Sok száz televíziós szakember méltatlan és megalázó kirúgása, szüntelen és szánalmas bakiparádé, érdektelen és torzított hírekből álló műsorfolyam, és leginkább az ép ésszel felfoghatatlan számjegyű összegek eltapsolása után nem kell mondanom, mennyi nagyvonalúság kell ahhoz, hogy őszinte érdeklődéssel, előítélettől és rosszindulattól mentesen üljön le az ember egy újabb közmédiás produkció elé szombat este főműsoridőben.

A Dal 2016 című eurovíziós dalválasztó show első adásával kapcsolatos komoly koncentrációval és lelki erővel elért pártatlanság ezúttal azért is fontos, mert a műsor új zsűritagokkal, a nagyközönség számára sok ismeretlen előadóval és néhány új szabállyal is kiegészült.

Arról nem is beszélve, hogy az európai nemzetek dalversenyének válogatója előtt nem árt tudatosítani, hogy most nem az ízlésünknek leginkább megfelelő magyar dalnál, hanem annál kell nyomni a gombot, amelyik a legnagyobb eséllyel arat majd sikert a nemzetközi porondon. Szóval hiábavaló mélyenszántó sorokat, bonyolult gondolatmeneteket, elmélyült kortárs művészeti produkciókat várni, ez bizony pop, ami ettől persze lehet színvonalas és eredeti.

MTI / Mohai Balázs

Hol vannak már a megúszós produkciók, hol van már az össznépi bizonytalanság, hogy ki képviselje az országot, vagy a parázs viták arról, hogy ByeAlex „egy műmájer műzenész, az ország szégyene” vagy „egy helyes, fiatal alteros srác, jópofa dalszöggel”, aki egy országnak tanította meg, hogy mi fán teremnek a hipszterek. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a mezőnyből minden szempontból kiemelkedő Fehérvári Gábor Freddie kapta a legmagasabb pontszámot a nézőktől, a zsűritől is. (És a házi közönségünktől szintén - idén mi is bevezettünk egy új értékelési rendszert, a gyerek faktort, hiszen honnan máshonnan jönne a legőszintébb reakció, mint egy másfél évestől.)

Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva, és a versenyen induló dalokat a neten hallgatva, Freddie győzelme már szinte most borítékolható. Frenreisz Károly értékelésében egyenesen sztárságot jósolt a szimpatikus fiatalembernek, akit tavaly a Rising Star című műsorban ismerhettünk meg. A zsűri rangidős tagja azt is hozzátette, hogy A Pioneer című dal fiatal előadóját „tökéletes popfej”-nek tartja, aki olyan hanggal rendelkezik, amit nem lehet képezni, ilyen egyedi rekedtességet csak a Jóistentől kap az ember.

Produkciójába a szőrös szívű Pierrot sem tudott belekötni, sőt, ő is égi magasságokból vette a példákat, amikor úgy fogalmazott, hogy Freddie igazi jelenség matrózhangjával, ami egy apollói testbe van zárva. Egyedül a magabiztosabb előadásmódot hiányolta, de Freddie-nek ezen még bőven van ideje és lehetősége a stockholmi nemzetközi megmérettetésig mit csiszolni. A rádióból ismerős Mary Joe című sláger előadójának új daláról Zséda is elismerően nyilatkozott: az énekesnő kiemelte, hogy a slágerek többnyire béna füttykísérete ezúttal a dal nagy előnyére vált. (Ha lemaradt volna, az elődöntős előadást a többivel együtt itt megnézheti.)

A „bocs, hogy élek” típusú előadásmód a mi kis segítségünk szívét is elrabolta: Freddie itthonról feszült figyelmet, lelkes táncot, integetést, a végén jó pár kislánypuszit kapott. Hasonló volt a lelkesedés az idén érettségiző, szintén a „sorry, hogy itt vagyok, és énekelek kicsit” típusú jelenléttől szívünkbe zárt Benji produkciója alatt. Az X-faktorban két évvel ezelőtt az év férfi hangjává választott vietnami származású fiatalember ismét bebizonyította, hogy van keresnivalója a színpadon.

Éneklésből sugárzott az elhivatottság és a bizonyításvágy, Benjit talán még sosem láthattunk ennyire jól és koncentráltan énekelni. A zsűri és a közönség is méltányolta a nagy igyekezetet, a fülbemászó dallamokat és a Péterfy Bori dalszövegírója, Hujber Szabolcs által alkotott dalszöveget. Freinreisz Károly csupán annyit mondott, hogy a középiskolás énekes olyan profin kezeli a hangját, mintha legalább tíz évvel és kétszáz koncerttel idősebb lenne. Pierrot kissé csalódott volt, mert a versenyre nevezett demó alapján egy szál gitáros akusztikus verzióra számított, ám a döntőben elhangzó hangszeres produkciót ehhez képest vértelen és köztes megoldásnak érezte.

