Sokan gondolják úgy, hogy a popzene történetéhez nem sokat tett hozzá a 80-as évek, de ha jobban belegondolunk, úgy járhatunk, mint a Monthy Python-klasszikus Brian életében a forradalmi hevületű zsidók, akik a rómaiakat akarták szidni, de rájöttek, hogy igen csak sok mindent köszönhetnek a megszállóiknak. S, hogy mit adtak nekünk a 80-as évek? A nemrég megjelent Rock története 3. című kötet egyfajta válasz-gyűjtemény erre a kérdésre.

hvg.hu

A kötetet – ahogy előzményeit, az 50-60-as éveket, illetve a 70-es éveket tárgyaló részeket - Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János jegyzi. Sebők azonban sajnos csak elkezdeni tudta az újabb rész munkálatait, 2013-ban elhunyt. Így Jávorszky végül - Dömötör Endre lektori segítségével – egyedül fejezete be a 480 oldalas, fotókkal gazdagon illusztrált, olvasmányos kötetet, amely egyszerre tekinthető kultúrtörténeti munkának és szakkönyvnek.

Jó, hogy nem jön újra el?

Jávorszky Béla Szilárddal ültünk le a decemberi megjelenés apropóján, hogy megpróbáljuk megfejteni, mi is volt fontos a tárgyalt időszakból, amelyet a 1990-ben Kispál és a Borz egyik dalában csak úgy emleget, hogy „jó hogy vége a 80-as éveknek, és nem jön újra el”.

Jávorszky Béla Szilárd

Stiller Ákos

Mindenekelőtt maga a szerző is elismeri: nem pontos a kötet címe, hiszen nincs definíciója a könyvében tárgyalt zenének. „Az, hogy A könnyűzene története, vagy A populáris zene története túl tudományosnak hangzott volna. Írunk a popról, a rockról egyaránt. Én is inkább csak érzem, mintsem tudom, hogy mi az, amit rockzenének hívok, mi az, amit popzenének. A metálra nem mondom, hogy popzene, de kétségkívül az is egy populáris zene. De talán Menyhárt Jenőnek van igaza, aki azt mondja, hogy nekem minden egyformán popzene.”

Jávorszky szerint mindenesetre, ahogy a többi évtized (sem), popkulturális értelemben a 80-as évek sem a nullás évvel kezdődött. A könyv is 1977-78-ban indul. „A punk hozta a tisztítótüzet a rock and rollba, aztán jött az új hullám, és a különböző egyéb stílusok. De hogy ne történt volna semmi fontos, az egyszerűen nem igaz” – szögezi le, utalva a 80-as évekkel kapcsolatos egyik közkeletű és igen felületes előítéletre.

Ronald Reagan és a rockzene

A rock története sorozat korábbi részei is tágabb, politikai-gazdasági kontextusban vizsgálják a könnyűzenei eseményeket. Ezt az elvet most is tartják a szerzők. „Az elmúlt 60 év történelme értelmezhetetlen a rock and roll nélkül” – állítja Jávorszky.

Az új kötet hosszan taglalja a 80-as években mind Amerikában, mind Angliában végbement konzervatív fordulatait, melyet Amerikában Ronald Reagan, az Egyesült Királyságban pedig Margaret Thatcher fémjelez.

„A rock and roll – nem politikai értelemben - alapvetően mindig is egy balos dolog volt” – véli Jávorszky Béla Szilárd. „Általában az előítéletek ellen lépett fel, próbálta feszegetni a korlátokat, mindig valahol a toleranciáról is szólt, még ha voltak konzervatív vonulatai is.”

A politikai klíma a 80-as években is hatással volt a popzenére: sok szempontból harcosabbá vált. Született egy sor Thatcher- és Reagan- ellenes dal – ezek közül a kötet fel is sorol jó párat.

