A 66 éves, világhírű flamencogitárossal szívinfarktus végzett – írta az El Mundo internetes változata. Paco de Lucía éppen a mexikói tengerparton, Cancúnban nyaralt az unokáival, amikor infarktust kapott. Családja éppen most intézkedik a világhírű gitáros holttestének hazaszállításáról.

"Eszméletlenül jó technikája volt, emellett óriási szíve"

Snétberger Ferenc gitárművész úgy reagált a hírre: Paco de Lucía csodálatos zenész volt, nagyon fiatalon ment el, a világban rengeteg gitárosra volt hatással játéka és előadásmódja. "Eszméletlenül jó technikája volt, emellett óriási szíve, leginkább ez kapott el engem is mindig. Az első hangról fel lehetett ismerni a játékát, ami nagyon kevés gitárosra igaz."

A magyar gitáros felidézte, hogy többször is hallotta élőben játszani Paco de Lucíát, egyszer egy rövid beszélgetésre is lehetősége adódott vele egy sok-sok évvel ezelőtti koncertjén a Budapest Sportcsarnokban. "Kíváncsi voltam, milyen a hangszere és néhány percre oda is adta a kezembe gitárját. Nagyon kedves volt és szimpatikus. Talán össze lehetett volna hozni egy közös munkát vele, nagy öröm lett volna számomra, sajnos ez már sohasem valósul meg."

AFP / Rafa Rivas

De Lucía Francisco Sánchez Gómez néven születetta Cadiz tartománybeli Algecírasban 1947. december 21-én, öt gyermek közül a legkisebbként. Zenész családba született: édesapja, Antonio Sánchez is flamencogitáros volt, akárcsak testvérei, Pepe de Lucía és Ramón de Algeciras. Művésznevét édesanyja, a portugál származású Lucía Gómez iránti tiszteletből vette fel – olvasható a Wikipedián.

Nyitottsága és lankadatlan alkotókészsége révén valódi párbeszédet teremtett a flamenco és a brazil ritmusok, a dzsessz, Larry Coryell, Chick Corea, Al Di Meola, John Mclaughlin muzsikája, illetve a klasszikus szerzők, Albeniz, Falla, Rodrigo zenéje között. Életműve új fejezetként kerül be majd a zene történetébe.Először tizenegy évesen, 1958-ban szerepelt nyilvánosan az algecirasi városi rádióban, és egy évre rá már díjat nyert egy flamenco-versenyen. 1961-ben José Greco társulatával turnézott.

Három közös nagylemezt adott ki Al Di Meolával és John McLaughlinnal (1981, 1983, 1996), az első a jazztörténelem legkelendőbb albuma, az 1981-es Friday Night in San Francisco. Ugyanennyit saját zenekarával, a Paco de Lucía szextettel (1981, 1984, 1993), melyben fivérei, Pepe és Ramón is zenélnek. Hagyományosnak tekinthető flamencofelvételei mellett több albumán is keveredik a tradicionális és a modern flamenco stílus.

Bár soha nem szakadt el gyökereitől, a hagyományos flamencofelfogás kereteit feszegető, és a hetvenes évek közepétől mind jobban kialakuló egyéni szemléletével megnyitotta az utat a flamencojáték egyfajta új megközelítéséhez. Emiatt néha a modern dzsessz-zenészekhez, előadókhoz is sorolják.

A hatvanas évek elejétől mintegy 30 saját albuma jelent meg. Ismertté és világszerte népszerűvé vált számainak (Almoraima, Rio Ancho, La cueva del Gato stb.) szinte kivétel nélkül ő maga a szerzője.

Rendkívül tehetséges, virtuóz gitárjátékos, a spanyol gitár mestere volt, aki nemcsak a flamencóban remekelt, de játszott dzsesszt, klasszikus zenét és világzenét is, és sokak szerint ezeken a területeken is otthonosan mozgott. 2004-ben elnyerte a rangos Premio Príncipe de Asturias de las Artes-t, az Astúria Hercege Művészeti-díjat.

2006. augusztus 4-én koncertet adott a Veszprémi Ünnepi Játékokon, 2010-ben a Müpában lépett fel, de korábban is többször játszott Magyarországon, például a Debreceni Tavaszi Fesztiválon, a Syma Csarnokban, illetve a 80-as években fellépett Al DiMeolával és John McLaughlinnal is a Kisstadionban.