Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A keresztény értékek felvállalása az új punk – Pajor Tamás, az egykori Neurotic (megtérése után is) kultikus frontembere szerint a rock'n'roll halott, a házasság előtti szex pedig nem menő. Mikor lett a tudományból vallás? Hogyan jut el valaki az evolúciótagadásig? Létezik-e karaktergyilkosság? És egyáltalán, hányszor kezdhető újra egy élet? Magyarország legszentebb dalszerzőjét kérdeztük.
hvg.hu Létező, a köztudatban élő fenoménné vált a Pajor-jelenség, melyet azon magyar dalszerzőkre szokás használni, akik az önpusztításból hirtelen Istenhez fordulnak. Mennyiben törvényszerű ez az út?
Pajor Tamás: Nálam evidens volt, de nemcsak a drog, hanem egyfajta belső hiány miatt. Eleve a kábítószer világában sem döntően azért kötöttem ki, mert hányattatott sorsom lett volna vagy nagyon menekültem volna bármi elől is. Főképpen az extázist és ilyen értelemben talán a természetfelettit kerestem. Bár mára az extázis kifejezés inkább a rock-és beatmozgalomban tömegessé vált tudatmódosító szerek használatával nőtt össze, valójában egy bibliai kifejezés. Ez egy olyan szellemi megtapasztalás, amely mindenféle stimuláló szer nélkül, a hétköznapokban is megélhető csupán az Istennel való találkozás hatására. Ilyen értelemben nagyszerű lenne, hogy hozzám hasonlóan mások is a kábítószer vonzásköréből Istenhez forduljanak. Ám ez az esetek többségében mégsem így történik: rengeteg az áldozat, főleg manapság, mikor az új generációs drogok még brutálisabb, kifejezetten sátáni hatásmechanizmusai tizedelik az érintetteket.
Nekem személy szerint nem a kultúra, a társadalom vagy a munka segített a változásban. Én azért vagyok hívő, mert szerintem az élet nagy kérdéseire nem az ember, nem a természettudományok és nem is a filozófia adja meg a választ, mert ehhez inkább csak egy hitbéli ugrással juthatunk el. Mondom ezt úgy, hogy tisztelem a felsorolt diszciplínákat. Annak ellenére, hogy vallom, az utóbbi évszázadokban elért vívmányaik által, noha óriási technológiai fejlődésen ment keresztül az emberiség, de mégsem lett boldogabb az ember. Miközben ezt mondom, világnézetétől függetlenül emberként elfogadok és tisztelek mindenkit, akkor is ha teljesen mást vall. Az elfogadás és a tisztelet persze nem jelent egyetértést.
hvg.hu: Ahogy egykor a Neurotic frontembereként, most sem tagadhatja le a prédikátori vénát. Sosem fáj a szíve a régi nyáj miatt?
P.T.: Valószínűleg e megjelölésen ők sértődnének meg a leginkább, pedig a nyáj kifejezés korántsem pejoratív, mint ahogy azt az indivídum féktelen szabadságát hirdetők próbálják beállítani. A nyáj egy nagyon kedves természeti kép, bárányok közössége, ami Jézus szóhasználatában a hívők spirituális egységét szimbolizálja. A saját múltbéli táborom esetében azonban azért sem beszélhetek nyájról, mert az akkori barátaim, ismerőseim és tágabb környezetem zöme, magát a többségtől élesen megkülönböztetni akaró, éncentrikus életpályát járt be. Nem fájlalom azt, hogy ők hiányolnak még egy önpusztító idolt. Inkább az szomorít el, hogy tudom, közülük sokan jobb sorsot élhettek volna meg, ami csupán azért nem így történt, mert hozzám hasonlóan ostobán átadták magukat a hedonizmusnak, olyan destruktív ideológiákat követve, melyek mára egytől egyig csúfos kudarcot vallottak.
Egy új dalom arról fog szólni, hogy “a rock’n’roll ma már csak egy rokkant troll”. Azt gondolom, hogy ez fejezi ki azt az önellentmondást, hogy a rock kultúra megfosztva kezdeti idealizmusától, mára, mint szórakoztatóipar, a globális fogyasztás egyik fő mozgatórugójává vált. Gondoljunk csak a tehetségkutatókból ismert groteszk fordulatra, mikor a siker vélt kapujában toporgó fiatalt egekbe dicséri a zsűri: 'ez az papa adjál neki, ez a rock'n'roll', aztán az új kedvenc secperc alatt eltűnik a süllyesztőben, és az adás után három héttel a vidéki kultúrházba kopogva a takarítónő hajtja el. Miközben azért a licence műsor befektetőinek takra hozza a profitot az emelt díjas SMS.
