Ha van olyan sorozat, amelynek kultusza képernyőre kerülése óta töretlen, az a Twin Peaks. A sorozat jövőre lesz 25 éves, de a pilot felvételeibe már 1989-ben belekezdett a sorozat két kitalálója, David Lynch és Mark Frost. Az utóbbi időben ráadásul a folytatásról szóló pletykák is egyre inkább lábra kaptak. A jelek szerint Budapest sem marad ki a 25. évforduló méltó megünnepléséből. Ott voltunk az induló Twin Peaks-klubsorozaton, és még egy meglepetéssel is készültünk a rajongóknak.
A klasszikus történetmesélés logikáját messziről elkerülő, és a szappanoperákra jellemző paneleket parodizáló széria azért válhatott az első nagy kultsorozattá, mert a nézőt is bevonta a rejtvényfejtő-játékba. A Twin Peaks sikerének kulcsa az volt, hogy a tömegkultúra szokásos passzív befogadó modelljeitől eltérően Lynch és alkotótársai a nézőt is tudatos módon szerzővé tették – állapítja meg találóan Strausz László a Filmvilágban megjelent írásában. A széria olyan aktív rajongói bázist alakított ki, hogy az még most, az első rész műsorra kerülése után 25 évvel is erősen érezteti hatását. Ez a rajongói kötődés leginkább az elég sűrűn felbukkanó, a remélt folytatásról szóló pletykákban érhető tetten.
Találkozunk 25 év múlva?
„Tudod Ray, a városka még mindig létezik, és gondolom, semmi akadálya sem lenne annak, hogy újra meglátogassuk. Persze te már halott vagy, de talán még ezt is meg tudnánk oldani valahogy” – mondta David Lynch még 2013 májusában. Lynch ominózus szavai egy olyan beszélgetésen hangzottak el, ahol a kultikus rendező partnere a sorozat egyik főszerelőjét játszó Ray Wise volt. Utóbbi azt a Leland Palmert alakította a sorozatban, akinek a halála (erre utalt viccesen Lynch) voltaképp két részre osztotta a Twin Peaks nézőit és magát a sorozatot. Leland halálával és azt megelőző beismerő vallomásával a Twin Peaks krimiként ugyanis véget ért (meglett a gyilkos), viszont folytatódott egy egyre szürrealistább fordulatokat vevő misztikus thrillerként.
Az esetleges újrakezdésre utaló szavakat persze viccnek is vehetjük, ám Ray Wise nem sokkal az említett beszélgetés előtt már tett róla, hogy a pletyka lábra kapjon. A színész ugyanis azt állította, Lynch épp azon munkálkodik, hogy a sorozat folytatódjon. Lynch egyébként elég régen, 2006-ban jelentkezett utoljára mozifilmmel, az Inland Empire bemutatója óta a rendező „csak” kísérleti kisfilmekkel, dokumentumfilmekkel és zenei projektekkel hívta fel magára figyelmet, ám egyik produkció sem volt olyan kaliberű, mint a művész korábbi filmjei, vagy épp a Twin Peaks.
A filmrendező 2013 májusában a brit Independentnek úgy nyilatkozott, hogy szerinte a mozi világát jelenleg még inkább a pénz irányítja, az ő ötletei pedig nem igazán felelnek meg a profitorientált filmiparnak. Ami viszont érdekesebb, hogy ugyanebben az interjúban Lynch egyáltalán nem vetette el a televíziós képernyőre visszatérés lehetőségét. „Kedvelem a folytatásos történeteket. A televízió jelenleg jóval izgalmasabb a mozinál. Úgy tűnik, a kábelcsatornák vették át a művészmozik szerepét” – utalt Lynch az utóbbi években a szakma és közönség által is ajnározott amerikai tévésorozatainak sikerére (Breaking Bad, Mad Men, House of Cards).
