hvg.hu: Azt többször említetted már, hogy édesapádtól örökölted a humorod. Rajta kívül volt olyan példaképed, akit csak a tévében vagy fellépésen láttál?

Kiss Ádám: Persze, én kiskoromban Fábry Sándor akartam lenni. Azt hittem, hogy van ilyen munka, hogy valaki tűzoltó, valaki rendőr, valaki meg Fábry Sándor. 13 éves korom óta Esti Showder-függő voltam, akkoriban tetszett mindenkinek, nekem, a szüleimnek, a tanáraimnak. Minden adást felvettem videokazettára, és másnapra betanultam szóról szóra, ha valaki az iskolában nem látta, fel tudtam neki mondani. Aztán amikor lett egy jó nagy ládányi kazettám, akkor mondta anyám, hogy itt a vége, ez nem az archívum. A csütörtök volt a kedvenc napom, ekkor volt a Showder is kéthetente, meg a Rádiókabaré is. De eljártam én minden előadásra, emlékszem, egyszer jött a városomba Németh Kristóf, aki nem is volt humorista, csak verseket olvasott fel, de mentem, hogy itt van Géza a Barátok köztből. Nyilván, amikor Fábry Miskolcon volt, ott voltam az első sorban. Már akkor nagyon sokat köszönhettem neki, amikor nem is ismert.

hvg.hu: Mikor volt az első fellépésed közönség előtt?

K. Á.: Még a gimnáziumban, 2002 decemberében volt a szalagavatóm, akkor mondtam az osztályfőnöknek, hogy 1974 óta minden osztály táncol, ebben nincs semmi kreativitás. Én inkább összefoglalnám egy tízperces műsorban, hogy mi történt az osztállyal hat év alatt, és előadnám. Ő meg csak nézett rám, hogy ennek meg mi baja. Végül kisírtam, hogy én nem táncolok, aztán az egész osztály fellázadt, örültek, hogy Ádámka elviszi a hátán a show-t. És akkor az volt a szalagavató, hogy engem körbeállt az osztály, én meg nyomtam a dumát az osztálykirándulásokról meg a tanárokról, és végül nagy siker lett. Emellett kosárlabdameccseket közvetítettem, főleg a rosszakat, mert megkértek, hogy ott van a mikrofon, beszéljek már bele, mert nem nagyon történik semmi. Aztán az lett belőle, hogy az emberek elkezdtek kosármeccsre járni, hogy hallgassák, mit beszélek.

Kiss Ádám

Fülöp Máté

hvg.hu: Aztán bekerültél az Esti Showderbe, mint gyakornok. Ott mit kellett csinálnod, milyen élmény volt?

K. Á.: Meseszerű. Amikor megláttam a HVG-ben a hirdetést, hogy gyakornokot vesznek fel, éreztem, hogy Fábry Sándor engem keres, és minden követ megmozgattam. Amúgy gyakornok voltam, szóval semmi dolgom nem volt. Olyan munkákkal bíztak meg, hogy ezt a tollat vigyem innen oda, meg nézzem már meg, hogy bent van-e már Sándor, és hasonlók. Jött a producer a folyosón, ráköszöntem, hogy szia, az meg rám nézett, és ment tovább. Ez 2005/2006-ban volt, ekkor párhuzamosan csináltam a Humorfesztivált a Magyar Rádiónál, és Sándor eljött a döntőre, amit megnyertem, és csomót röhögött is rajta. Másnap megyek be az RTL-hez az Esti Showder pólómban táblát tartani, és Aranyosi Peti mondta neki, hogy ez az a srác, aki nyert tegnap. Sanyi meg teljesen kivolt, hogy ez az a gyerek? Teljesen váratlanul felhívott a színpadra, hogy improvizáljak, ő meg lement, hogy akkor most itt hagy engem, vigyem el a show-t. Ez olyan jól sikerült, hogy 10 perc múlva úgy jött vissza, hogy akkor ő folytatná, én meg mondtam, hogy azt felejtse el, ez mától az Esti Showder Kiss Ádámmal. Aztán lépegettem előre a ranglétrán, táblás emberből bemelegítő ember lettem, ami nagyon jó volt, mert mire elindult a Showder Klub, addigra én ötvenszer kiállhattam 500 néző és 8 kamera elé, aztán még eggyel feljebb léptem, és író lettem a csapatban. Tehát amikor elindult a Showder Klub, akkor szépen elváltunk.

hvg.hu: Már lassan tíz éve folyamatosan fellépsz különböző műsoraiddal, nem tartasz attól, hogy egyszer csak kifogysz a témákból?