A fogyasztói kényszertől mentes, pacifista, tekintélyelvet mellőző világ, melyről a mozgalom életre hívói álmodtak, életképtelen. A rock’n’roll ugyanúgy elbukott mint a XIX. és XX. század gondolkodóinak világmegváltó ideológiái: John Lennon-i Imagine-álom is becsődölt paradigma lett. Persze egyoldalú lenne e gondolatot itt lezárni. Hozzá kell tenni, hogy a modernitás áramlatai is sok pozitívumot tartalmaztak, az említett filozófiai és kulturális irányzatok épp úgy, mint a beatmozgalom. A rock, mint zene, nagyszerű, én is használom és szeretem ritmusképleteit, dallamvilágát. Mint kultúra behozott a világba egy klassz lendületet, egy felszabadult képmutatás ellenes attitűdöt. Kultuszként, világmagyarázatként, viszont rengeteg kárt okozott. Meghirdette a totális szexuális szabadosságot, atomcsapás mérve a hagyományos családmodellre, meghirdette a tudatmódosító szerek gyakorlatilag korlátlan használatát, meghirdette a buli mindenhatóságát. Ha mindez ötszáz évvel ezelőtt történik, nem tudom létezne-e még ma emberiség.
hvg.hu: Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, eltemette a múltját. Hányszor kezdhető újra egy élet?
P.T.: Az a second chance, ami nekem megadatott, tényleg felülről származik. Az életet hihetetlenül gyorsan el lehet rontani, rámehet a semmire, a baromságra. Az egykori baráti körömből sokan meghaltak, szívből mondom, hogy nagy kár értük. De nem szabad elfelejteni, hogy amit az ember választ, végső soron azzal azonosul. Én ma már ezért nem dicsőítem a rock’n’rollt, a bulit, a fesztiválokat. Párszor hívőként is elmentem fellépni egyik-másikra, de sajnos a legtöbben ott nincsenek megszólítható állapotban.
Nagyon károsnak tartom, hogy értelmes, gondolkodó fiatalok ma úgy vélik, hétvégente meg a fesztiválokon szét lehet bombázni magukat következmények nélkül. Tudom, hogy amit most mondok, nagyon népszerűtlen, de vállalom, mert ennek a pályának szerintem szakadék a vége.
hvg.hu: Felnőhet egy generáció bármiféle lázadás nélkül?
P.T.: Ha a lázadás fogalmából megpróbálom kiemelni a pozitív elemeket, akkor ma szerintem sokkal nagyobb rebellizmus a bulikultúrával szemben álló, normális ember ideálját képviselni. Annál nagyobb botrányt, mint hogy valaki például azt tűzi ki célul, hogy nem él szexuális életet házasság előtt, ma egyszerűen nem létezik.
És sorolhatnám azokat a káros függőségeket, melyek ma – generációs eltéréstől függetlenül – a globális magatartás részét képezik. Ezért gondolom, hogy sokkal vagányabb, provokatívabb, ha valaki ma ebben a közegben, még ha nem is a zsidó-keresztény, de mondjuk az emberiesség, az ősi lelkiismeret által irányított életvezetést vállalja fel. Saját tapasztalatból tudom, hogy azok a fiatalok, akik ezen a talajon állnak, komoly atrocitásoknak vannak kitéve kortársaik részéről csak azért, mert mondjuk nem hajlandóak kiütni magukat egy gólyabálon, vagy a vécében szexuális életet élni.
hvg.hu: Nincs egy kissé lesarkítva ez a történet?
P.T.: Természetesen nem állítom, hogy a két véglet között ne lennének árnyalatok, de nálam ez a két szignifikáns pólus volt a meghatározó, és senki nem tudja függetleníteni véleményalkotását, sorsától, szubjektív élettapasztalatától. Nyilvánvaló, hogy ma sokan egy konvencionális életmódba próbálják applikálni és ezzel szelídíteni a kicsapongást, mondván mi a rossz abban, ha néha egy kicsit füveznek, néha berúgnak vagy alkalmi kapcsolatokba mennek bele, ha mindeközben dolgoznak, akár családjuk is van és különböző értékeket is teremtenek? Tapasztalatból mondom, hogy nem a szenvedélybetegség kialakulásának előrehaladott stádiumában, hanem már annak kezdeti lépéseinél is, az ember teljesen máshogy látja a világot, mint azok előtt.