Az újrakezdés körüli pletyka tehát folyamatosan ott van a levegőben, bár néha elég amatőr próbálkozások is napvilágot látnak a témában. Ez utóbbira volt példa, mikor január elején egy olyan casting hirdetés keringett az interneten, melyben egy Lynch által készített Twin Peaks-promó felvételhez kerestek női szereplőt. A sorozat társalkotója, Mark Frost akkor alaptalan pletykának nevezte a hirdetést, de ő sem ártatlan abban, hogy sok rajongó továbbra is bízik a folytatásban. Ő ugyanis még a Sci-Fi Now magazinnak adott interjújában hintette el, hogy ha a Twin Peaks valaha is folytatódni fog, akkor annak a történet szerint is 25 évvel később kell játszódnia. „A sorozat újraindításának gondolata időről időre mindig felvetődik a beszélgetéseinkben” – nyilatkozta Frost, aki szerint a Twin Peaksnek az utolsó rész híres álomjelenetétől kellene folytatódnia, amelyben Laura Palmer szájából elhangzik a híres, és a találgatások alapját adó mondat: „találkozunk 25 év múlva”. A különböző pletykáknak tehát se szeri, se száma, az azonban már most biztosnak vehető, hogy a 25 éves évforduló nem múlik el nyomtalanul.
Elindult a jubileumi év
Akár lesz folytatás, akár nem, a Twin Peaks elkötelezett rajongói nem maradnak különleges kiadványok nélkül. Maga Lynch jelentette be személyesen egy tel-avivi filmfesztiválon adott skype-os bejelentkezés alkalmával, hogy még idén megjelenik az exkluzív Twin Peaks bluray-box, mely tartalmazni fogja a két teljes évadot, és még néhány, eddig soha nem látott „dolgot”. Hogy a rendező a sorozatból, vagy az előzmény filmből (Tűzz, jöjj velem!) kimaradt jeleneteket, esetleg vadonatúj felvételeket értett ez utóbbi alatt, egyelőre még nem tisztázott. A megjelenés mindenesetre azért is jelentős dolog, mivel jogi viták miatt az első és második évad eddig még soha nem jelenhetett meg együtt ezen a hordozón. Pontos megjelenési dátumot még nem lehet tudni, de abban mindenki egyetért, hogy a 25 éves évfordulónál nincs jobb ürügy a kiadásra.
A sorozat szereplőin és tárgyain kívül Angelo Badalamenti zenéje is óriási pályát futott be, sőt egyesek szerint ez minden idők legjobb filmzenéje. A szenvedélyes gyűjtőknek azonban eddig elég borsos árat kellett fizetniük azért, ha az eredeti, 1990-es bakelit (pontosabban vinyl) kiadást szerették volna megkaparintani. Az eBay-en 15-20 ezer forintos áron kínált lemezt azonban idén újra kiadják, méghozzá nem is akármilyen formában. A beszédes nevű Death Waltz kiadó ugyanis a Tűzz, jöjj velem! filmzenéjét kávészínű, míg a sorozathoz írt eredeti szerzeményeket meggyszínű (utalva ezzel Dale Cooper, a sorozat különleges ügynöke által olyannyira kedvelt reggeli menüre, a meggyes pite, kávé kombóra) lemezen hozza újra forgalomba. A borító és a megjelenési dátum egyelőre nem ismert, de a kiadó közleménye szerint maga Lynch is jóváhagyta az új kiadást.
De ha mindez nem elégítené ki a rajongókat, azoknak ott van például a Welcome To Twin Peaks rajongói oldal felhívása, amelyben 190 ujjcsettintést szeretnének összeszedni minél több embertől, hogy aztán ezekből az összevágott csettintésekből összejöhessen a híres álomjelenet alatt szóló dal első interaktív feldolgozása.
Budapest is mozgolódik
Február 21-én tartotta első estjét a Twin Peaks Klub Budapest, a helyszínül választott Super 8-nál ráadásul kevés alkalmasabb hely létezik a fővárosban egy ilyen témájú rendezvénynek. A Super 8 belső terével ugyanis egy az egyben a sorozat legtitokzatosabb helyszínét, a „Fekete barlang”-ot idézi, ehhez képest ez volt az első olyan alkalom, amikor a sorozat rajongói végre birtokukba vehették a helyet. A tökéletes helyszín ellenére azonban a klubest még amolyan béta verzió benyomását keltette, a klubsorozat koncepciója ezen az estén még elég kiforratlannak tűnt. Több rajongó sem értette, hogy mi köze a The Best Bad Trip kísérleti jazz-koncertjének a sorozathoz, ráadásul az extraként meghirdetett Cooper-menü (meggyes pite és kávé, csak a sorozattól eltérő minőségben) sem nyerte el maradéktalanul mindenki tetszését. A farsang tematikájú rendezvényen sajnos fájóan kevesen öltöztek be, pedig a Twin Peaks '90-es évekbeli, vidéki, favágóinges Amerikáját megidézni azért nem egy kivitelezhetetlen feladat, de ez utóbbit tudjuk be annak, hogy az elszántabb magyar rajongókhoz még nem jutott el a klubsorozat híre.