Ha Benji megfogadja a szigorú producer tanácsait, a Kötéltánccal legközelebb még Freddie méltó ellenfele lehet. Az épp, hogy nagykorú szekcióból azonban nem csak Benji jutott a középdöntőbe: a Mushu zenekar festett szemű, punk frizurájú, fekete bőrű énekese Freddie és Benji tökéletes inverzeként a legnagyobb sztárokat meghazudtoló magabiztossággal élt a színpadon. A jól megérdemelt puszi, integetés, szájtátás és tánc most sem maradt el, ám ezúttal nem a líraiságnak, hanem a lendületes rock&roll stílusnak szólt. Várható volt, hogy a zsűriben frissen debütáló alternatív népzenész, gitárprímás Both Miklós el lesz ragadtatva az egyedi előadásmódtól.

„Elképesztően jó a stílusotok, kifejezetten jó, vagány a dalszöveg” – mondta a dalszerző-énekes, amire Freinreisz Károly annyival kontrázott, hogy „szíven szúrtatok engem.” A velük holtversenyben döntőbe jutó Egy másik zenekar az alternatív pop-rock vonalat képviselve hódította meg a nézőket. Kéne egy közös kép dalukkal kipipálhattuk a dalválasztó show-ból elmaradhatatlan alternatív, bölcsész-értelmiségi slágert, amit a Honey Beast járatott csúcsra ugyanitt 2014-ben. Zséda találóan popsanzonnak titulálta az alkotást, ami bárki „boldogságkereső dala” lehet, akárcsak Cserháti Zsuzsa Boldogság gyere haza című slágere.

Tolvai Reni végül a zsűri, a By The Way fiúzenekar pedig a közönség jóindulatának köszönhetően mehetnek tovább az elődöntőbe, bár tőlük csodát már nem várunk a jövőben. A látványos átalakuláson átment énekesnő egy kényszeredett Destiny's Child-ot idéző, RNB produkcióval érkezett, amit végképp önmaga paródiájává tett a legújabb trendeknek megfelelő, visszatérő military stílusnak tökéletesen megfelelő szett. Az RNB-rajongó Zséda kivételével a férfi zsűritagok mind húzták a szájukat: Pierrot szerint a műsor inkább szólt a látványelemekről, mint a dalról, és Tolvai Reni énektudásáról.

A By The Way-nél főként azt kifogásolták, (teljes joggal), hogy a jó hangulat és a fiatalos lendület a refrén és a hang rovására ment, és az sem árt, ha egy pörgős nótával színpadra álló boygroup tagjai megtanulnak tisztességesen táncolni. A kieső Veres-Kovács Petra is erős kritikát kapott a zsűritől: a 19 éves fiatal tehetség dalát túlzó szigorral Pierrot közhelyesnek és banálisnak nevezte, bár Both Miklós a zsűri legempatikusabb tagjaként nagy karriert jósolt az énekes-dalszerzőnek. Az alternatív szcénában ismertségnek örvendő kopasz énekesnő, szintén kieső Török Jázmin is saját szerzeménnyel indult, de a zsűri őt is azzal bocsájtotta el, hogy próbálkozzon jövőre.

Odette és Mohamed Fatima már az újrapróbálkozók közül kerültek ki, de a zsűri és a közönség most is leszavazta őket. Odette a Dal első előadójaként túlizgulta amúgy sem túl erős produkcióját, Mohamed Fatima pedig pont azt a dögösséget és vagányságot nem mutatta meg magából, ami miatt sokan szeretik.

A Dal első elődöntője tehát a kereskedelmi csatornák néha igazgyöngyöt lelő, de leginkább féltehetségekből túlhájpolt celebet gyártó műsorait meghazudtolva meglepően igazságos eredménnyel zárult.

Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a közmédia producerei minden idők egyik legkiegyensúlyozottabb zsűrijét ültették össze: négy teljesen különböző ízlésű, hátterű, életkorú és világlátású ember értékelte építő kritikával és finom intelligenciával a dalokat és a művészeket. Bár az igazi egyensúly akkor állna be, ha a zsűri két nő és két férfi felállásban működne jövőre, de az igyekezetet éreztük abban, hogy Harsányi Levente mellett ismét a novemberben anyukává lett Tatár Csillát bízták meg A dalválasztó műsor háziasszonyi teendőivel.

A köztelevízió kétségtelenül szimpatikus gesztusának köszönhetően végül kénytelenek voltunk megbocsájtani a szokásos bakikat a műsornak, és a műsorvezetőnőnek.