Miért dönt úgy egy vegyes pár, hogy Szicília, Párizs vagy Berlin helyett inkább Budapesten telepedik le? Mi a vonzó Magyarországban, és mik a hibái? Okozhatnak-e zavart egy párkapcsolatban a kulturális különbségek? Lehet Magyarországon a magyar nyelv nélkül élni? Budapesten élő vegyes párokkal beszélgettünk.

"Kicsit önző döntést hoztam, de közben őszintén hittem, hogy mindkettőnknek jobb lesz így" – mondja Orsi (31), aki szicíliai párjával, Lucianóval (33) együtt két és fél évvel ezelőtt Budapestre cserélte londoni életüket.

Megismerkedésükkor mindketten a Tate Modern bárjában dolgoztak, de Orsi másra vágyott. "Úgy éreztem, megrekedtem, és szakmailag nem tudok egyről a kettőre jutni. Mindig volt valamilyen munkám, de soha nem olyan, amilyet valóban szerettem volna."

"London túl nagy és rohanó, gépiesen működik, ez pedig bekebelezi az embert. Elegem lett abból a városból" – magyarázza Orsi, aki még úgy is inkább Budapestet választotta, hogy tudta: itt kevesebb munkalehetőség van, mint a brit fővárosban. "Mivel magyar vagyok, akkor azt gondoltam, hogy nekem és neki is jobb lesz itt. Persze az megint más kérdés, hogy ebből mi valósult meg."

Luciano jól érezte magát Londonban is, de Orsi boldogsága elegendő ok volt neki arra, hogy országot váltson. Azért nem Szicíliát választották, mert bár nagyon szép hely, és szeretnek ott lenni, Magyarországnál is nehezebb munkát találni. "Ha találsz is munkát, szinte biztos, hogy feketén. Ha én még meg is oldottam volna, Orsinak sokkal nehezebb lett volna."

Orsi és Luciano

Fülöp Máté

Az elképzelésük az volt, hogy Luciano itt egy multinál könnyen talál munkát, de az út valamivel rögösebb volt, mint ahogy azt eredetileg hitték. Négy hónap keresgélés után elvállalt egy helpdeskes munkát egy chates pornóra specializálódott cégnél, de azt csak egy hónapig bírta. "Nagyon kemény meló volt, a legrosszabb, amit valaha csináltam. Nem is a pornó, hanem a munkakörülmények miatt." Mivel Luciano mindig éjjel dolgozott, végül szinte már nem is találkoztak egymással.

Most egy multinál dolgozik, ahol sok az olasz, ezért valamelyest otthon érzi magát. Itt az első munkahelyével szemben sokat tanult, nagyon szereti a kollégáit, és a munkakörnyezet is jó, de azt mondja, a munka most kicsit unalmas és lapos.

A legszebb szó a padlizsánlila

Luciano a magyar nyelvvel egyelőre hadilábon áll, de kedvenc szava így is van: a padlizsánlila. Vett egy-két órát, de mivel Orsi folyékonyan beszél olaszul, és a munkahelyén is az anyanyelvével dolgozik, kevéssé motivált a haladásban. Orsi azt mondja, kicsit ő is hibás abban, hogy nem erőlteti jobban.

Luciano autodidakta módon akarja megtanulni a magyart, ahogy fogalmaz: "csak szép lassan, semmi stressz". "Csak úgy tudok haladni, ha könnyedén állok hozzá. A nyelvtan nem olyan komplikált, viszonylag egyértelmű, ami viszont a kiejtést illeti, az nagyon nehéz, főleg a magánhangzók."

Orsi ezzel szemben olyan jól beszél olaszul, hogy Luciano a kapcsolatuk elején olykor el is felejtette, hogy valójában nem olasz, és dühös lett, amikor nem értette meg elsőre a mondandóját.

Kulturális csattanások

Amikor arról kérdezzük őket, okoznak-e bármiféle konfliktust a kapcsolatukban a kulturális különbségek, azt mondják, ebből nincsenek különösebb vitáik, de tisztában vannak az eltérésekkel.

Luciano szerint a magyarok kicsit merevek és rugalmatlanok, illetve túl sokat foglalkoznak a részletekkel. Azt sem érti, hogy ha az embereknek problémájuk van a politikai helyzettel, egy adott párttal, vagy a miniszterelnökkel, akkor miért nem demonstrálnak ellene. "Nálunk hatalmas tüntetések vannak. Kiáltanotok kéne, és elmondani, hogy ez vagy az nem helyes."