Valóban a freudi ösztönök totális szabadon engedése, vagy a Timothy Leary-féle pszihedélia vezetne el egy boldogabb világba? Ezek akár mérsékelt integrálása emelkedettebb, őszintébb, igazságosabb korba vezet el? Elég csak körülnéznünk. Én személyemmel és munkámmal is azt szeretném üzenni és képviselni, hogy a világ biblikus szemlélete, a spiritualitás, a szabadságból választott és megtartott erkölcs egyáltalán nem zárja ki a modernitást, a jófejséget, a bevállalós kreatív életet. Viszont látni kell, hogy miközben egy hívő, belső motivációtól vezettetve igyekszik mégsem átlépni azokat a határokat, amelyeket nem ember alkotott.
Semjén Zsolt nemrég egy politikai interjújában megkérdőjelezte az evolúció elméletet, a teremtést pedig a védelmébe vette. Egy erre reagáló írásban az Index újságírója magas lóról, elképesztő arroganciával pedig azt állította, hogy az evolúció elmélet ugyanolyan tudományos tény, mint a gravitáció. Én nem osztom a Semjén Zsolt által elmondott teista evolúció gondolatát, miszerint - leegyszerűsítve - Isten a teremtette a világot, de az evolúciót is beprogramozta a teremtésbe. Ugyanakkor persze nem vagyok tudós - mint ahogyan valószínűleg az Index újságírója sem -, de szerény ismereteim szerint ez az állítás egyszerűen nem felel meg a valóságnak.
Azt el lehet mondani, hogy az evolúció mellett valószínűleg sokkal több állítás hangzott el, mint a teremtés mellett, de ez azért is van, mert a teremtés üzenete kinyilatkoztatásból származik, és nem akarja bizonyítani önmagát, míg az evolúció támogatói folyamatosan érveket keresnek igazuk bizonyítására. Mindenesetre ez egy tudományos vita tárgya és ez helyénvaló. Engem csak az zavar, hogy miért kell mintegy apriori tekintéllyel osztani az észt egy ilyen látogatott portálon, és egy olyan témában, amelyben mind a cikk szerzője, mind alanya, mind pedig olvasóinak többsége járatlan, ezért végül is mindenki valamilyen hit alapján hoz döntést a témában. Nem szeretem a mai típusú kommunistázást, de ez leginkább az egykori úttörő vezetők és népművelők fellépéséhez hasonlítható.
hvg.hu: A végletes életút miatt bármit is csinál, az egyik tábor mindig őrültnek fogja nézni. Ilyen körülmények között hogyan őrizhető meg a hitelesség?
P.T.: Én már régóta tisztában vagyok az "egyik táborba sem tartozás" tényével. Ezzel, sorsomból adódóan mindig is együtt éltem: zsidó identitásom miatt már gyermekkoromban szembe kellett néznem a kisebbségi lét kihívásaival. Ezt fiatalként deviáns eszközökkel próbáltam kezelni, azonban egy idő után szinte élvezetessé válik az, hogy a többség ízlésétől függetlenül él az ember. Persze nem akarok mufurc, befelé forduló ábrázattal haragudni mindenre és mindenkire, vagy valamiféle elittudatba zárkózni, hanem a valós nézetkülönbségeket a szeretet és a kommunikáció eszközeivel igyekszem áthidalni. Próbálok nem kategorizálni senkit: zsidó-keresztényként minden emberre nyitott szeretnék maradni, elvégre Jézus Krisztusnak a zsidók Királyának keze is jobb és bal irányban is volt kifeszítve, és ma is mindenki számára ki van tárva, én pedig igyekszem az ő tanítványa lenni.
hvg.hu: Legutóbb például az ígeretek szerint megtisztulva, gyereklemezzel visszatérő, hiperkarmás Bérczesi Róbert legújabb újrakezdésében segédkezett. Kötelességének érzi, hogy más lelkeket is megmentsen?
