Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Highlights of Hungary másodjára gyűjtötte össze – brandeli és hájpolja tovább – az elmúlt év kulturális és kreatív területéről válogatott projekteket. Valóban ez a krém? Winkler Nórával, a Highlights egyik kurátorával beszéltünk. A díjakat csütörtökön adták át a Toldi Moziban, az első a Bike Maffia lett, akik bringával szállítanak ételt, játékot vagy bármilyen hasznos tárgyat a rászorulóknak.
A legjobb, legismertebb, legsikeresebb projektek vonulnak fel a magyarországi kreatív szakma értékmenedzsmentjével foglalkozó Super Channel által tavaly kitalált eseményen. A projekt szó nem csak azért jó, mert országunk egyik alappillérévé vált a határidős gondolkodás, hanem mert oly sok minden lefed. A Highlights of Hungaryben nincsenek kategóriák vagy célirány azon kívül, hogy a kurátorok fontosnak érezték vagy szerették az adott munkát 2014-ből: egymással versenyzik így kisfilm és nagyfilm, könyv, akció, blog, márka, csoport, klip, kiállítás, közösség, helyszín.
A Super Channel által felkért kurátorcsapat (Böszörményi Nagy Gergely – Design Terminál, Osvárt Judit – Design Hét Budapest, Jedlicska Márton – Isobar, Martinkó József – Octogon Magazin, Pistyur Veronika – Bridge Budapest, Száraz István – We Love Budapest / vs.hu, Trellay Levente – Faun Project/Telep, Unger András – Urban Player, Winkler Nóra – Artmagazin, Super Channel) egymástól függetlenül, önkéntesen szálazta szét a fejében az elmúlt évet. Összesen tíz projektet ajánlottak be, így alakult ki az all-star lista. Ezt a kurátorok rövid indoklásaival együtt január közepén tette közzé oldalán a Highlights, innentől dönthetett a köz. Két hét alatt közel 43 ezer egyedi látogatóból közel tízezren szavaztak. Az tehát, hogy végül ki került az első tíz közé, értelemszerűen a kampányolástól is erősen függött. Winkler Nóra erről azt mondja, „van, aki egyszerűen nem szavazatokat kérő típus, máshoz ez alkatilag jobban illik.”
A végső tízes lista (a díjazottakról összefoglaló itt) sorrendben az első helyezettel:
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
Ismerek egy srácot, aki ismer egy másik srácot, aki ismer egy srácot
„Eleve szeretek kompromisszummentesen önazonos – nevezzük így – vállalkozásokat találni. Akiket nem tör meg, hogy itt nehéz. Csak felállnak és elindulnak. Megpróbáltam felidézni mindent, ami felett ellágyultan ültem az elmúlt egy évben” – mondja Winkler. „Tiborral (Remete Tibor, a Super Channel kreatív igazgatója – a szerk.) korábban dolgoztunk együtt. Decemberben hívott, hogy csatlakozzam. Határidő után három nappal kezdett hívogatni, hogy mi a helyzet. Mikor már diktáltam neki a listámat, a hangjából le tudtam venni, mi az, ami másnál is szerepelt.”
Egy idő után minden szakmában egymás sarkára lépnek az emberek, nem szeretjük elhagyni a haver haverja megoldási mechanizmust sem. A kulturális és kreatív szektor nyilván nem kivétel. Kis országunk ráadásul menthetetlenül vízfejű. Főleg Budapesten tömörülnek a túlélő early adopterek, a Berlinbe még éppen ki nem költözött művészek, általában a kreatívok. És általában ismerik is egymást. Idén a kurátorok összesen 44 projektet választottak ki, és ez az átfedés már jól mutatja, hogy minden mindennel összeér.
Ha a kurátorok személyét és az általuk kiemelt projekteket, a Highlights eseménnyel együttműködő partnereket, vagy akár csak magukat a projekteket nézzük külön, mind ott figyelnek az összeérő szálak, többszörös részvétel. Néhány példa: a Proton Cinema menő módon szerepelt külön (ők gyártották Mundruczó Kornél Fehér Istenét vagy a Berlinálét is megjáró Viharsarkot), és a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan kapcsán is; Szabó Zsófi Kis hungarikumhatározóit és az egyik legizgalmasabb filmes projektet, Búékot is támogatta az egyik kurátor, Száraz István; és Szombat Éva fotós is elég jó évet zárt duplajelöltként a Magyarok New Yorkban és a Boldogság kiállításokkal.
„Mikor még nem kezdődött el az átadó, és csak érkeztek az emberek, pont ezt figyeltem. Az egyik szerepem szerint vezettem a Highlights díjátadóját, 25 másik szerepemben pedig máshogyan kapcsolódtam az emberekhez. Több lábon állunk, egyszerre viszünk csomó projektet. Kérdés, hogy ez vajon jobbléti államokban is így van-e? Lehet, hogy sokkal kevesebb ilyen történet van ott, ahol mindenki hat-hét fele kicsekkol a munkából és azt gondolja, most jön a magánélet. Akiket pörget egy ügy – ahogyan most minket a Highlights, – azok nem állnak fel az asztaltól.”
