Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Telt ház az Erkelben, hosszasan dübörgő vastaps – mindez semmiért. Pontosabban a Semmi konferenciáért. Bemutatták kedden Lovasi Andrásék különleges koncertszínházi előadását.
A 11 éves Peti (Lovasi András) áll a színpad közepén, és arról mesél, hogy az anyukája (Péterfy Bori) mindig rosszkedvű, és ha kérdezi tőle, mi a baj, csak annyit mond: semmi. A fiú egy szomszéd bácsitól (ő egy animált figura, aki mindig köpködve beszél) hall arról a szóról, hogy konferencia, ahol okos emberek vitatnak meg különböző témákat, hogy aztán még okosabban menjenek haza.
Peti a házuk melletti odvas fában lakó hajléktalan barátjával, Jónással (Leskovics Gábor) meg is beszéli, hogy rendeznek egy ilyen konferenciát a semmiről. Hátha megértik, mi is az a valami, amit Peti anyukája mindig emleget. És ha megértik, talán fel is tudják vidítani őt.
Ez az egyik történet, amire a Lovasi András–Földes Eszter szerző(és házas)pár felfűzte a koncertszínház műfajúnak elnevezett produkcióját. De miközben nagyban folyik a konferencia szervezése, az anyuka és Jónás monológjaiból egy ennél sokkal kevésbé meseszerű sztori (szerelemmel, válással, megcsalással, balesettel, halállal) is kibontakozik, amely természetesen csak a végére ér össze.
A színpad egyik oldalán egy lehangoló konyhában ül az édesanya, a másik oldalon az odúban Jónás. Középen egy hátrafelé futó úttest, ahol főleg Peti mesél. A háttérben egy nagy fa, időnként egyszerűbb kivetített animációk.
A történetet leginkább a három főszereplő monológjai vezetik, amiket itt-ott megszakítanak a vonósokkal felturbózott Kiscsillag dalai. Sajnos, a hangosítás miatt nem pontosan érteni mindent, ezen a daloknál az operáknál megszokott kivetítő segítene valamelyest, de azon a szöveg annyira nincs szinkronban a hanggal, hogy még jobban összezavarja a nézőt.
Nem lenne semmi baj ezekkel a monológokkal, lazán, természetesen adják elő, de valahogy sokáig hiányoznak az igazi színházi pillanatok. Persze unatkozni nincs idő, mert a mesélők szavait meg-megszakítják a dalok. A régebbi – a rajongók számára ismerős – számokból inkább zenei idézetek hangzanak el, de a jó másfél órás előadásban több mint egy tucat új dalt is megismerhettünk.
Igazság szerint arra, hogy addig miért is volt hiányérzetünk, akkor jövünk rá, amikor felkonferálja Jónás a helyi polgármestert, hogy nyissa meg a konferenciát. A Quimbyből ismerős Varga Líviusz bejön – fura, mikrofonokkal teli pulpitus van ráerősítve – és előad egy igazi semmitmondó filozofálgatást. És ő valóban betölti a színpadot. A beszéde után pedig elénekli a Kiscsillag Ollé, ollé című dalát (egyes szám első személyre változtatott szöveggel): „Jönnek a nyugdíjas bácsik, a fogatlan ország, a megszomorítottak/Szerencsére senki nem aláz meg senkit,/Mert a tömegek de nyugodtak/2084-ben, mint addig minden évben Ákos után tűzijáték/A szögesdróton túl is megy a műsor, úgyis/Hogy minden perc ajándék/Ezeknek ott.”
Persze az egész darab egy bájos mese, de azért mindenki értette a jelenetet. A tipikus politikust láttuk, aki bármely párt bármely potentátja lehet: jól beszél és semmit mond. Majd ünnepelteti magát.
A politikusnak tehát azért kellett részt venni a konferencián, mert ők nagyon tudnak a semmiről beszélni. De nem hiányozhat a szakértők sorából többek közt egy kötéltáncos (aki a semmi fölött lebeg), egy buddhista szerzetes (aki a Nirvánát akarja elérni), egy alkoholista fizikus (aki a mindenséget kutatja, aminek a túloldalén ott a semmi), vagy a halál (pontosabban egy tartalék halál, mert egy mesében mégsem jelenhet meg maga az igazi Halál) sem hiányozhat. A fellépők egyébként Jónás barátai, ismerősei – mindegyiknek megismerjük a mesés-szomorú történetét.
A darab legütősebb része éppen maga a konferencia, amin egymást követik a fellépők (és időnként együtt is szerepelnek). A hajléktalanvilág kacatjaiból összeállított hihetetlen ruhakölteményeikben éneklik el a semmiről vallott nézeteiket. És igazi sztárparádé vonul itt fel, hiszen a meghívottakat többek közt Pásztor Anna, Likó Marcell, Busa Pista keltette életre.
A végére hagytuk Falusi Mariannt, aki a másik nagy pillanatot hozta az este. Ő volt a túlsúlyos űrhajós (szkafandersisakja a női fodrászok hajszárítójából készült, ruhája pukkasztós műanyagból és hungarocellből), és zseniális, ironikus, önironikus előadásban adta elő az este legerősebb dalát. A közönség addig is bele-bele tapsolt az előadásba, Falusi Mariann azonban már előadás közben vastapsot kapott.
A koncertszínházból tehát a „koncert” volt az erősebb, azaz a dalok. De hát nincs mit csodálkozni, végül is a Kiscsillag egy (art) rockzenekar, és Lovasi is inkább énekes, mint színész. Viszont kifejezetten üdítő, hogy a megszokott zenekari helyzetet kitágítják ilyen színházzá. Még akkor is, ha jó lett volna kicsit jobban figyelni a technikára (hangosítás, kivetített szöveg), illetve egy kicsit színházasabbá tenni az előadást.
Összességében egy nagyon szerethető és elgondolkodtató előadás a Semmi konferencia. Az pedig borítékolható, hogy az új dalokból készülő album, amit – mint azt Lovasi nemrég lapunknak elmondta – ősszel terveznek kiadni, valószínűleg a legjobb Kiscsillag-album lesz.
És hogy hol lehet látni még az előadást? A POSZT-on biztosan. Egyébként erről hír egyelőre: semmi.