P.T.: Azzal, hogy az Úr engem megmentett, lekötelezettjévé váltam. Segíteni azonban csak akkor lehet igazán, ha a szándék nem teljesítmény kényszerből, hanem egy, őszinte belső szabadságból származik. Ilyen indíttatásból próbálom átadni másoknak azt, amit én is kaptam. Bérczesi Robi, mikor először beszéltem vele, nem nagyon volt magánál, pusztán személyem ottlétével és nem a szavaimmal tudtam jelezni, hogy szeretet sugárzok felé. A legutóbbi nyilatkozatakor már sokkal jobb színben volt, de inkább csak reménykedni tudok, hogy egyszer majd teljesen helyreáll. Ezért is nem kell beállni ebbe a drogliberalizációs vonalba, mert akkor nemcsak Bérczesi Robin kísérletezik majd a világ, hanem minden fiatalon.
hvg.hu: Hogyan lehet ez ellen fellépni?
P.T.: Megmondom őszintén, én azt tervezem, hogy a közeljövőben ki fogom hívni egy lovagias vitára a liberális média – egyébként általam nagyon tehetségesnek tartott – publicistáit, akik nagyban osztják az észt drogliberalizáció ügyben, hogy a fű például milyen jó. A performansznak valószínűleg az lesz a címe, hogy: Szer. Woodstock. Mikor egy művelt felnőtt korú értelmiségi időnként füvezik, az persze hogy nem tesz annyi kárt benne, mint egy útkereső tizenévesben, aki az ő példáját önigazolásként használva fejest ugrik nemcsak a kannabiszba, hanem parti drogokba vagy még súlyosabb dolgokba is.
Szeretném egyénként elmondani, hogy láttam embereket, csak fűtől is úgy megzakkanni, hogy - már akik egyáltalán életben vannak - skizofrének lettek, vagy más mentális zavarokkal küzdenek. A marihuána az egyik legkeményebb tudatmódosító, és ha olyan értelemben nem is áll meg a kapudrog-elmélet, miszerint a fogyasztók nagy százaléka a fű után mást is kipróbál, de az tény, hogy a kemény drogosok döntő többsége marihuánával kezdte.
hvg.hu: Mi lehet az oka annak, hogy a köztudatban a Hit Gyülekezetéhez hasonló vallási csoportosulások egyre inkább a szekta fogalma felé tendálnak?
P.T.: A Hit Gyülekezete nem szekta, hanem mind elismertségét, társadalmi súlyát, mind pedig jogi státuszát tekintve jelentős egyház. A szektázás fogalmára és a fanatizmus rémképére azért van fogadókészség, mert az, akinek ma markáns, határozott világnézete van, és azt intenzív érzelmi töltettel kommunikálja, gyanússá válik. Csak a - szerintem nem létező - semlegesség nem gyanús, melyben a különböző kultúrákból lenyúlt egymással is ellentétes nézetek inkonzisztens zagyvaléka békésen hömpölyög. Eszerint igaz a horoszkóp, de az azt elítélő Biblia is. Van Isten, ugyanakkor az alapvetően ateista buddhizmus is tételei is állnak. Ha mindez igaz, akkor végső soron teljesen egyik sem az. Na, ez az a fajta rendkívül felszínes, belső logikát nélkülöző, inkoherens egyveleg ami különböző, hol intellektuális, hol primitívebb tálalásban jelenik meg, de nagyon divatos és garantáltan nem vált ki szektázást.
Ellenben, ha kimondom, hogy az emberi sors egyszer végérvényesen polarizálódik, hogy van menny és pokol, attól sokan megijednek, mert ez egy exkluzív üzenet, ami kizárja az ellenkezőjét. Ennek az exkluzivitásnak azonban semmi köze az intoleranciához, vagy a fasisztoid gondolkodáshoz, mert az igazán bibliai hívők sohasem erőszakkal, hanem a meggyőzés eszközével és mások szabad választásának tiszteletben tartásával hirdetik hitüket. A történelemben sajnos több az e gyakorlattal szemben álló példa és nagy részben pont ez vezetett a mai vallásellenességhez. Ez azonban nem a Teremtő hibája, hanem a nevével visszaélőké. Az igazság, az ítélet, az örök élet, a kárhozat, súlyos és mély kifejezések, amelyek nagy hullámokat vernek ma is. Én csak azt szeretném, hogy ne akarja senki vád alá helyezni ezeket a szavakat, sem elmondójukat. Nem kellenek hullámtörők e hullámokkal szemben, mondhassa el mindenki szabadon meggyőződését, a végső döntést pedig bízzuk az emberek lelkiismeretére. Ez az élet nagy tétje.
Szeptember 18-án a Budapest Parkban egy AMEN-est keretében mutatkozik be Pajor Tamás legújabb produkciója, az Összközmű.
