Néhány hete Lackfi János és Szabó T. Anna a negyvenedik születésnapról és az az évek múlásáról szóló verspárbaja felrobbantotta az internetet. Ráadásul a szellemes verslavinához számos más költő és közéleti személyiség is csatlakozott. A spontán projektből született verseskötetet épp, hogy megjelent, már itt a folytatás: Lackfi János és Szabó T. Anna az iskoláról és a magyar oktatási rendszerről kezdtek újabb szellemes verses adok-kapokba.
Itt a nyitóvers Lackfi Jánostól, a folytatást a költő hivatalos Facebook oldalán keresse!
KOMOLY VERS KOMOLY SZAVALÓVERSENYEKRE
Ötöst kaptam minden tárgyból,
mert értema zanyagot,
nem reppelek, hanem szépen
ülök éscsend bevagyok!
Lélegzetem visszafojtom,
már a vérem semkering,
én vagyok a legjobbkislány
összestana rakszerint.
Vécéreké redzkedéssel
az órát nem zavarom,
elpárolog tatokmindent
majdapóru saimon.
Túlságosan nem zsibongok,
megtanultam gondosan,
nem azérjá roksuliba,
hogy jólérez zemmagam.
Fertőtlen a cipőtalpam,
a hajamban masni van,
minden hajszál kifésülve
libegpárhu zamosan.
Azt mondtaja tanárnéni,
kicsinéma szobrokat
akar látni, éppen ezért
mélyhűtöttem magamat.
A tévében filmek mennek,
a filmekben szeretet,
semmi dara bolósgyilkos,
nemsíromki szememet.
Szüleimse veszekesznek,
egyikük sem ideges,
nem szólnak, hogy odébbálljak,
azapámnem üveges.
Nemüvölta szomszédnéni,
nemköpnekle a fiúk,
ezértvagyunk mindvidámak,
semmikorse szomorúk.
Az utcákon mind a bácsik
aranyosak, kedvesek,
aballonka bátalattmind
aranyszívet rejteget.
Haszavaló versenyleszmajd,
eztetetel szavalom,
ésmindenki könnybelábad
gyönyörűszép szavakon.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!