Az évtized második felében pedig még inkább rákapcsolt a popzene politikai szerepvállalása. Megszervezték a – kötet borítóján szereplő Bob Geldof vezetésével – a Live Aidet, majd sorra jöttek a különböző hasonló segélykoncertek. (Ezek egyike egyébként Magyarországot is érintette. A Human Rights Now!-turné 1988 szeptemberében és októberében zajlott 5 kontinens 19 városában. London és Párizs után Budapest volt szeptember 6-án a harmadik helyszíne, ahol Bruce Springsteen, Sting, Peter Gabriel, Tracy Chapman, Youssou N'Dour, valamint a Hobo Blues Band, és Bródy János lépett fel 90 ezer néző előtt.) Az évtized nagy politika pop-megmozdulás-sorozatának záróakkordja a berlini Fal-koncert volt 1990-ben.

Born in the USA

Sony Music Teljes félreértés, hogy Bruce Springsteen híres Born in the USA című dala egy Reagan melletti, hazafias kiállás lett volna. (Ez a felfogás akkor terjedt el, amikor az elnöki kampányban egyszer engedély nélkül használták, aztán egyébként gyorsan le is tiltották.) Épp ellenkezőleg, ez egy szomorú szám a vietnami veteránokról, hogy mennyire nem foglalkozik velük társadalom. A dal eredetileg az egy szál gitáros, sötét és monokróm Nebraska című album dalaival egy időben készült - ez itt a szám eredetije.

„You play the guitar on the M.T.V.”

A könnyűzene fogyasztására és ezen keresztül az egész popiparra néhány technológiai újítás is döntő hatással bírt. Elsősorban a japán fejlesztésű walkman, valamint a CD-formátum elterjedése. És nem hagyhatjuk szó nélkül az 1981. augusztus 1-jén jelképesen a Buggles Video Killed the Radio Star című slágerével indult Music Televisiont.

Az MTV egy óriási paradigmaváltás jelképe, hiszen innentől egyre fontosabbá váltak a videoklipek egy-egy előadó felfuttatásában. Bár a klipeknek is volt előzménye, gondoljunk csak a Beatles-filmek egyes jeleneteire, de ekkor váltak megkerülhetetlen marketing-eszközzé. Érdekesség, hogy a kábeltévének indult MTV-nek a célcsoportja kezdetben a 15-30 közötti fehér városi férfiak voltak. Michael Jackson például kezdetben nem jelenhetett meg itt, mert fekete zenéket egyáltalán nem játszott a tévé. „Ez akkor ér véget, amikor a Columbia lemezkiadó megzsarolta az MTV-t, hogy ha nem adják le Jacko klipjeit, akkor semmi máshoz nem járulnak hozzá” – emlékeztet Jávorszky. De ugyanígy hiphop sem kerülhetett képernyőre, és csak a 80-as évek végén lett önálló műsora e műfajnak.

Az MTV-nek nagyon sok előadó köszönhette a felfutását. Sőt, a „második brit popzenei invázió” (az első a hatvanas években volt, amikor a Beatles és társai uralták az amerikai slágerlistákat) is az MTV miatt tört ki. Az angolok ugyanis gyorsan felismerték a klip jelentőségét, így a tengerentúlon is újra a britek uralták a listákat (többek közt a Duran Duran vagy a Culture Club).

Színes popkavalkád

A 80-as évek elejét alapvetően a posztpunk,  az újhullám, a new romantics és a dark wavehatározta meg, de elindult például a brit és az amerikai heavy metál új hulláma (előbbit többek közt az Iron Maiden, a Judas Priest, a Saxon fémjelzi, utóbbit a Metallica, a Slayer, a Megadeth, az Anthrax). De elindult a „hajmetál” is a Van Halennel, a Mötley Crüe-vel, a Twisted Sisterrel - tulajdonképpen ebből az irányzatból nőtt ki például a Guns and Roses, vagy a Bon Jovi is.

