Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Mást vártak tőle, de Fliegauf Bence szeret szembemenni a várakozásokkal. A korábban a fesztiválon díjat nyerő rendező új filmje, a Liliom ösvény nem politizál, ellenben alaposan megosztotta a fesztivál közönségét. A házasságból kilépő anya és fia történetét elmesélő film rendezőjét és a főszereplőt, Stefanovics Angélát faggattuk Berlinben a film fogadtatásáról, és arról, miért nem kell feltétlen filmet rendezni a menekültválságról.
Mese, horror, álom – ezekkel a hívószavakkal lehetett a legsűrűbben találkozni Fliegauf Bence a Berlinalén debütáló új filmjéről, a Liliom ösvényről szóló kritikákban. Hiába vártak sokan egy újabb politikus filmet a Csak a széllel egyszer már Ezüst Medvét nyerő magyar rendezőtől, most valami egészen mással rukkolt elő.
A Liliom ösvény a formabontóbb alkotásoknak helyet adó Fórum szekcióban debütált a Berlinale nyitóhétvégéjén, és ahogy azt a rendező is előre sejtette, a premier után megosztó reakciókat váltott ki a film. Itthon több helyen is arról írtak, hogy milyen kedvező fogadtatásban részesült a Liliom ösvény, de ehhez azért lapunknak a rendező hozzátette, hogy "a Berlinale Fórum szekciójának a nézői főleg filmgourmanok, őket nem ijeszti el másság, az innováció, a narráció határának feszegetése. A moziba járó közönség azért ennél persze sokkal konzervatívabb. Egy ilyen típusú film vagy megszólít, vagy nem. Ha viszont megszólít, akkor nagyon mélyre tud menni. Amikor az ember tudatfolyamfilmet készít, akkor azért bízik benne, hogy a nézők nem egy akciófilm tempójára, vagy egy vígjáték poénjaira számítanak."
A Liliom ösvény egy anya és fia kapcsolatát boncolgatja formabontó megoldásokkal, amelyek közül a történet vázát adó mese a legmegkapóbb elem. A férjét elhagyó Rebeka (Stefanovics Angéla) ugyanis egy saját maga által kreált folytatásos mesével próbálja megértetni fiával, Danival (Sótonyi Bálint) a nagymama halálát, vagy egy család működésének dinamikáját. A film előrehaladtával azonban egyre világosabb lesz, hogy nem csak a fiú kíváncsiságának csillapítására szolgál ez a rituálé kettejük között – az anya számára is terápiát jelent a mesélés.
"Anyám halálát én is hasonló metaforákba burkolva meséltem el a fiamnak"
A szándékosan roncsolt, vagy elmosódott felvételekkel meg-megszakított film váza erre a néhol félelmetes részletességű mesére épül, így a Liliom ösvény azt a nézőt tudja igazán megszólítani, aki elfogadja, hogy Rebeka történetéhez hasonlóan a film is a mese irracionalitását követi. A külföldi kritikusok hasonlították ezt Tarkovszkij vagy Terrence Malick stílusához is, de az egyik kritikában például Tarr Béla Panelkapcsolatával állították párhuzamba a Liliom ösvényt.
A rendező elmondása szerint kezdetben magához képest könnyedebb témának tartotta az anya-fiú történetet, de aztán nem tudott kibújni a bőréből. A mesélést például saját tapasztalataiból építette a filmbe. "Ahogy a fiamnak meséltem, világos lett számomra, hogyha fejből, vagy ha úgy tetszik, szívből teszem, akkor azzal valami nagyon bensőségeset osztok meg magamról. A gyerek szinte tálcán kapja meg a szívedet ilyenkor. Nem árt óvatosnak lenni. Persze amit a filmben látunk/hallunk, azok nem az én traumáim, de például anyám halálát én is hasonló metaforákba burkolva meséltem el a fiamnak."
