Nyilván mindenkinek, vagy legalábbis minden Hobo-rajongónak megvannak a maga történetei. Nekem is. 1988-ban zenéltem először emberek, pontosabban rendes közönség előtt, mármint nem otthon a tükörnek, és nem is a gimnáziumi sulibulin, hanem rendes fizető publikumnak. Ott ültünk, tizenéves kissrácok, délután, rémülten a Lágymányosi Közösségi Ház ruhatárjának pultján, amikor megérkezett a Medve, mi köszöntünk, ő kedvesen ránk mordult valamit. Aztán később Póka Egon beüzemelte nekem (NEKEM!, emberek, őrület) elképesztő csöves Marshall-erősítőjét, majd lenyomtuk a koncertet, amiből természetesen egy hangra sem emlékszem, és minden bizonnyal jól is van ez így.

Aztán jött a Hobo Blues Band, amely ekkoriban a rendszerváltás lazuló struktúrái közepette elővett, korábban betiltott dalaiból álló Tiltott gyümölcs című programját játszotta, melyet az akkoriban induló egyik független kiadó, a Ring adott ki, koncertalbum formájában. Nagyszerű lemez.

Hobo színész, zenész és költő, egy kicsit bohóc és népművelő is, a Medve, aki nem kategorizálható, és ő maga sem tűri az ilyen vagy olyan dobozolást. Mindez a nem is olyan régen, 2014. júniusában készített interjúnkból is kiderül. A Rolling Stones, François Villon, József Attila, Ady Endre, Vlagyimir Viszockij és Allen Ginsberg felkent apostola. Bár a hatvanas években dolgozott az Omegával, a Kexszel és a Syriusszal is, viszonylag későn, 33 évesen lett "igazi" zenekari énekes, de később mindent bepótolt, amit korábban esetleg elszalasztott vagy kihagyott volna.

Hobóék az 1980-as Középeurópai Hobo Blues című bemutatkozó HBB-album után elképesztő tempóban készítették a lemezeket, szinte minden évben kijött egy-egy új HBB-album. A Hobo Blues Band, majd a Hobo és Bandája diszkográfiája és Hobo rögzített zenei szólóéletműve, valamint főleg színházi szerepléseinek listája hihetetlenül gazdag (itt lehet böngészni).

A 2011-től Kossuth-díjas zenész jelenleg a Nemzeti Színház művésze, a repertoárban három darabja szerepel.

A Hobo Blues Band pályafutásának első és összességében is legmagasabb csúcsára 1984-ben ért a Vadászat című konceptművel, melyet Hobo Blues Band de luxe-felállása (Döme Dezső dobos, Póka Egon basszusgitáros, Tátrai Tibor gitáros, Földes László és Deák Bill Gyula énekes) rögzített, s amit Hobóék a megjelenés évében a Budapest Sportcsarnokban egy színházi elemekkel gazdagon átszőtt koncerten mutattak be. A lemez a hvg.hu Minden idők legjobb magyar lemezei listára is felkerült.

Hobo 2011-ben úgy döntött, elbúcsúztatja együttesét, részben azért, mert állandó zenekar működtetése egyre kevésbé tűnt lehetségesnek. A 2011. február 12-én a Budapest Sportcsarnokban tartott búcsúkoncertre összeállt a Földes László, Tátrai Tibor, Póka Egon, Solti János, Deák Bill Gyula-felállású HBB, melyet a Hobo és Bandája gitárosa, a Circus Hungaricus című, egyébként igen jól sikerült 2009-es Hobo-szólóalbum zenéit is jegyző Madarász Gábor egészített ki.

Legutóbbi lemeze a Requiem a bluesért – melyen ismét együttesében zenél Póka Egon, aki 1993-ban elhagyta a HBB-t, majd 2011-ben visszatért Hobo mellé – 2014 decemberében jelent meg.

"A blues útja, akárcsak a mi nemzedékünké, lassan véget ér. Ez a lemez azért jött létre és a dalok azért íródtak, hogy kifejezzük hálánkat, meghajoljunk mestereink előtt, hogy elmondjuk, eljátsszuk érzéseinket, megpróbáljuk megmutatni, mit jelent nekünk a blues, mit kaptunk tőle."