Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Zomborácz Virág az elsők közt rendezhetett a Filmalap pénzéből, keserédes nagyjátékfilmje, az Utóélet pedig valóságos közönségkedvenccé emelte Karlovy Varyban. A fiatal rendező nem hisz a kiskapukban és vallja, protekció nélkül is jár mindenkinek egy esély. Mennyire savanyú a magyar siker? Mitől jobb az importdinoszaurusz, mint a hazai? És miért végzetes, ha egy film Andy Vajnának is megtetszik? Interjú.
Hosszú éveken át tartó agonizálás, elmaradt filmszemlék és pénz híján halva született projektek után 2014-ben Cannes és Karlovy Vary apropóján a magyar film feltámadásáról cikkezett a nemzetközi sajtó. Az anyagi defibrillálás pedig nem másnak köszönhető, mint a kultúrpolitikai helyezkedést a holywoodi B-filmek feletti bábáskodása során szerzett rutinjával mesterien ötvöző Andrew G. Vajna irányította Magyar Nemzeti Filmalapnak.
A magyar viszonylatban igen impozáns költségvetéssel bíró, már a Mafilmet és a Filmlabort is magába foglaló szervezet támogatottjainak első hulláma 2012-ben kezdhetett forgatni, s bár a legújabb filmtermés magyarországi bemutatóira őszig várnunk kell, a legnevesebb nyári filmfesztiválokon nagy sikerrel való szereplés bizakodásra ad okot. Tízmillió filmrendező országában azonban óhatatlanul felmerül a kérdés, mit kell tenni ahhoz, hogy valaki a húsosfazék közelébe kerüljön?
Páholy helyett
„Arra vagyok jó példa, hogy kapcsolatok nélkül is megkaphatod azt a bizonyos esélyt” – állítja Zomborácz Virág, a Karlovy Varyban közönségkedvencnek számító Utóélet rendezője. A mozi a rövidfilmjei által és a Jóban Rosszban storylinereként gyakorlatot szerzett Zomborácz első nagyjátékfilmje, melynek elkészítéséhez a Filmalap 190 millió forintos mankóval járult hozzá.
„Kőbányáról jöttem, az anyám középiskolai tanár, az apám pedig egy autóalkatrészeket forgalmazó cégnél dolgozott, nem a hátteremen múlt, hogy felvettek a Filmművészetire – mondja a fiatal rendező, aki saját bevallása szerint már nem izgatja magát a nyertesek kapcsolati tőkéjét firtató rossz nyelvek miatt sem. – Mostanra megtanultam nem törődni a savanyú a szőlő-megszólásokkal."
Zomborácz pedig a Vajna-rendszer győzteseként saját bevallása szerint jobbára elégedett a Vajna-rendszerrel. „Egyáltalán nem volt rossz tapasztalat, senkinek az akarata sem volt rám vagy a filmre kényszerítve” – mondja, hozzátéve Andy Vajnával is szinte csak udvariassági körök erejéig találkozott, például mikor a filmcézár közölte, nem tetszik neki az Utóélet nyers vágata.
"Azzal együtt, hogy tudom, vannak, akik megszenvednek a Filmalappal, azt kell mondjam, belülről korántsem annyira ördögi a történet, mint azt néhányan lefestik” – mesél Zomborácz, hangsúlyozva, nem hiszi, hogy azért, mert filmet rendezhet, egy elit páholy tagjának kellene éreznie magát, szerinte ugyanis Vajnáék támogatási rendszerében nem elitépítésről, hanem „egyéni történetekről beszélhetünk”.
Egymást sétáltatva
Zomborácz szabadúszó múltjával egyben osztja a nézetet: a támogatásoktól való elesés vagy mikroszkopikus költségvetés megélése privát döntés: a pénztelenség sok esetben ugyanis nem gúzsba köt, hanem egyenest felszabadít. „Reisz Gábor szintén Karlovy Varyban bemutatott VAN-ja például összesen 7 millió forintból készült, és az egész filmen látszik az a felszabadultság és frissesség, amit a spontán ötletekre, barátokra és lelkesedésre alapozott forgatás adott.” Egy projektbe invesztált összeg ugyanis szerinte nagy vonalakban egyenesen arányos a rendező vállát nyomó felelősséggel, a támasztott elvárások pedig sokszor egészségtelen megfelelési kényszerhez vezethetnek.