A szervezőktől megtudtuk, hogy szerettek volna néhány, a sorozat magyar szinkronjában részt vevő színészt is elhívni az eseményre, ám például Sarah Palmer magyar hangja, Bánsági Ildikó konkrétan nem is emlékezett a Twin Peaks hangfelvételeire, így őt felesleges lett volna megszólaltatni ebben a témában.
Az első klubest fénypontja a sajnos már kicsit későn kezdő Panda szettje volt, aki egy hegedűssel (!) kiegészülve elég ihletett szettel készült az estére. A Badalamenti sorozathoz írt zenéjét alaposan megcsavaró mix tele volt zenei poénokkal, amit minden magára valamit adó Twin Peaks-fannak hallania kell. Pont emiatt kértük meg Pandát, hogy bocsássa rendelkezésünkre az esten előadott teljes hanganyagot. Íme:
The djs are not what they seem - an alternative soundtrack of twin peaks by Panda on Mixcloud
„A Twin Peaks nekem zene volt először, és csak sokkal később kép” – mininterjú Pandával, a Twin Peaks-mix alkotójával |
Panda és Bakai Márton hegedűs live act-je volt az első Twin Peaks Klub fő attrakciója. A fellépés után Panda mesélt nekünk a Twin Peaks-es zenei projektjének kezdeteiről és egyre komolyabbá válásáról, illetve arról, hogy miért jött jól, hogy az első ilyen témájú bulin olyan VJ-t állítottak mellé, aki még életében nem látta a sorozatot.
Panda: Valószínűleg zsenge korom valamelyik gagyi szintetizátor-válogatásán. Saját pénzből vásárolt első kazettáim egyike volt egy beszédes nevű Best of Synthesizer válogatás, ezen szerepelt a Twin Peaks Theme, de csak egy évvel később jöttem rá, hogy ki is a valódi szerző, amikor kölcsönkaptam kazettán a filmzenét egy barátomtól. Egy hosszú autóútra vittem magammal az oda-visszajátszós walkmanemben, ami azért is volt fontos, mert sose felejtem el, ahogy megállás nélkül hallgattam majdnem négy órán keresztül. Tehát a Twin Peaks nekem zene volt először, és csak sokkal később kép. Az egyetemi évek alatt kezdtem el nézni a sorozatot, és annak olyan hangulata volt, hogy abban a korszakban nem volt nehéz rákattanni. hvg.hu: A kezdetektől tudtad, hogy ekkora kaliberű projekt lesz ebből? Találkoztál esetleg hasonló, Twin Peaks-hangmintákat használó mixszel? Panda: Elképesztő mennyiségű Twin Peaks-hangminta terjeng a neten, kis Google-cirógatással szinte az egész sorozatot meg lehet találni hangfájlokban, és nagyon sokan használják is őket, főleg a magas labdákat: a visszafele beszélést, Cooper ügynök kávé rajongását, stb. Konkrétan ilyen mixszel nem találkoztam, de nem is nagyon kerestem, biztos van ilyen. Végül annyi hangmintám gyűlt össze, hogy adta magát, hogy elkezdjek belőle én is összehegeszteni ilyen kis saját prüntyögéseket, remixeket. Teljes mixben csak egy esztergomi felvétel után kezdtem gondolkodni, akkor is csak azért, mert egy csomó kész anyag volt, amiket nagyon szerettem, de valahogy össze akartam pofozni olyan szintre, hogy a Tilos Rádióban leadható legyen. hvg.hu: Ha jól tudom, az első ilyen témájú buli Esztergomban volt. Azt ki szervezte, hogy jött az ötlet? Mikor szállt be a projektbe Bakai Marci, a hegedűs? Panda: Az egész két vonalról indult. Egyrészt már a kezdetektől próbálom nem megunni a dj-zést, így minden fellépésemet valamilyen téma köré csinálom. Másrészt még nyáron a Vittulában a Leidálék (Saint Leidal the 2nd) csináltak egy beöltözős Twin Peaks-bulit, aminek a hangulata nagyon tetszett, tök jó jelmezötletek meg arcok voltak, de idegesített, hogy nem a sorozat zenéje szólt. Így aztán elkezdtem embereket