Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Úttörő, ikon, múzeumigazgató – a detroitit producer lenyűgözte a Tavaszi Fesztivált.
Lehet-e ülve végighallgatni egy techno-szeánszot? Működhet-e egy ritmikára, ismétlésre és építkezésre alapozott műfaj dallamközpontú, szimfonikus előadása? Nem lesz-e a hangszerelés szentimentalizmusa miatt inkább giccses, mintsem előremutató a koncert? Sőt, egyáltalán kell-e előremutatónak lennie egy egykor kiemelkedő pionírnak permanensen egész életében vagy megöregedhet-e nyugodtan a "meglepőt kell alkotnom" folyamatos teljesítménykényszere nélkül?
Ezekre a kérdésekre is kereste a választ a Tavaszi Fesztivál kétszer is teltházas hétvégi rendezvénye, melyen Jeff Mills az Óbudai Danubia Zenekarral karöltve adta elő a Light from the Outside World című projektjét.
Mondhatnánk, hogy egy teljes zenei műfaj talpáról fejére állításával kísérletezett a törékeny detroiti producer pénteken a Millenárison. Írhatnánk azt is, hogy az elektronikus zene, azon belül is a techno legnagyobb ikonja ő, hiszen az idén 53 éves Jeff Mills-nél meghatározóbb producert nem nagyon találunk a ma már részben kortársmúzeumi tárgyként is vizsgálható techno-ban.
E múzeum-igazgatói szemlélet kissé át is hatotta a Mills-klasszikusok interpretálását, legalábbis a koncert első felében, amikor a korai Mills-remekek mintha túl könnyed szemlélettel lettek volna átalakítva.
Később szerencsére, főképp a nagy klasszikus Bells című kompozíció határvonalától és a ritmikai ötletek előtérbe kerülésével a Disney-filmzene hangulat átcsapott igazi katarzisba, széttörve a múzemi üvegvitrineket. Mills persze akár fel is menthető a néhol összecsapott interpretálás slendriánsága alól, hiszen az általa "fordításnak" aposztrofált szimfonikus hangszerelést nem ő végezte, és a műsor is akkor volt igazán élvezhető, amikor ő került előtérbe és elhallgattak a néhol nyomasztóvá váló vonósok és a modoros cintányér-ütlegelések.
Mills nemcsak karizmatikus és magával ragadó, hanem alázatos előadó is. Pár napja Budapesten még a hazai techno-szcéna jeleseit, az NVC és Technokunst brigádot is megvacsoráztatta, de most a koncertet megszakítva megemlékezett a napokban elhunyt funk-fenomén Prince-ről is, aki meghatározó hatást gyakorolt nemcsak a fekete zenékre, de - ezt kevesen tudják - a technóra, így Mills-re is.
A Prince-mém filozófiai értelemben akkor is előcibálható lenne a Tavaszi Fesztivál óriási érdeklődést kiváltó programja apropóján, ha épp nem napokban távozik nagyon fiatalon. Hiszen míg a Herceg hosszú ideig hibátlan albumokkal rázta fel a pop-univerzumot, addig Mills egymaga épített szerteágazó utakat a technóban, olyan útvonalakat, amelyekből mára felmérhetetlen hosszúságú sztrádák ágaznak el a szélrózsa minden irányába.
És pont, ahogy Prince-től sem vártunk már hosszú évek óta semmi nagy dobást, úgy Mills-től sem követelhető az új utak keresése, amikor éppen jól érzi magát "múzeológusként".
De amikor tiszteletüket teszik, ahogy a fekete herceg 5 éve a Sziget nyitónapján egy zseniális koncerttel, úgy a techno okos istene is hatalmas főhajtást érdemel mindenkitől egy ilyen ünnepi alkalmon. Az a mély elkötelezettség, ami a szavaiból és a keverőpult fölötti koncentrációjából árad, örökre hatással lesz még további generációkra is, a szimfonikus hangszerelőkre meg senki sem fog emlékezni már holnap sem.
Szóval nagyon köszönjük a hétvégi audienciát, igazgató úr!
