A Titanic alábbi két filmjében nemcsak az a közös vonás, hogy műfajuk a thriller, ezekben valahogy mindenki máshová keveredik máshol él, mint ahová valaha tartozott.
Mister John
Thriller vagy nem, a film elsősorban egy helyét kereső, valami mást akaró ember története. A sztori ismerős különösen azoknak, akik látták a Csak Isten bocsáthat meg című filmet. A séma adott. Európai (nyugat-európai!) férfiember a Távol-Keleten él, ahol mindenre kaphatóak a lányok, ahol más a mosolygás, ahol máshogy mozog a pénz. A főhős zűrös ügyekbe keveredik, elteszik láb alól, vagy ő maga dönt úgy, hogy jobb, ha itt hagyja az árnyékvilágot. A testvér pedig útra kel és felgöngyölíti, vagy akaratán kívül megismeri a bátyja életét, melybe aztán óhatatlanul bele is keveredik.
Jelen esetben Gerry, a negyvenes vasalt kék inges (brókerszerű szerkó) fazon kicsit üres tekintettel éldegél a ködös Albionban. Van felesége, szőke kislánya – de, valahogy, valami nem tökéletes. Csak úgy van, elvan. Feleségével sincs igazán jó viszonya. Ebből az állapotából rántja ki a kötelező út, el kell búcsúznia a halott testvértől Szingapúrban és elintézni az ügyeket. Először találkozik a testvér, John családjával, kínai feleségével és tinédzser lányával.
Mesebeli tájban lebeg a holttest (John) arccal lefelé – így indulunk. A gyönyörű táj, a romantika, az egzotikum többször is visszaköszön persze szép lányok formájában is. John egy hoszteszbárt birtokolt és működtetet, olyat, ahol sok minden megtörténik. A lányok nem csak italt, bármit szolgáltatnak arra felé. Ezekre a szerepekre pedig mindenre kiterjedő castingon lehetett bejutni. A castingokat pedig rögzítette is a halott báty.
Gerry nem siet haza, az egynapos szállodai létből beköltözik sógornője kényelmes, áttekinthető házába, ahol először csak a néhai egyik ingjét adja rá az asszony. Lassan a napi rutinszerű együttélés alakul ki közöttük. Ahogy lassan feltérképeződik a múlt, úgy közeledik egymáshoz az özvegy és az angol férfi. De, a finoman adagolt rejtélyek sorából maga Gerry és londoni élete sem marad ki.
Apacsok
Na, még egy thriller, de ez sem a legdurvább fajtából. Korzika a helyszín, ahol medencés csodavityillók és azokat tisztogató bevándorlók között igyekszik konfliktust találni a forgatókönyvíró-rendező. Persze, ez nem nehéz. A szegény gazdag problematika ismerősnek tűnik nagyon. Ehhez persze nem kell sem Korzikára menni, sem különféle rasszokban gondolkodni feltétlenül. Az apacsok elnevezés egyébként a francia rendőrségi szlengben a fiatalkorú bűnözőkre utal.
Itt, arab bevándorlók gyermekei egy este erejéig úgy gondolják, ez a villa, ez az éjszakai úszkálás nekik is jár. Erőltetetten próbálják jól érezni magukat, de már „bulizás” közben a kis csapat tagjai különféleképpen gondolják befejezni az estét. Összepakolnak pár DVD-t, egy régi HI-FI-cuccot és lelépnek. A sztori akkor vált komolyra, mikor másnap kiderül, mást is elhozott egyikük. A két értékes vadászpuska pedig olyan, mint a többi lövésre alkalmas eszköz – nevezetesen elsülhet.
Amit az ajánlószöveg ígér: faji problémák, tini szexualitás őszinte bemutatása, „jómódú turisták és alacsonykeresetű helybéliek” közötti feszültség ábrázolása. Valahol, valami ezekből is ott van a háttérben. De Azizék kis csapata inkább csak ímmel-ámmal dolgozik, együtt lógnak, jönnek-mennek, ülnek ők is a komputer előtt. És még így is, még a hullát is jobb autóval szállítják, mint amit itt nálunk egy közepesen szarul fizetett értelmiségi valaha megvehet.