Adolf Hitler kedvenc műkereskedőjének, Hildebrand Gurlittnak a fia 81 évesen, orvosa és egy ápoló jelenlétében halt meg kedden délelőtt müncheni otthonában, hosszabb betegség után - jelentette be a műgyűjtő szóvivője, Stephan Holzinger.

A közlemény szerint a magányosan élő műgyűjtő nemrég súlyos szívműtéten esett át, és többhetes kórházi tartózkodás után a saját kívánságára tért vissza a schwabingi városrészben lévő otthonába, ahol az elmúlt hetekben éjjel-nappal betegápoló vigyázott rá. 

A festmények, grafikák és nyomatok egy részének tisztázatlan eredete miatt a több mint 1400 alkotásból álló kollekciót a német hatóságok lefoglalták, de a zárlatot április elején feloldották, miután Gurlitt szerződésben vállalt kötelezettséget arra, hogy engedélyezi a műkincsek eredetének szakértői vizsgálatát és az esetleges náci rablásból származó műveket visszaadja a jogos örökösöknek.

A festmények eredetének vizsgálata Gurlitt halála után is folytatódik, a szövetségi kormánnyal és Bajorországgal kötött megállapodás az örökösökre is vonatkozik - szögezte le a bajor igazságügy-minisztérium. A tárca közleménye szerint a megállapodás lehetővé teszi, hogy "a náci igazságtalanságok áldozatainak Gurlitt halála után is igazságot szolgáltassanak". 

Egyelőre nem tudni, hogy kik öröklik a rejtélyes eredetű, sokmillió eurót érő műgyűjteményt, és Stephan Holzinger kedden azt sem tudta megmondani, hogy Gurlitt hagyott-e hátra végrendeletet. Cornelius Gurlitt visszavonultan élt müncheni lakásában és salzburgi házában - ahol később ugyancsak találtak tisztázatlan eredetű festményeket -, az örökölt gyűjtemény ápolásával foglalkozott és a képek lefoglalásáig ismeretlen volt a német közéletben. Családot nem alapított. 

"A képeimnél jobban soha nem szerettem semmit" - mondta élete egyetlen lapinterjújában, amelyet a Der Spiegel című hetilapnak adott 2013-ban. 

Monika Grütters kulturális államminiszter szerint elismerésre méltó, hogy Cornelius Gurlitt vállalta az erkölcsi felelősséget az apjától származó alkotások sorsa iránt. Ezzel sokat tett a nácik által elrabolt valamennyi műkincs helyzetének igazságos és méltányos rendezéséért - emelte ki a miniszter a műgyűjtőről megemlékező közleményében.

A képeket 2012 februárjában foglalták le egy adócsalás miatt indított eljárás során Gurlitt müncheni lakásában. A műkincsfogásról csak másfél év után, tavaly novemberben tájékoztatták a nyilvánosságot, miután az ügy kiszivárgott a sajtóhoz.

A német kormány súlyos bírálatokat kapott belföldről és külföldről is az ügy titkos kezelése miatt. A berlini vezetés végül összeállított egy szakértői munkacsoportot, amelynek feladata a gyűjtemény vizsgálata a nyilvánosság bevonásával, a gyanús származású alkotások fényképét és fő adatait pedig közzétették az elveszett kulturális javak koordinációs állomásának lostart.de címen működő portálján.

A német állammal kötött megállapodásban Gurlitt vállalta, hogy visszaadja a tulajdonosoknak vagy azok örököseinek az összes olyan képet, amelyről megállapítják, hogy nácik rablással, erőszakkal, zsarolással szerezték meg az eredeti tulajdonostól. Az eddigi vizsgálatok alapján nagyjából 500 kép tartozhat ebbe a kategóriába. 

Cornelius Gurlitt és jogi képviselői a gurlitt.info címen februárban honlapot indítottak azzal a szándékkal, hogy teret nyissanak a gyűjtemény körüli ügyek megvitatására, és lehetőséget adjanak visszaszolgáltatási igények benyújtására. 

Gurlitt az oldalon közölt írásában hangsúlyozta, mindig is abban a meggyőződésben élt, hogy az apjától örökölt képek többsége az úgynevezett elfajzott művészet kategóriájába tartozó alkotás, ami azt jelenti, hogy a nácik nem magánszemélyektől, hanem közgyűjteményekből kobozták el őket, majd az államtól szabályszerű adásvételi vagy csereszerződéssel kerültek a családhoz.

Hozzátette, arról nem tudott, hogy elvétve olyan műtárgyak is vannak a gyűjteményben, amelyeket a nácik által rabolt alkotások közé lehet sorolni.

Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett műtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, a propagandaminisztériumban összegyűjtött elfajzott műveket árulta devizáért. Sok képet saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól.

1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 alkotásért. A darabonként csupán 20 frankért megszerzett képek között volt festmény Pablo Picassótól és Marc Chagalltól. A fiánál talált gyűjteményből eddig ismeretlen mesterművek is előkerültek, köztük egy Chagall-kép.