Megtörtént a szakmai rosta, túl vagyunk a mentorok házán. Az X-faktor versenyzőinek innentől az élő show-kban kell bizonyítaniuk. Alföldi Róbert a második szériában a fiúkat mentorálja. Hogy ez miben más, mint tavaly a lányokkal? Villáminterjú.
hvg.hu: Az első széria után felhördültek a művészberkekben. Épp akkor távozott a Nemzeti Színházból, sokan azt mondták, hogy elbulvárosítja magát. Elcsendesedtek a hőzöngők?
Alföldi Róbert: Semmi közöm hozzá, hogy mit gondolnak. Őket kérdezze.
hvg.hu: Miben különbözik a második széria az elsőtől?
A. R.: Mindenben, hisz más emberek jelentkeztek, csak a szerkezet állandó.
hvg.hu: És miben más ez a munka, mint a színházi?
A. R.: Nem gondolom, hogy a színházi munkához képest ez másmilyen. Ugyanúgy helyzetbe kell hozni embereket, hogy kézben tartsák, és vállalják saját magukat, megmutatkozzon a tehetségük. Nekem újdonság volt az X-Faktor abból a szempontból, hogy ez egy olyan műfaj, amiben eddig nem nagyon mozogtam. Abból a szempontból viszont nincs különbség, hogy színpadon ki hat, vagy ki nem. Én abban tudok segíteni, ha tudok, hogy hogyan működjön valaki a közönség, a kamerák előtt.
hvg.hu: Sokszor éri az a vád a tehetségkutatókat, hogy az ott megfutatott üdvöskék később letűnnek, és ki vannak szolgáltatva az anyacsatornának. Az érvényesülésük a verseny után lekorlátozódik, és nem tudnak más, esetleg művészileg méltóbb platformokon érvényesülni.
A. R.: Miért az RTL Klub nem méltó? Szerintem ez egy lehetőség, olyan lehetőség, amit nagyon kevés ember kap meg. Nem értek azzal egyet, hogy elhanyagolják őket, hisz az X-faktor nem azt jelenti, hogy valakinek az életét megcsinálják. Ez nem életbiztosítás.
hvg.hu: Fordult már önhöz versenyző, hogy szívesen kipróbálná magát színházban? Castingol színházi szemmel?
A. R.: Nem volt még ilyen jelentkező, de nem zárkózom el előle, szívesen megnézem, ha a tanácsomat kérik.
hvg.hu: És meg tudnak tanulni az X-Faktorban annyi kvalitást, hogy helyt tudjanak állni?
A. R.: Egyrészt azt gondolom, hogy nem teljesen kezdők. Ez nem azt jelenti, hogy profi módon működnek, hanem azt, hogy nagyon otthon vannak ebben a világban. Én ugyanannyit tanulok tőlük, mint amennyit reményeim szerint ők tanulnak tőlem, és ezt nem az udvariasság mondatja velem. A fizikai és pszichés megpróbáltatás is hatalmas. És minden, ami a színpaddal kapcsolatos, azt itt meg tudják tanulni: a koncentrációt, a figyelmet. Ez egy kemény iskola. Csak a sikert nem lehet megtanulni, mert nem tudjuk, hogy mik az összetevői. Még a popszakmában sem, ahol sokkal inkább latba esik a marketing és a reklám, mint a színházban.
hvg.hu: Ön mit tanult tőlük?
A. R.: Nekem kinyílt egy világ, amit nem ismertem, ami nem is érdekelt és le is néztem. Erre kiderült, hogy ez egy ugyanolyan kemény és szép világ, mint amiben én is dolgozom.
hvg.hu: Miben különbözik a munka most a fiúkkal?
A. R.: Előtte lányokkal dolgoztam: ők mást tudnak, és mást nem tudnak. De ez nem nemi kérdés. A fiúk is ugyanúgy el tudnak törni, a lányok meg ugyanúgy tudnak kemények lenni. A fiúk ugyanolyan érzékenyek, csak más mondatokat igényelnek. Mint minden egyes színházi munka kezdetén, nulláról kell kezdeni velük.
hvg.hu: Alig húszévesek, a koruk akadály vagy előny?
A. R.: Ijesztőnek tűnik, de ez egy másik generáció, annyira otthon vannak ebben a műfajban, hogy anyanyelvi szinten beszélik. Olyan világban élnek, ami számukra természetes, kiskoruktól fogva fogyasztják, ismerik, a zene is első pillanattól fogva hozzátartozik az életükhöz. A mi generációnknak a pop egy különlegesebb élmény. De tőlünk meg tudják tanulni, hogy hogyan tartsák kézben és fejlesszék ezt az anyanyelvet.
hvg.hu: Az alázattal sincs gondjuk ilyen fiatalon?
A. R.: Alázat nem generáció-, hanem személyiség- és szorongásfüggő.
Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!