meg a szövetség, azaz ezen sör típusok mellé kreált sörkorcsolyákkal lehet pályázni: világos láger , bajor stílusú búzasör, félbarna ill. barna sör mellé kitalált sörkorcsolyákkal.
A versenykiírás az alábbi linken tekinthető meg.