„Karlovy Varyban volt két nagyon sikeres vetítésünk és a nemzetközi kritikák is meglepően pozitívan álltak az Utóélethez. Ettől úgy érzem, óhatatlanul kialakult egyféle elvárás a szakma és talán a közönség részéről is, én pedig félek, nem tudom beváltani a filmhez fűzött reményeket. Először mindenki abban bízott, hogy Cannes-ban lesz a bemutató, de nem ott lett. Aztán úgy spekuláltak, hogy Karlovy Varyban majd díjeső közepette távozunk, de nem ez történt. Most biztosan lesz egy nézőszám, amit illene prezentálnunk, és amiben szintén nem vagyok biztos, hogy össze fog jönni” – vezeti le Zomborácz azt is elárulva, a helyzetet a magyar közönség zárkózottsága sem könnyíti meg.
Szerinte Magyarországon jelenleg nincs a közönség széles körében elterjedt rendezőkultusz, a nézőket legfeljebb csak egy-egy közismert színész képes feltétel nélkül beültetni a bársonyszékekbe. „Pedig igenis készülnek figyelemre méltó alkotások, csak itthon eleve moziba nem nagyon járnak az emberek, vagy ha mégis, az 1500 forintjukat nem magyar filmre költik. Ha mégis kíváncsiak egy megfelelően promotált magyar filmre, szerintem jellemző, hogy a többség megpróbál valahogy ingyen hozzájutni, például kivár addig, amíg leadja a tévé – festi le az állapotokat Zomborácz. – Persze ha attrakciókról, robbantásról, dinoszauruszokról van szó, a magyar film nem versenyképes, de azt, ami itt van, ami mindannyiunknak közös élményünk, azt csak a magyar film tudja megmutatni.”
A rendező elárulja, az Utóélet generálta nyomás azonban korántsem olyan mértékű, mint például a nyíltan közönségfilmnek szánt Isteni műszak esetében. Zomborácz szerint amúgy is elég nehéz megmondani, Magyarországon mi számít sikernek: „Számomra úgy tűnik, hogy a magyarok sikerhez való furcsa hozzáállása miatt szinte csak az számít eredménynek, amit külföldön érnek el. Itthon bármit csinálsz, soha nem lehetsz elég jó, miközben az országban szegénység van és munkanélküliség, és tulajdonképpen szerencsés az a forgatókönyvíró, aki ír, és az a rendező, aki rendez.”
A te filmed, a mi filmünk, az én filmem
Az, hogy a Filmalap így elengedte az Utóélet luftballonjának madzagját, persze nem jelenti, hogy ezt minden projektével hajlandó megcselekedni. Az utóbbi hetekben nagy port kavartak Pálfi György, a magyar A Gyűrűk Uraként is emlegetett Toldi filmmel kapcsolatos nyilatkozatai. A magyar viszonyok közt gigászi, egymilliárd forintnál is nagyobb költségvetésből készülő filmeposz körüli botrány gyújtópontja az volt, mikor kiderült, Vajna Pálfi helyett régi kaszkadőrismerősét akarta megbízni a Toldi akciójeleneteinek rendezésével.
Bár Pálfi szerint Andy Vajna makacsságával magát a filmet véreztetheti ki, a Filmalap több projektjét – köztük az Utóéletet – is csokorba fogó producer, Pusztai Ferenc a hvg.hu-nak adott interjújában például már jóval óvatosabban fogalmazva csak félrecsúszott kommunikációról beszél. Zomborácz szerint azonban az egész konfliktus mozgatórugója egy egyszerű tézis: Andy Vajnának tetszik a Toldi, szívügyének tekinti azt. „Rengeteg egymásnak ellentmondó információ kering, ebben a témában így nem csak nem jó, de talán képtelenség is okosnak lenni.”
