A második császárság ékkövének számító pazar teátrumot III. Napóleon építtette Hector Lefuel építésszel felesége, Eugénia számára, aki rajongott Mária Antónia és annak versailles-i színháza iránt.

Az 1857-ben átadott színházat azonban csak alig tucatnyi alkalommal használták, s a császár 1870-es bukása után a terem az enyészeté lett. Az 1920-as években még a központi csillárja is leszakadt, bár azt hamarosan visszaemelték a helyére.

A német megszállás idején a nácik tartottak néhány előadást a rozoga épületben, de biztonsági okokból 1941-ben ők is lezárták. 

Az 1960-as évektől több terv is született a renoválásra, de arra csak a 2007-ben létrejött nagyszabású Abu Dzabi Louvre projekt "melléktermékeként" került sor.

A világhírű párizsi Louvre abu-dzabi fiókintézményének létrehozásáért cserébe a dúsgazdag Egyesült Arab Emírségek vállalta több lepusztult franciaországi műemlék helyreállítását, köztük e színházét. Cserébe a közel-keleti ország csak azért kérte, hogy a restaurált teátrum az emirátusok uralkodójának, Kalifa bin Zájid Ál-Nahajannak sejknek a nevét viselje.

Az uralkodó eddig 5 millió eurót utalt át a színház renoválására, s további ötmilliót várnak tőle a kastély más részeinek felújításához. Jean-Francois Hébert, a fontainebleau-i kastély elnöke szerint az arab mecenatúra nélkül a színház nem került volna felújítására, mert sürgősebb feladatokra kellett a pénz.

Bár a 400 férőhelyes császári színház kis csoportokban látogatható lesz, előadásokat csak ritkán és erősen korlátozott létszámú közönség előtt tartanak benne rendkívüli sérülékenysége miatt.