K. Á.: Dehogynem, mindennap megfordul ez a fejemben, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy negyven-akárhány évesen nem fogok reagálni hétköznapi dolgokra. Persze, nagyon megváltozott a helyzet, most az van az embereknél, hogy bemegyek egy helyre, és akkor ott megáll az élet. Elkezdenek sugdolózni, felvesznek egy olyan viselkedést, hogy nehogy olyat csináljanak, amiből én esetleg viccet csinálhatok, és amikor én látom, hogy figyelnek, akkor már én sem vagyok természetes, így nagyon nehéz hétköznapi sztorikat gyűjteni. Már egy közúti ellenőrzés is olyan, hogy „inkább engedjük el, nehogy baj legyen, aztán majd elmondja a tévében”. A másik véglet is létezik, van, aki szabályosan kerget a szar sztorijaival, hogy hallgassam meg, mert az nagyon jó.

hvg.hu: A Juróp Tour című Európa körüli YouTube-sorozatodat is az ihlette, hogy új impulzusok érjenek, amiből építkezhetsz?

K. Á.: A Juróp Tourt megelőzte az On Air Day Tour, amit Erdélyben vettünk fel. Az is úgy kezdődött, hogy egy évig nem voltam a Showder Klubban, és ezzel kinyílt a világ, örültem, hogy nem kell hétfőnként eltemetni az anyagot. Mert az olyan, hogy szépen kicsiszolom, hétfőn elmondom a műsorban, az egész ország röhög, én meg sírok, mint akitől a gyerekeit vették el, mert utána azokat nem mondhatom sehol. Tök régóta foglalkoztatott a filmezés is, és tíz év stand-upozás után észrevettem, hogy az embereknek bejön, ha egy kicsit exkluzívabb tartalmat is kapnak, amiben nem vagyok olyan megszokott. Másrészt az ötszáz Vacsoracsata-felkérés utáni űrt is szerettem volna ezzel pótolni, mert minden ilyen magánéleti jellegű műsorra nemet mondok. Általában nehezen szokták megérteni, hogy én nem akarok Bangó Margitnak zöldborsófőzeléket csinálni, sok év után hagytak fel azzal, hogy ilyenekre kértek fel. Viszont úgy éreztem, hogy van igény az ilyesmire, és így jött a road-reality ötlete, hogy megtudják, hogy mit csinál a humorista, amikor nem lép fel. És tök jó lett, azzal, hogy nem ilyen Duna TV-s stílusban mutattuk be Erdélyt. Egy csomó fiatalt értünk el. A Juróp Tour ennek a folytatása, amúgy is jártam külföldre fellépni, csak most forgattunk is. De ez nekem csak ilyen kis plusz, mint a könyv vagy a slam, a vége úgyis mindig Kiss Ádám.

hvg.hu: A Dumaszínházban a stand-up mellett sok más műfaj is helyet kap, van slam poetry és improvizációs színház is, többek között. Te melyikben veszel részt?

K. Á.: Helyettesítettem már Hajós Andrást a Duma Aktuálban – ez egy olyan műsor, amiben a Litkai–Hadházi–KAP–Hajós–Wahorn-csapat reflektál a hírekre, tehát tulajdonképp egy ötfős Heti Hetes, azzal az egy különbséggel, hogy vicces. Van még a Duma Roast, amivel most turnézgatunk, Ganxsta Zolee az áldozat, azt nagyon szeretem, emellett van a Duma Slam és az önálló, páros és négyes stand-up-estek.

Fülöp Máté

hvg.hu: A roast (magyarul: égetés, alázás) műfaja itthon eddig teljesen ismeretlen volt, mennyire értékeli a közönség?

