Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Július 31-én volt 165 éve, hogy a segesvári csatában eltűnt Petőfi Sándor. A költő halálának pontos körülményei azonban továbbra is ismeretlenek, máig sokan hisznek benne, hogy Petőfi nem ebben a csatában halt meg. 1989-ben például egy kutatócsoport próbálta meg bizonyítani, hogy megtalálták Petőfi maradványait Szibériában. Nemrégiben egy olyan elmélet is szárnyra kapott, hogy Széchenyi volt Petőfi apja. A Magyarok Világszövetsége az évfordulón megemlékezést tartott, azzal a jelszóval: "Petőfi nem Segesváron halt meg." De akkor mi is az igazság?
"A Petőfi-tudományból a nagy tömegek egy jelentékeny részét csak két dolog érdekli: a születés és a halál. Százados szerencsétlen vita folyik arról, hogy Szabadszállás, Kiskőrös, Félegyháza, netán egy kecskeméti tanya a szülőhely. A másik örök téma: hogyan halt meg, meghalt-e 49-ben, kik voltak azok az ál-Petőfik, akik akkoriban bejárták a magyar nemesi udvarházakat? Ki volt az a szélhámos, aki a hetvenes években feltűnt mint Szibériából hazatért ál-Petőfi?" - írja keserűen a Fekete Sándor Petőfi-kutató A szibériai métely című művében. A segesvári csata évfordulójának környékén természetesen "a lánglelkű költő" halálának körülményei körül újra és újra felizzik a levegő. Egy kisebbség továbbra is abban hisz, Petőfi csontjait találták meg 1989-ben Szibériában, és az újratemetést követelik a magyar államtól.
Széchenyi törvénytelen fia lenne?
A Leleplező folyóirat robbantotta legutóbb a bombát azzal a feltevésével, hogy Petőfi valójában Széchenyi István törvénytelen fia volt. Drábik János, az összeesküvés-elméletekre fogékony lap főszerkesztő helyettese aztán a Viva Natura TV-n egy órás beszélgetős műsor keretében vázolta fel a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) álláspontját az egész Petőfi kérdéskörben. Az egész műsor egyik legfélelmetesebb része az, amikor a két beszélgetőpartner egy kiragadott Széchenyi idézetre alapozva követeli a Széchenyi és a vélt Petőfi-csontok DNS-vizsgálatát, hogy "végre kiderüljön az igazság".
Érdemes a videó megtekintése után elolvasni Lőrinc László írását a Tényleg! című online történelmi magazinban, ahol a történész részletesen elemzi Drábik elméletének gyenge vagy megalapozatlan állításait. A műsorban Jakab István, a műsorvezető Széchenyi Tasner Antalnak írt leveléből idéz. A kiragadott idézet úgy kezdődik, "Áll Buda még. Ezt nem lehet többet mondani, és az összes látnok, akik az utóbbi időben támadtak, mint pl. Petőfi, aki a fiam, akinek az anyját, mint annyi mást hagytam megdögleni...", ám a két beszélgetőpartner elfelejtkezik a mondat végéről, ami pedig Lőrinc szerint megmagyarázza az egész mondatot. A mondat vége ugyanis Petőfi Felhők-ciklusára utal, ahol a költő már pontosan megrajzolta a magyarok pusztulását - írja Lőrinc,a fiam megszólítás pedig aligha érthető szó szerint ebben a szövegkörnyezetben. Ráadásul Széchenyi a döblingi elmegyógyintézetben írt leveleit sem szabad készpénznek venni, tudvalevő, hogy ekkoriban már nem volt teljesen tudatánál a korábbi magyar miniszter.
Azok a bizonyos barguzini csontok
Ha ezen az állításon még nem is akadnánk fenn, Drábik és az MVSZ érvelésének és követelésének létezik még egy ennél jóval súlyosabb tézise is. Méghozzá, hogy az 1989-ben feltárt, névtelen barguzini sír valójában Petőfi földi maradványait rejtette. Hogy tisztább legyen a kép, érdemes újra feleleveníteni, mi is történt akkor Barguzinban, hiszen a vélt Petőfi csontok thrillerbe illő utat jártak be, és még ma sem tudni pontosan, hova rejtették őket.
A Petőfi szibériai raboskodásáról szóló legenda az 1980-as években erősödött fel újra, (korábban rengeteg ál-Petőfi tűnt fel országszerte, róluk itt olvashat bővebben) mikor egy neve elhallgatását kérő, első világháborús hadifogoly számolt be arról, hogy rabsága alatt egy Vuics nevű vasúti tisztviselőtől hallott a fogságba került Petőfi őrnagyról. A hadifogoly történetét az MVSZ készpénznek veszi, (mint ahogy az a megemlékezésükön is kiderült): a legenda szerint a költő egy Anna Kuznyecova nevű nőnél kapott szállást, sőt később közös gyermekük is született, így Petőfinek még leszármazottai is vannak. De az egész elmélet csúcspontjának az az állítás látszik, miszerint Petőfi oroszul írt verseket száműzetése alatt (ezek a versek magyarul is olvashatóak, köszönhetően Nehéz Mihály fordításának).
