Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Nemzet Főterén mától újra látható a Kossuth Lajos-emlékmű, de az nem az eddig ott lévő, Kisfaludi Strobl Zsigmond-szoborcsoport, hanem az 1927-ben felavatott és Tersánszky Józsi Jenő által közepes alkotásnak minősített kompozíció. Annak is csak a másolata. Áder János szerint a most újjászületett emlékmű is kiváló példa arra, hogy "a jövő és a dicsőség nem a kerékkötőké, hanem az alkotóké", "nem a rombolóké, hanem az építőké".
Az újrafaragott alkotást kedden Áder János és Kövér László házelnök leplezték le, majd Berta Tibor, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke, Jákob János református tábori püspök és Nánai László, a Protestáns Tábori Püspökség püspökhelyettese áldották meg. A köztársasági elnök beszédében figyelmeztetett: "Rajtunk múlik, hogy mihez kezdünk a kapott örökséggel, hogy folytatjuk-e a polgári Magyarország kiteljesítését életünk minden területén."
Mint emlékeztetett, Kossuth Lajos, a pozsonyi Országgyűlésben 167 évvel ezelőtt ezen a napon felirati javaslatot terjesztett elő és arra kérte a képviselőket, hogy a legfőbb célokért egyesítsék erőiket. "A feliratból nyílt követelés és március 15. után a polgári Magyarország programja lett. Önálló nemzeti kormánnyal, alkotmányértékű áprilisi törvényekkel, közteherviseléssel, az úrbéri viszonyok felszámolásával, örökváltsággal, szabad sajtóval. Megalakult Magyarország első felelős kormánya."
Áder János szerint a Batthyány-kormány ekkor "kilenc különböző karakterű, de egyaránt elszánt és nagyszerű férfiúval" állt fel; "egy konzervatív birodalmi követ, egy fegyelmezett katona, ketten az Ellenzéki Pártból, egy pártonkívüli nagybirtokos, hárman a liberális ellenzék szószólói és egy centralista": Batthyány Lajos miniszterelnök mellett Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Klauzál Gábor, Esterházy Pál, Eötvös József és Mészáros Lázár lettek a tagjai. "Ha végigtekintünk történelmünk e nagyszerű alakjain, olyan embereket látunk, akiknek minden személyes vitájuknál fontosabb volt a közbizalom, a közmegegyezés, a hűség, a kézfogás" – fogalmazott a köztársasági elnök.
A szoborcsoport eredetijét 1927. november 6-án adták át. Horvay János alkotása már akkor is megosztotta a közvéleményt. Tersánszky Józsi Jenő a Nyugatban például azt írta: "Így együtt az egész alkotás jó, hogyha megüti a közepes szobrok mértékét. Az a rezignáció, a csoportozat alakjainak mozdulatain, maga a komikumig menő egyhangúság. Síremléknek is túlzott volna." Lyka Károly festő-művészettörténész pedig egyenesen szobrászati katasztrófának nevezte a Horvay-féle szoborcsoportot.
Az 1927-es avatáson természetesen más volt a véleménye gróf Apponyi Albertnek, aki többek között azt mondta: „Megrendülve állunk hazánk ama szülöttjének szobra előtt, akinek nagysága merész ívben áthidal és összeköt világrészeket és korszakokat, eszmeáramlatokat és érzelmi hullámzásokat, vitákat és ellentéteket, felfordulásokat és új alkotásokat, egy gondolatnak: a magyar szabadság, a magyar függetlenség benne megtestesült gondolatának kipusztíthatatlan erejével. Ehhez a halotthoz nem is szólok így, hogy ’Legyen áldott emléke’, hanem így, hogy ’Éljen ez az emlék mindenkorra, mint a magyar nemzeti energia jelképe és a magyar feltámadás záloga’.”
Prohászka László a 1994-ben megjelent Szoborsorsok című könyvében így mutatja be a Horvay-emlékművet: "A Batthyány-kormány tagjai közül tehát a pénzügyminiszter Kossuth Lajos került az emlékmű kiemelt helyére, míg a később mártírhalált halt miniszterelnök csak mellékalakként szerepelt. Az ötlet sem történelmi, sem közjogi értelemben nem mondható szerencsésnek. Kossuth valóban vezéregyénisége volt a szabadságharcnak, de alapvetően nem pénzügyminiszterként, hanem mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, illetve 1849 áprilisától, mint kormányzó. Horvay kompozíciója … egyszerűen elhibázott volt. Ehhez járult az egész szoborgaléria letargikus hangulata, amelyet már az avatás idején bírált a sajtó egy része."
A szobrok hátteréül szolgáló magas kőfal másik oldalán a szabadságharc kisembereit találjuk: egy családjától búcsúzó katonát, egy dobos fiút, egy zászlót hordozó öregembert felnőtt fiával, valamint egy harcra kész és egy sebesült katonát. A kompozíció alatt Petőfi Sándor Élet vagy halál! című versének első sorai olvashatók.
Horvay helyett Kisfaludi Stróbl
A Horvay-szoborcsoportot az 50-es években szétszedték, és először a Kerepesi temetőben őrizték, majd 1959-ben Dombóvár kérésére a városba szállították. Itt 1973-ban a szigeterdei parkban helyezték el, de nem az eredeti kompozícióban, hanem az alakokat párosával felállítva.
Az alkotás helyére 1952-ben, Kossuth születésének 150. évfordulóján, új emlékművet állítottak, Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotását. A 2013-ig a Kossuth téren lévő szobor balatonalmádi vöröskőből készült, talapzata mintegy 15 méter hosszú volt. Az 5 méteres Kossuth alakját kicsit kisebb mellékalakokat – parasztasszony gyerekkel, levett süvegű paraszt, katona, munkás fegyverrel, diák karddal, csikós bő gatyában fegyverrel – vette körül.
A most Budapesten felavatott emlékmű egyébként nem az eredeti alkotás. Az Országgyűlés Hivatala tájékoztatása szerint ennek oka, hogy „egyrészt annak kőzettípusa gyorsan pusztulna fővárosi levegőben, másrészt Dombóvár is már érzelmileg kötődik az alkotáshoz”. A régi-új szoborrekonstrukciót az eredeti szobrokról levett minták alapján tartósabb kőzetből a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. készítette el.