K. Á.: Úgy látom, hogy egyre jobban kezdenek ráérezni. Persze van, aki még furcsán nézi, mert tényleg tud megdöbbentő lenni, néha nem lehet eldönteni, hogy tényleg cseszegetjük egymást, vagy csak viccelünk, de erről szól az egész műfaj. De nagyon laza a hangulat, Zoli is egyre jobb, elkapta a ritmust, visszaszólogat. Látszik a műsoron, hogy nincs megírva, és ezt értékeli a közönség.

hvg.hu: Egyszer volt már egy tévéadás is belőle, Nagy Feróval. Kiből lesz jó roast-alany?

K. Á.: Ott kezdődik, hogy ne olyan embert válasszunk, aki ciki. Jöttek már nekünk Kiszel Tündével, de vele nem is lehetne ezt csinálni, két poén van benne, és kész. A roast egyfajta életműdíj. Ha a magyar sírva vigad, akkor alázva dicsér. Aki nem tett le az asztalra x év alatt semmit, azzal nem lehet mit kezdeni. Zoliban van alapanyag, csak a külalakja 15 perc, amit csinált, az meg a másik 15. De közben mindenki beszól mindenkinek, kicsit Amerika-feeling az egész. Csomó ember megijed, hogy jaj, miért mondunk ilyeneket, de majd megszokják, az elején a stand-up is idegen volt számukra.

hvg.hu: Egy év után most a Showder Klubba is visszatértél, ott vannak tabutémák? Megmondja az RTL Klub, hogy miről nem lehet beszélni?

K. Á.: Nincsenek tabuk, tök lazák. Sőt most pont nem tilos beszólni ennek-annak. Mi ugye csak begyártjuk a műsort, nem vagyunk RTL-esek. Ezért nem kell vacsoracsatáznom sem, mert nem köt semmilyen szerződés, én Kristóf (Kovács Kristóf, a Showder Klub producere – a szerk.) „tulajdona” vagyok, ő meg nagyon laza ilyen téren, Amerikában tanulta a szakmát, tudja, hogy ha valami balhé van, az csak jó, mert legalább beszélnek róla. Felvételen nem cenzúrázom magam, legfeljebb vágásnál mondom, hogy jó, ez erős volt, ezt vegyük ki. Egyszer mondtam egy olyat a Gyurcsányról, hogy „hallom, műtik a miniszterelnök urat, kap egy gerincet”, aztán „altatás a Gazprom támogatásával”. Akkor volt a Gazprom-ügy, és jöttek az e-mailek a jogi osztályokról, meg benne volt az újságokban. De ilyenekért is a producert perelik, nem engem, én meg mondom a Kristófnak, hogy „tényleg ezt mondtam?”, és el van intézve. Egy-két besértődött híresség után amúgy is leperegnek az ilyenek, hál’ istennek azért még szólásszabadság van, vagy mi a szösz.

hvg.hu: A fellépéseiden nem szoktad érezni, hogy rizikósak a politikai, közéleti poénok?

K. Á.: Próbálom finoman csinálni, és nem traktálni ezekkel a közönséget. Egy jó három percben összefoglalom a mai magyar politikai palettát, azt is úgy, hogy egyet ide, egyet oda. Egyrészt nem is érdemelnek többet, másrészt meg nem ezért jönnek már a nézők. Van, hogy szóvá teszik, hogy lehetne több közélet, de azért ez most már nem üt akkorát, mint Hofi bácsi idejében. Meg önmagában is egy kabaré már az egész, mint ez a Vida Ildikó-ügy is. Csak be kell nyomnod alá a Benny Hillt, nem kellek én oda.

hvg.hu: Fábry pályáját még követed?

K. Á.: Igen, szoktam nézni a műsorát.

hvg.hu: És szereted is?

K. Á.: Hát, én Sándort nagyon szeretem. De azért ő 14 évig zászlóshajó volt, annyi éven át kéthetente megújulni nagyon nem egyszerű, és én ott voltam, tapasztaltam, hogy eszméletlen figura, hatalmas lexikális tudással, meg minden. De hát Beckham is elment bohóckodni még Amerikába, mielőtt befejezte a focit. Ezt is valami hasonlónak látom, Sanyi bácsi levezet az egyesen.

