Igazi zene- és sorstörténeti kuriózum, hogy honfitársunk, a napóleoni háborúk veteránja 1838-ban Dél-Amerikában kötött ki. Eredetileg Brazíliában szeretett volna letelepedni családjával, de az akkor ott pusztító sárgaláz miatt a szomszédos Uruguay fővárosába, Montevideóba hajózott. Így olasz feleségével és hat gyermekükkel sorsszerűen választott új hazát Debály Ferenc József, akinek élete már akkora is elég érdekesen alakult.

 

Az élettükrét tanulmányozva kiderül, a szülőhelyét sem ismerjük pontosan, egyesek a havasalföldi Kinséent(?), mások a magyar-osztrák határ melletti Köpcsényt említik szülőhelyéül, de életének kutatója, Szabó Lászó szerint a családi emlékezet úgy tartja, „Buda-Pesth”mellett látta meg a napvilágot 1791-ben egy katonazenész családjában (apja Joseph Haydn tanítványa volt).

Már 14 éves korától az osztrák hadsereg muzsikusa volt, s játszott a Hofburgban is, mint oboista. Tizenhat és félévi szolgálat után kapta meg az obsitot a császári-királyi 51. báró Splényi gyalogezredtől. Életútja később Lipcsében, Bécsben, majd Genovában folytatódott, mint a szárd hadsereg piemontei lovasezredének, majd a királyi testőrség zenekarának karmestere. Házasságot is Genovában kötött Madalena Magnascóval, akivel együtt vágott neki az Új Világnak, új reményekkel 47 éves korában.

Debály életének érett férfi szakaszában nemcsak új hazát választott Uruguayban, de ott forrt ki igazából zeneszerzői énje is. Játszott a montevideói Casa de Comedia zenekarában, majd ismét katonazenészként a Nemzeti Gárda fődirigense lett. Ekkor már a maestro mayor-t Francisco José Debalinak hívják és 12 évig tartó polgárháborús időszakban a függetlenné vált Uruguayi Keleti Köztársaság katonáit lelkesíti a harcra indulóival, kürtjeleivel. A két világ hősének nevezett olasz hazafival, Giuseppe Garibaldival is egy ütközet idején kötött barátságot.

Igazi csatazajban, Montevideo 1846-os ostromakor szerezte az uruguayi nemzeti himnusz zenéjét Francisco Acuña de Figueroa költő versének szövegére. A himnusz eredeti kottáját ma, mint ereklyét az Uruguayi Nemzeti Múzeumban őrzik.

Debály Ferenc József 68 éves korában, 1859. február 13-án hunyt el Montevideóban, ahol nevét ma utca őrzi. Hagyatéka 143 különböző terjedelmű zeneműből áll, köztük szimfóniák, versenyművek, szonáták, szerenádok, fantáziák, nyitányok, katonai indulók, ébresztők, takarodók és kürtjelek találhatók, de komponált dalokat és tánczenét is - írja róla Szabó László Magyar múlt Dél-Amerikában című könyvében.

A rövidített változat a 2014-es foci-vébén:

 

Bár az idő eddig nem fogott az uruguayiak himnuszán, a librumface.com digitális magazin legfrissebb hírei szerint a Kulturális és Oktatási Minisztérium határozatot hozott arról, hogy rövidesen létrehoznak egy bizottságot, amely tanulmányozza annak lehetőségét, miként lehetne a mai korhoz való „hozzáigazításokat”, vagyis kisebb korszerűsítéseket végezni a himnusz szövegén és zenéjén. Ezt talán az uruguayiak nemzeti dalának hossza is indokolja, mely a világ leghosszabb himnusza. A négy és félperces kompozíció teljes hosszában lejátszhatatlan például a nemzetközi sporteseményeken, így a mostani brazíliai foci vb-n is.

Paraguayból egyelőre ilyen hírek nem érkeztek, az ő himnuszuk zenéjét szintén Debály Ferenc József szerezte. Zeneszerzői képességének híre ugyanis gyorsan tovább terjedt, neve hamarosan új hazáján kívül az egész régióban ismertté vált. Ennek köszönhette, hogy 1846-ban, az ugyancsak Francisco Acuña de Figueroa által írt paraguayi himnusz zenéjének megírására is őt kérték fel.