keresni egy saját szervezésű bulihoz. Akartam vetítést is – annyira magas labda vizuálisan a Twin Peaks, hogy ezt nem akartam kihagyni –, de azt se akartam, hogy ilyen tipikus VJ-zés legyen. Olyan valakit kerestem, aki imádja a sorozatot, és összevág belőle poénokat. Olyannyira nem sikerült ilyen embert találni, hogy végül a szervező lány a barátját szervezte be. A buli estéjén aztán kiderült, hogy igazából nem is látta a Twin Peakset, és még életében nem vetített. Viszont tud hegedülni. Ő volt a Bakai Marci. Megbeszéltük, hogy ha így alakult, akkor legalább próbáljuk meg kihozni a legjobbat belőle, vegyük elő azt a hegedűt. A végeredmény elképesztő volt, az emberek nemhogy elkezdtek figyelni a zenére, hanem hirtelen koncerthangulat alakult ki, tapsoltak a számok között. A Marci úgy kezdett el improvizálni, hogy addig saját bevallása szerint sose hallotta még a Twin Peaks zenéjét, azt se tudta, miről szól. Mondtam neki, hogy képzeljen maga elé baglyokat, jó nőket, meg k*rva sok pitét, és zenéljen. Ez lett belőle. A technikai körülmények mindegyik alkalommal egészen balkániak voltak, ezt nem mentegetőzésképpen mondom, de vonalból tudtuk csak felvenni a hegedűt, az első alkalommal arra se figyeltem, hogy mi van beállítva, nem is értek hozzá, meg nem is terveztem, hogy felveszem. Csak poénból, magamnak nyomtam meg a rec gombot, de utólag visszahallgatva nagyon tetszett a végeredmény. Az esztergomi első fellépés anyaga végül lement a Tilosban, majd tavaly novemberben a Csendesben léptünk fel ugyanezzel a tematikával. A mostani, Super 8-as fellépés volt a harmadik közös Twin Peaks-estünk, ennek a három közös zenélésnek a hanganyagából gyúrtam össze a most hallható mixet. hvg.hu: A mix tele van apró poénokkal. Vannak kedvenc részleteid a mixben? Panda: Eleve az elején szerintem nagyon vicces, hogy Moby Go-jának a vízcsobogására mennyire jól kijön a pilot eleje, a gyereksírásról nem is beszélve. Aztán a NES-re készült videojáték zenéje is nagy kedvenc, 8 bitben jazzt nyomni, csak jó móka lehet. Az a rádióműsor részlet is nagyon jó, amelyben a műsorvezető bevallja, hogy ő igazából egyéves volt, amikor a Twin Peakset először lenyomták. Nagyon csípem még a béna rappert a dán Falling-feldolgozásban: „Laura Palmer in the House” – ráadásul akcentussal! De van egy csomó rejtett poén, nagyobb baj, hogy így is van egy rakás dolog, ami kimaradt: bár Shelly említve van (azt nem árulom el, hogy hol, de ha végighallgatod, nem nehéz megtalálni), de Leo például sajnos teljesen kimaradt. hvg.hu: Lesz folytatása ennek a projektnek? Panda: Én örülnék neki a legjobban, ha ezt az egészet még egyszer megcsinálnánk normális minőségben – főleg a hegedűre gondolok, de a mix minőségén is lehetne mindig javítani –, de valószínűleg a Marcinak már a könyökén jön ki a Twin Peaks. Még mindig nem látta egyébként a sorozatot, lassan itt lenne az ideje, hogy megnézze. Van egy téma, amit a Big Fok alapjára játszik, az nekem iszonyúan tetszik, szerintem az önmagában is megállná a helyét, abból például szeretnék saját számot gyártani, saját alappal. Legutóbb a Müsziben volt egy közös zenélésünk, ott már 87%-ban saját zenék szóltak, amire ugyanígy ráimprovizált a Marci, és egész jól működött, szóval a jövőben a közös kész zenék készítésére koncentrálunk. A improvizálás nagyon érzékeny dolog, egy csomó mindennek kell teljesülnie ahhoz, hogy igazán hallgatható legyen, cserébe viszont nagyon emlékezetes tud lenni. |