Az október 31-én nyílt Rembrandt kiállítással szinte egy időben jelent meg az a holland képregény magyarul, mely a holland festő életét idézi fel. Typex egyedi képeskönyve szigorúan nem hiteles életrajz, melyben a 17. századi festőművész hétköznapjaiba nyerünk betekintést.
Rembrandt minden bizonnyal vörös hajú volt – meséli a zsúfolt Szépművészetiben kedd délelőtt Typex, ahol alig pár napja nyílt meg a Rembrandt és a holland "arany évszázad" festészet című kiállítás. Ezt csak ő állítja, nincs rá semmilyen bizonyíték. De ahogy vizsgálta pofacsontjának formáját, a szeplőit, az idősődő korának önarcképeit, erre a következtetésre jutott. Typex megkérdezett egy Rembrandt-kutatót, aki szerint nem így volt, bár egyik hajszálát, amit egy képén találtak, nem vették górcső alá. Mindenestre vörösen ábrázolta, vette magának a bátorságot, ahogy ahhoz is, hogy férfiasságát lerajzolja, amikor egy részeg éjszakán rámászik egy dán lány, munkáért cserébe.
Typex Hollandia második legnagyobb művésze – legalábbis Nick Cave szerint – és az utóbbi három évet az első legnagyobbnak szentelte, miután a Rijksmuseum megbízta, hogy képregény formájában emlékezzen meg Rembrandtról.
„Emelem poharam a legnagyobb holland művészre... Na jó, a második legnagyobbra. Először volt Rembrandt, aztán jött Typex.” Nick Cave
Typex először meglepve fogadta a feladatot, mert a popkultúrát favorizáló hollandnak Rembrandt első hallásra uncsi volt, olyan kisiskolás. Milyen lenne az, ha felkérnének egy graffitist, hogy fesse újra a Sixtus-kápolnát? Aztán ráérzett az ízére, főleg, hogy múzeum azt is kikötötte, hogy nem lehet iskolás, és tankönyvszagú a mű. "Teljesen szabad kezet adtak" - meséli lelkesen, és a végeredmény zseniális: Typex Rembrandtja egy vadonatúj zsáner, a képregény, a kalandregény, a művészeti album és az életrajzi könyv keresztezése, szigorúan 16 –os karikával. Typex a munka közben beleszeretett a földijébe – ezt bevallotta a képek között vezetve minket - olyannyira, hogy éjjel-nappal csak vele volt. Hogy családját és barátait ne hanyagolja el, beleszőtte őket a képregénybe, a kocsmai jeleneteket a társaságáról mintázta, Rembrandt lányát pedig sajátjáról.
Typex képregényét nézegetni olyan, mint privát tárlatvezetésén részt venni. Nem mindennapos. A fekete zakós, sárkány-nyakláncos, muskétás-bajuszos férfi célirányosan halad. Csak a Rembrandtok érdeklik - az önarcképeit imádja. Végigszáguld a kiállításon csak néhány képnél időzik el, a falra applikált szövegekkel nem foglalkozik. Egy Jan Lieven képet azért megmutat, de csak, hogy elmesélje, hogy a história szerint két barát igazából versengett egymással, Lieven az idejükben sikeresebb volt, megcsinálta a szerencséjét, gazdag mecénásai és ügyfelei voltak, Rembrandt viszont minden mecénásával összeveszett egy idő után, képtelen volt ugyanis a korabeli szelfikészítéshez rendelni tehetségét. Bár híres volt életében, ez nem járt gazdagsággal, 1956-ban csődött kellett jelentenie, mert képtelen volt leállni a költekezéssel. A különbség a még daliás, ereje teljében lévő, büszkeművész és az élete végén megfáradt, lógó orcájú, dölyfös festő között is látható a tárlaton is, alig pár méterre egymástól.
Typex Rembrandot úgy ábrázolta képregényében, ahogy a korabeli források is megemlékeztek róla: szeszélyes, hiú, arrogáns, nyers, sértődékeny férfiként. A mufurc zseni hétköznapjaiba vezet be, ám a könyv korántsem hiteles forrása a festő életének. A szlegben íródott műben (magyarra fordította: Wekerle Szabolcs) olyan párbeszédek hangzanak el, amelyek akár el is hangozhattak 1642-ben, és Rembrandt utolsó óráiban, a 200 oldalas képeskönyv ugyanis a karrierje csúcsától meséli el a fiktív eseményeket. Felidézi a pestisjárványt, a Rattus rattus című fejezetet például azért rajzolta meg Typex, hogy valami szép is legyen a képeskönyvben, a kor járványai szerinte ugyanis csak a rágcsálónak kedvezett: Typexnél szebb patkányokat senki sem rajzol.
A könyv bemutatójára stílusosan a Szatyor Bárban kerül sor, 2014. november 5-én, szerdán este, 18.00 órakor, Typexszel Bayer Antal, a Magyar Képregény Szövetség ügyvivője beszélget majd. A Rembrandt kiállítás a Szépművészeti Múzeumban 2015. február 15-ig látogatható.
A csütörtökön megjelenő HVG-ben bővebben olvashat a Rembrandt-tárlatról, többek közt George Kremer műgyűjtővel is talál a lapban interjút, aki a 11 képet kölcsönzött a kiállításhoz.