Ami hiányzik neki a szicíliai életéből, az a napfény télen, az emberek mosolya, na meg a halételek. "Ha Olaszországban reggel felülsz a metróra, az emberek hangosan nevetgélnek és beszélgetnek, itt viszont mindenki csendes és nyugodt. Nem arról van szó, hogy a magyarok unalmasak vagy szomorúak lennének, mégis azt mondanám, hogy az olaszok mosolya mindig szélesebb és fényesebb."

Fülöp Máté

Orsi teljesen más példát hoz: "Sokszor előkerül, hogy bár egyikünk sem vallásos, ő meg van keresztelve, és katolikus szellemiségben nevelték, ami egy nagyon természetes dolog Szicíliában. Én viszont életemben kétszer, ha voltam templomban. Luciano nem hívő, nem jár misére, a vallásos ünnepek mégis nagyon fontosak számára, ami nekem nonszensz, és őszintén szólva néha egy kicsit dühös is leszek miatta, mert egyes elemeit butaságnak tartom."

Luciano átveszi a szót, és elmagyarázza, hogy ezek az ünnepek nem a vallásról szólnak, hanem a közösségről és a családról. "Ez ugyanolyan, mint a futball. Ha gyerekkorod óta szurkolsz egy csapatnak, akkor az nem változik, a részeddé válik. Ami engem ebből érdekel, az a kultúra. Valami, ami a lelkedből jön. Ezeken az ünnepségeken az emberek sírnak, és mezítláb vonulnak fel az utcán. Sok barátom kifejezetten ezért megy haza Szicíliába. Olyankor én is libabőrös leszek."

Elérhetővé vált a gyerekvállalás

Azon kívül, hogy Luciano szerint kissé rugalmatlanok a magyarok, és szégyennek tartja, hogy a szépséges épületek mind szürkék, sok pozitív tapasztalata is van. "Az emberek nagyon udvariasak, barátságosak és iskolázottak, itt élni pedig egyáltalán nem stresszes. Na, nem a gazdasági helyzetre gondolok, hanem a hétköznapi létezésre. Budapest egy laza város, és nem kell órákat utazni ahhoz, hogy elérj valahova."

Luciano azt is elmondja, hogy Magyarországon a nehézségek ellenére sokkal bátrabban vág bele egy fiatal pár a gyerekvállalásba. "Akármilyen furcsán is hangzik, Olaszországban a fiatalok közül kevesen engedhetik meg maguknak, hogy gyerekük legyen, nem vállalják a kockázatot. Délen valamivel jobb a helyzet, de ennek az az oka, hogy az ott élőknek korábban is voltak anyagi gondjai, ezért a változás nem olyan markáns. Amióta Magyarországon élek, úgy érzem, nem olyan távoli és elérhetetlen dolog a gyerekvállalás. Már nem tűnik lehetetlennek."

Luciano évente kétszer-háromszor tud csak hazalátogatni, mert nagyon drága az utazás, és bár az édesanyja szeretne közelebb lenni hozzá, az első neki mégis az ő boldogsága. "Ha én jól vagyok, az neki is jó."

Orsi és Luciano közös dala:

A vegyes helyzettel Orsi családjának sincs problémája. "A testvérem Londonban él, és spanyol barátnője van, az anyukám néha itthon van, néha Nagy-Britanniában, vagyis az én családom elég nemzetközivé vált az évek során. Nem számít különös dolognak a vegyes kapcsolat, és még a nagyszülők is kezdik megszokni ezt a helyzetet."

Bár 100 százalékig nem döntötték még el, hogy itt vágnak-e bele a gyerekvállalásba, úgy gondolják, alapvetően megfelelő lehet a környezet. Ahogy Orsi fogalmaz: "Itt van a családom, Budapest nem túl nagy, és bármikor kijjebb mehetünk kicsit, az oktatásról pedig még most is azt gondolom, hogy jobb itt, mint Nyugat-Európában. Ettől persze még ugyanúgy vannak félelmeink."

Sorozatunk második részében Zsuzsi és a venezuelai férje, Joel mesélnek döntésük hátteréről.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!