Egy generáció akarása
Winkler Nóra listájáról végül ketten kaptak díjat: a VAN (Proton Cinema) kilencedik lett, Tomcsányi Dóri tervező The Garden Studio-ja pedig az InStyle Magazin különdíját vehette át. „Kevés olyan magyar filmet mutatnak be, amit ennyi ideig játszanak, és nem akarod kitépni a hajad a dialógoknál. A VANnál nem kérdeznéd az írókat, hogy figyu, te hol laksz? Miért gondolod, hogy az emberek így beszélnek? Már a sokadik héten mentem megnézni, és az emberek még mindig sorokban tobzódtak a diákigazolványukkal. Az a fajta valódiság, ami ebben a filmben van, lefegyverző. Mikor a film végén a stáblistánál futnak az alkotók, ott sírtam. Egy generáció akarása van benne ebben a filmben, és ez iszonyú megható.”
Reisz Gábor filmje köré valóban közösség épült, a rendező és Csorba Lóci által írt filmzene saját életet él, a koncertek fullházakat vonzanak. A film a Vajna-féle Filmalapon kívüli történet, minimális költségvetésből, gerilla módszerekkel készült és az első hétvégén majdnem visszahozta a teljes ráfordított összeget. Mindez távolról sem jellemző a magyar filmiparra.
„Tomcsányi Dóri munkáját régről ismerem. Már a momés diplomájában magasra lőtte a lécet. Azt a profizmust, minőséget és ízlést vinni, amit ő képvisel, nehéz itthon csinálni. Ez sok projektről elmondható a mezőnyben, de a divat kiemelten az a terület, ahol nem tudsz csak Magyarországon gondolkodni. Dóri boltja teljesen őbelőle jön, a saját választásai határozzák meg. Ez a francia butikokra jellemző – mindegyik mögött van egy ember, gyakorlatilag magángyűjteményekbe lépsz be. A Garden Studio ilyen. Tetszik a fejlődési íve is, évek óta organikusan építkezik.”
Beletolnak mindent
A 44 kiválasztott projektben a divat mellett hangsúlyosan szerepelt a design, az építészet világa is. Nem meglepő, ha megnézzük a kurátorok csapatát. A hatalomnál jól fekvő Böszörményi Nagy Gergely a Design Terminált vezeti, mellette a Design Hét Budapest vezetője, Osvárt Judit is kurátor volt. A teljes listát nézve arányaiban kevesebb társadalmi problémára reflektáló projekt szerepelt, mint ami végül a végeredményen látszik – mintha a szavazók tudatosabbak lennének a válogatóknál. „Itt nehézség lehet, hogy nincsenek kategóriák” – mondja Winkler Nóra.
„Nem gondolom, hogy feltétlenül fórt kellene adni civil ügyön dolgozó kreatív agynak a működő tárgyon dolgozó kreatív aggyal szemben. Ha visszabontod a designt és nem a szép felszínt nézed, abból a gondolkodásmódból indul, hogy mi jó az embereknek. Elfogult és empatikus vagyok a civil ügyekkel kapcsolatban, de az, hogy valaki nem nehéz ügyet választ, csak jól akarja csinálni, amit csinál, ugyanolyan felelősségteljes pozíció. Most nyert a Budapest Bike Maffia, a #SharingIsMultiplying, a Krétakör Szabadiskola, az Autistic Art, a Hősök tere is. Ehhez az kellett, hogy az emberek végiggondolják, mivel foglalkoznak ezek a projektek, aztán szavaztak. Ezért is mondtuk a díjátadó végén Tiborral, mennyire megható az egész.”
Winkler Nóra azt mondja, idén annak is lehetett örülni, hogy nem csak a szép és a jó nyer, hanem az is, ami emellett gondol valamit a világról, vagy el szeretné gondolkodtatni a közönségét. „Ezt a fejlődést, tudatosabb hozzáállást nagyon jó jelnek látom. Mindig csak abba botlunk bele, hogy valami szétmállik: bezárt ez, nem kap támogatást az. Így felértékelődnek az ezzel szemben valóban működő munkák.”
Winkler szerint a pengeélen táncolás a területen életformává vált. „Családi házakat húztak fel hosszú távra berendezkedve a pengeélen, nagy kolónia él itt. Ehhez vagyunk szokva, szuper, mikor az ellenkezőjét is látjuk. Rengeteg szerencse, jó háttér vagy jó partner kell ahhoz, hogy valami tényleg állva tudjon maradni. Az a működési modell, ami például a VAN mögött áll, sok kreatív társaságra jellemző. Azért jön létre valami, mert szeretnék, hogy legyen. Beletolnak mindent, amijük van.”