Talán még fontosabb, hogy ez az évtized robbantotta be az eredetileg a bronxi szubkultúraként indult hiphopot (főleg, mint írtuk, miután az MTV-be is bekerülhetett), ami aztán alaposan meghatározta a következő évtizedek zenéjét, divatját, és általában, nagyvárosi kultúráját is. A szintetizátorok akkori elterjedésének köszönhető a szintipop, ami szintén sok mindent újradefiniált a popzenében, s innen erednek a később igencsak meghatározó elektro, house, és techno stílusok gyökerei is.

„De ez Michael Jackson és Madonna évtizede is. Sem ilyen kaliberű fekete, sem ennyire népszerű és meghatározó női szupersztár korábban nem volt. Gondoljunk csak arra, hogy azóta is ők a 3., 4. helyezettek minden idők lemezeladási statisztikáin. És idetartozik Prince is, aki a fekete közönséget tudta összehozni a fehér art-pop közönséggel.”

A 80-as éveknek köszönhetjük még többek között Laurie Anderson és Tom Waits legjobb albumait, és ekkor indult el – főleg az egyetemi rádióknak köszönhetően – többek közt az R.E.M. és a U2 is, melyeket aztán a közben gigantikus iparággá vált popipar bekebelezett és ezzel a következő időszak legnagyobb sztárjaivá váltak. És ebben az évtizedben kezdődött el és ért véget a brit gitárzene egyike legmeghatározóbb (máig is ható) zenekara, a Smiths története is.

A rock története 3. előszavában azt olvashatjuk, hogy sok mai zenekar kanyarodik vissza a 80-as évek világához. Ez nem újdonság. Mint Jávorszky magyarázza: „A nosztalgia mindig is megjelent a rock and rollban. A 80-as években például a Stray Cats és Shakin’ Stevens hozta be újra az 50-es éveket. Már akkor megvolt ez a retro-őrület. Az egyébként mindig egyfajta értékválságot tükröz, amikor megerősödik a nosztalgia, mert azt mutatja, hogy nem annyira érdekes a jelen. És sosem a közvetlen előadókhoz nyúlnak vissza az előadók, mert azokat tagadják. Apáinkat meg akarjuk haladni, de a nagyapáinkkal szövetkezünk, az már érdekes lehet. Most is egy ilyesmi jelenséget figyelhetünk meg. Igaz, nagy a katyvasz, mert ma már mindenféle stílus, korszak keveredik a popzenében.”

Ízelítő a 80-as évekből Spotify-használóknak:

Fáziskéséssel követtük

Magyarország a 80-as években a világtrendekhez képest továbbra is fáziskésében volt. Amikor Nyugaton az újhullám, a posztpunk dübörgött, Magyarországon az őszinte kemény rockért rajongtak a fiatalok. Bár már Jugoszláviából lehetett behozni jó lemezeket, és egy-két maszek lemezbolt is nyílt Budapesten, még mindig leginkább a Szabad Európa Rádióból ismerhették meg a fiatalok az izgalmas előadókat. Ugyanakkor már egy-két jelen idejű előadó is eljutott a vasfüggönyön túlra. Járt itt a Queen, Tina Turner, a Depeche Mode, a Metallica, és az Iron Maiden is.

Ettől függetlenül információhiányos korszak volt Magyarországon, e téren is. „Én például AC/DC rajongó voltam, de 1980 elején csak két hónappal a történtek után tudtam meg, hogy meghalt Bon Scott” – emlékszik vissza Jávorszky, aki mint mondja, jövőre szeretné megírni a 90-es évek rocktörténetét is, de aztán abbahagyja.

„Az ezredfordulóig látom a folyamatokat, a többit írják meg mások. Közel is van, nincs is jó rálátásom” – mondja. „Az új pop- és rockzenéket kevésbé követem. Ma már sokkal több jazzt hallgatok… Ahogy öregszem, egyre többet.”