Fülöp Máté

hvg.hu: Te csinálnál hasonló műsort? Egyáltalán van létjogosultsága a talk show-nak Magyarországon?

K. Á.: Sok megkeresést kaptam már erre az elmúlt években, volt, hogy csináltam is volna, de most már nem. Most legyek Kasza Tibi vetélytársa? Ha tíz éve azt mondják nekem, hogy talk show, azonnal vállaltam volna, de 2014-ben, az internetes tévé korában már máshogy állok hozzá, a kereskedelmi televíziózásnak még egy pár éve lehet hátra, szerintem. Ha csinálnék hasonlót, akkor inkább a netre. De az tény, hogy Sanyi bácsi után nagy űr maradt, most ha netán idejönne egy világsztár, akkor hova lehetne beültetni? A Fókuszba be tudnák tenni, hogy mi újság, és ennyi. Jobban tisztelem én annál ezt a szakmát, minthogy most bevállaljak egy ilyen Kasza Tibi-szintű műsort, és akkor hozni kell a nézőszámot, stb. Szerintem nem ez a szakma csúcsa, hanem az, hogy elmegyek egy héten öt este Szegedtől Sopronig, és ott ül mindig 500 ember. Tudnék talk show-t vezetni, de lehet, hogy rosszabbul csinálnám, mint a stand-upot, és akkor eltelne 3 év, és lenne belőlem egy bukott showman.

hvg.hu: Mindezek mellett idén filmet is forgattál.

K. Á.: Igen, a címe Dumapárbaj, 2015 januárjában jön, hatalmas élmény volt forgatni. Életem első nagyjátékfilmje, úgy kezdődött, hogy bekopogott hozzám Hutlassa Tamás, az egyik kedvenc magyar filmem, a Kontroll producere, aki azóta nem csinált filmet, hogy lenne-e kedvem a következő projektjéhez. Hát hogyne lenne. Tök jó csapat jött össze, Paczolay Béla, a Kalandorok rendezője, Szatmári Peti bácsi operatőr, aki a Csinibabát, a 6:3-at, meg egy rakás másik klasszikust forgatott. Arról szól, hogy van a Hadházi László által játszott öreg humorista, akinek már 20 éve van műsora, kezd kiégni, erre jövök én, és ellopom a show-t azzal, hogy fiatalabb vagyok és viccesebbnek találnak. Közös a menedzserünk, akit Eszenyi Enikő játszik, és ő is inkább engem favorizál, mert jobban el lehet adni, és ez persze nem tetszik Lacinak. Az egész sztori tök szimpatikus volt, a tipikus, magyar filmekre jellemző elemeket meg gyorsan kihúztuk a forgatókönyvből. Olyan szinten átszabtuk, hogy a végén kaptunk írói kreditet is.

hvg.hu: Arról is beszéltél már, hogy Németországban is szívesen kezdenél új karriert, tiszta lappal indulva.

K.Á.: Hát igen, ez is egy parkoló projekt, Németország az én B-tervem. Sokat jártam oda oviba és suliba, mert úgy alakult az életem, hogy hatéves koromtól tíz éven át voltam ott, évente kb. négy hónapot, ezért tök jól tudok németül, és ismerem is őket. Másrészt pedig van 15 órányi magyar anyagom, ami arra vár, hogy lefordítsam németre. Szóval találtam egy 80 milliós piaci rést, ez van. Onnan indult a dolog, hogy annyira elképesztően rossz német stand-uposokat láttam, hogy csak ültem a tévé előtt, és nem értettem, hogy min csapkodják a térdeiket a nézők. De tényleg, az egyik srácnak az volt az egy órában a legnagyobb poénja, hogy a Star Warsban a fénykard miért egyméteres, amikor a fény az végtelen. Az emberek meg szakadtak. Ez egy akkora megvilágosodás volt, hogy írtam gyorsan egy ilyen „Magyarországról jöttem” stand-upot, és tavaly jelentkeztem vele egy ottani tehetségkutatóra, de végül nem mentem el. De számolok vele, szóval egyelőre marad B-tervnek.