Persze nem ez volt az egyetlen beszámoló a titokzatos szibériai hadifogolyról, ezeket a legendákat gyűjtötte össze, majd cáfolta meg például Kovács László történész két részes tanulmányában. Ilyen előzmények után nem sokáig kellett várni az első magyar szibériai expedícióra sem.
Morvai Ferenc vállakozó finanszírozta magát a túrát és az ásatást, míg a felkért szakértői csapatban Kiszely István antropológus mellett két amerikai és egy orosz orvos kapott még helyet. A csapat 1989. július 18-án kezdte meg az ásatásokat a barguzini 7-es számú tömegsírnál. Másnap máris robbant a bomba, és az MTI azt a hírt kürtölte szét, hogy a "magyar-szovjet-amerikai közös expedíció állítólag megtalálta Petőfi Sándor földi maradványait szovjet területen, Barguzin településen, a Bajkál-tó körzetében." Innentől vette kezdetét a szinte bohózatba illő utótörténet.
Petőfi maradványait vagy egy zsidó nőt találtak valójában?
Az ásatásokat végző Megamorv Petőfi Bizottság a csontvázlelet és Petőfi Sándor élettani adatainak hasonlóságára alapozta véleményét, ezek alapján meg voltak győződve arról, hogy az ásatások második napján rögtön a magyar költőt találták meg. A bizonyítékok között a testmagaság és a testalkat hasonlósága, illetve a bal szemfog illetve a balkezességre utaló nyomok voltak a legnyomósabb érvek. Igen ám, de a nagy hír hallatán összeállt egy magyar és orosz tagokból álló tudományos csoport, és az ő vizsgálataik alapján korántsem a híres magyar sírját tárta fel a kutatócsoport.
A Magyar Tudományos Akadémia hivatalos állásfoglalása szerint "a barguzini 7. sír csontmaradványait a hagyományos metrikus-morfológiai vizsgálatokkal több alkalommal, több helyen, több szakember - a feltárókkal ellentétben - nőnek határozta meg. A bizottság véleménye szerint az eltemetett személy sírbeli helyzete valószínűtlenné teszi, hogy a sír felső csontváza férfi lett volna. (...) A testület mindemellett utal arra, hogy az amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézete két alkalommal elvégzett, valamint a Pennsylvania Egyetem egyszeri DNS-vizsgálata a barguzini csontmaradványt nőnek határozta meg" - fogalmazott a közlemény. Az ügy ezzel úgy tűnt lezárult, azonban Morvai nem nyugodott bele a kudarcba és feleségével egy MALÉV-es táskában csempészték ki a helyszínről a csontváz-leletet. Morvai ugyanis attól félt, hogy az MTA nyomására megsemmisítik a csontvázat. Arról, hogy hol is vannak most a csontok, alig lehet valami tudni. Morvai szerint biztonságos helyen, egy német kolostorban várják az "ünnepélyes hazahozatalt".
A Nyelv és Tudomány összefoglaló cikke szerint Morvai egyébként az elrejtés előtt Clevelandbe vitte a csontokat, hogy ott amerikai tudósok is véleményezzék a leletet. Az a kutatócsoport Morvaiékkal megegyező álláspontra jutott, ám a pletykák szerint ebben szerepet játszott némi külső nyomás is az expedíció tagjainak részéről. A csapat erre a független eredményre hivatkozva kérte arra az MTA-t és a magyar államot, hogy engedélyezzék a Fiumei úti temetőben található Petőfi-kripta megnyitását, ahol a költő anyja, Hrúz Mária, és testvére Petőfi István nyugszik. Morvaiék érvelése szerint csak a családtagok és a lelet DNS-ének összevetése adhatna kielégítően tudományos választ a vitatott kérdésre.
1996-ban odáig fajult a helyzet, hogy Demszky Gábor, akkori főpolgármester kénytelen volt több pontban meghatározni, milyen tudományos feltételek és bizonyítékok alapján nyithatnák meg a sírt. Ezeket a feltételeket viszont Morvaiék nem fogadták el. Pedig "csak" arról lett volna szó, hogy mutassák be az amerikai vizsgálatok eredményeit, illetve helyezzék letétbe a csontokat, és még járuljanak hozzá további három DNS-vizsgálathoz. 2001-ben aztán Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala végül hozzájárult a Petőfi-család sírjának felnyitásához, ám Pintér Sándor akkori belügyminiszter megsemmisítette a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjének határozatát. A végső szót végül a Nemzeti Kegyeleti Bizottság mondta ki 2003-ban. Állásfoglalásuk szerint a Petőfi család sírjának megbontása iránti igény tudományosan megalapozatlan, a nemzet kegyeletével is ellenkezik.