Nem szokványos felállás
A mostanában főleg Pintér Béla színdarabjaiban aktív Stefanovics Angélának a számtalan mellékszerep után ez volt az első filmfőszerepe, de ezzel egyből egy rangos filmfesztiválon mutatkozott be. Számára azért is volt különleges a berlini vetítés, mert itt látta először a filmet. "A történetet olvasva az fogott meg, hogy egy olyan anya-fia viszonyt mesél el, ami nem szokványos. Általában a férfi szokott kilépni egy házasságból, de itt fordított a helyzet. Izgalmasnak találtam az anya szemszögét – árulta el a főszereplő, aki hozzátette, nagyon jól ment a közös munka a Danit játszó Sótonyi Bálinttal a forgatáson. "Ebből a szempontból szerencsésen választott Bence, mert álltalában jól kijövök a gyerekekkel. Bálint egy nagyon érzékeny, okos kisfiú, és a két hónapos forgatás igen csak embert próbáló volt mindkettőnk számára, ennek ellenére a jó viszony rendületlen maradt közöttünk."
Fliegauf Bence eleinte férfivel akarta eljátszatni a film főszereplőjét, de annyira megtetszett neki a színésznő egy Pintér Béla-darabban, hogy átírta a forgatókönyvet. "Angéla jelenléte felkavaró már alapból: olyan, mintha egy kicsike lány lenne egy felnőtt nőben. Ez a feszültség fogott meg benne. Vannak emberek, akik jólneveltségből nem nőnek fel, mások azért maradnak gyerekek, mert olyan, mintha valaki elátkozta volna őket. Mintha valami rontás lenne rajtuk. Angéla szerintem a fizikumában és lelkében is hordozza ezeket a mélységeket. A forgatáson nem volt könnyű megtanulni egymást, de végül sikerült. Angéla sokáig azt hitte, hogy bizonytalan vagyok, pedig én csak magabiztosan improvizáltam. Ezt nem mindig volt könnyű követni" – árulta el a rendező.
A menekültválság túl komplex téma egy filmhez
A rendezőtől a berlini közeg, a Csak a szél emlékezetes sikere miatt újabb politikus filmet várt, de Fliegauf elmondása szerint szeret szembemenni ezekkel az elvárásokkal. Korábban volt ugyan terve arra, hogy a nyáron csúcsosodó menekültdrámáról forgasson, de már örül neki, hogy nem vágott bele abba a projektbe. "A tervünk az volt, hogy kiválasztunk tíz, a Keletiben dekkoló menekültek, akiknek GoPro-kamerát adunk a kezükbe, és azt kérjük tőlük, hogy vegyenek fel bármit, amit fontosnak tartanak. Majd az így összegyűlt anyagot összevágjuk." Végül aztán elvetették az ötletet, mert egyre több kétség merült fel arról, hogy érdemes egy ennyire friss témát filmben feldolgozni, főleg a Párizsban történtek miatt.
"Két év múlva szerintem rengeteg film készül majd a menekültválságról. Pont ezért is merült fel bennem a kérdés, hogy tudok-e olyat csinálni, amit más nem. És a válaszom erre egyelőre nem, mert annyira komplexnek érzem a témát, hogy képtelen vagyok kialakítani az álláspontomat. Enélkül meg nem vágnék bele. Lehet, hogy egyszerűen nincs elég történelmi távlat ahhoz, hogy egy ilyen történetet fikciós keretben el lehessen mesélni" – osztotta meg kételyeit a rendező. "De azért attól nem félek, hogy a menekültprobléma artikulálatlan lesz a művészetben. Sőt. A migráció sokrétűen mutatja meg világunk törékenységét; a babonás gondolkodás, a javak mélységesen igazságtalan elosztása, a kulturális szakadékok mind-mind megjelennek benne. Úgy alakult, hogy én nem alkotója, hanem nézője leszek ezeknek a filmeknek, színdaraboknak. Izgatottan várom őket" – mondta Fliegauf.
Azonban lehet, már két évet sem kell várnunk ezekre a különböző aspektusú filmekre, mert nagyon úgy tűnik, hogy az idei Berlinale legnagyobb sikere a Fuocomarre lesz, amely pontosan azt mutatja be, hogy él egymás mellett két szinte alig érintkező közeg: Lampedusa szigetének lakói és a szigetre vágyakozó, az életük kockáztatásával tengerre szálló menekültek.
A friss, február 20-án megjelenő HVG-ben bővebb interjút olvashat Fliegauf Bencével.