25 éve után újra felerősödött az elmélet
A rendszerváltozás időszaka után 2011-ben hallhatott a a közvélemény újra az egyszer már megcáfolt elméletről. Akkor Kéri Edit színművésznő rátermettségének köszönhetően sikerült megszerezni az MTA gyűjteményéből Petőfi egy hajtincsét, így aztán a szibériai elméletben hívők álláspontja szerint elhárult minden akadály a hajtincs és a csontváz-lelet DNS-ének összevetése elől.
A témában rengeteg könyv született, többek között Kéri Edit sem tartotta magában gondolatait az ügyben Petőfi Szibériában című könyvében, de írt könyvet az ásatások körülményeiről az expedíció tagja Kiszely István Meghalt Szibériában címmel. A téma aktualitását és felelevenedését azonban jól jelzi, hogy ebben az évben is jelent meg összefoglaló kötet a nagy barguzini-ügyről, Borzák Tibor tollából. A P. S. – Titkok a barguzini csontváz körül című könyv szerzője, - aki maga is járt újságíróként az ásatások helyszínén - a Literának úgy nyilatkozott, hogy "eltelt negyedszázad és még mindig nincs megnyugtatóan lezárva a csontváz fölött zajló vita". Sőt a hivatalos honlapot és a szerző szavait olvasva, úgy tűnik Borzák sem nyugodott bele az expedíció kudarcába. Olyannyira nem, hogy elmondása szerint már ott tart az ügy, hogy "Petrovics István és Hrúz Mária oldalági leszármazottai, ma élő rokonai megadták a szükséges genetikai anyagot az összehasonlításhoz."
A vita lezárása miatt szervezett megemlékezést csütörtökön az MVSZ a Hősök terére is, hiszen ahogy ők fogalmaztak, szégyen, hogy a legigazabb magyarok egyikének utolsó kívánságát, azt, hogy magyar földön legyen eltemetve, nem tartják tiszteletben. Ebből már sejthető, hogy a szervezők itt a barguzini csontok hazahozatalára céloztak, ugyanis a helyszínen hallottak alapján úgy tűnik, őket is meggyőzték az ásatásokat végző kutatatók érvei arról, hogy Petőfi nem a segesvári csatában, hanem Szibériában, fogságban halt meg.
Drábik János azonban újfent megragadta az alkalmat, hogy másik hajmeresztő elméletét is megismertethesse a mintegy 150 egybegyűlttel: Drábik követelte, hogy hasonlítsák össze Széchenyi és a barguzini csontváz DNS-ét, hogy kiderülhessen, volt-e köztük rokoni szál. Erre a felvetésre azonban még a közönség soraiból is jöttek negatív hangok: úgy tűnik, ezt a megalapozatlan állítást már a szimpatizánsok gyomra sem veszi be. A megemlékezésen egyébként egy zenés színjátékot is láthatott a közönség Petőfi végnapjairól, szibériai raboskodásáról, illetve a későbbi ásatásokról, bár a műsort kissé vontatottá tette, hogy a az MVSZ elöljárói hosszú, szenvedélyes beszédekkel szakították meg az előadást.
A téma méltó lezárásaként még érdemes elolvasni egy Hermann Róberttel, az 1848-49-es szabadságharcot kutató történésszel készített interjút is, aki a barguzini Petőfi elméletről velősen csak úgy vall: "az úgy ökörség, ahogy van". "Az a legenda, hogy Petőfit elvitték Szibériába, ez a legenda nagyjából 1849 óta folyamatosan él. Valójában egyetlen ember kiviteléről sincs adat. Azért merem ezt határozottan állítani, mert az Akadémia második Petőfi bizottságában benne voltam, amely kimondottan ezzel a levéltári jellegű dokumentációval foglalkozott" - fejti ki Hermann, majd még hozzáteszi azért is elképzelhetetlen, hogy Petőfi fogságba került volna, mert az osztrák és az orosz fél között kölcsönös kiadatási egyezmény volt, amit nagyon szigorúan betartott mindkét fél.
A Petőfi halála körüli bohózat azonban még jó ideig tartani fog, hiába cáfolta/cáfolja meg azt több tudós is. A cikk elején idézett Lőrinc László szerint az Akadémia túlságosan is sokat foglalkozott az üggyel, talán épp ezért üti fel a fejét időről-időre a szibériai fogság elmélete. Az expedíció főszereplői közül egyébként Kiszely László 2012-ben hunyt el, Morvai Ferenc a kudarc óta visszavonultan él. Elméletüket 2010-ben karolta fel a Magyarok Világszövetsége külön Petőfi bizottság felállításával.
