A neandervölgyiek lakóterük más-más részében vágták le az állatokat, készítették a szerszámokat, és gyűltek a tűz köré - idézi a Science Daily tudományos-ismeretterjesztő portál a Canadian Journal of Archeology című szaklapban közzétett tanulmányt.

"Korábban az a nézet terjedt el a neandervölgyi emberről, hogy mindenféle rendszer nélkül használta a lakóterét, az otthonos térkihasználást a mai ember képességének tartották. Mi azonban azt fedeztük fel, hogy a neandervölgyiek nem  dobálták szét mindenfelé a tárgyaikat a barlangban, hanem célszerűen gazdálkodtak otthonuk területével" - magyarázta Julien Riel-Salvatore, a kutatás vezetője, a denveri Coloradói Egyetem antropológusa.

A kutatás az észak-itáliai Balzi Rossi melletti Bombrini-barlang ásatásán folyt. Ebben a legkorábban 100 ezer évvel ezelőtt benépesült, azóta beomlott sziklabarlangban éltek évezredeken át a neandervölgyiek, később pedig a modern ember, a Homo sapiens korai közösségei. Az új tanulmány a neandervölgyiek szintjeire összpontosított, és további kutatás fogja megvizsgálni a mai embernek tulajdonított szinteket az ásatáson. A kutatók célja, hogy összevessék, hogyan szervezte életét a két csoport a barlang tereiben.

Az ásatáson három neandervölgyi embernek tulajdonított szintet tártak fel. Azt fedezték fel, hogy az itt élők a különböző tevékenységek szerint osztották területekre a barlangot. A legfelső szintet használták a feladatok végrehajtására, ez volt a vadászles, ahol megölték és feldolgozták a vadállatokat. A középső szint volt a tartós, hosszú időre szánt lakóterület, a legalsó szint a rövidebb időre szánt lakótér. 

Riel-Salvatore és kollégái a felső szint hátsó részén találták a legtöbb állati maradványt, ami arra utal, hogy itt darabolták fel az elejtett vadakat. Okkerfesték nyomaira is bukkantak, ám azt egyelőre nem tudják, mire használták: bőr cserzésére, ragasztásra, fertőtlenítőnek vagy esetleg szimbolikus célokra - közölte Riel-Salvatore. 

Másképp oszlanak el a tárgyi leletek a középső szinten, ahol az emberi letelepedés legtöbb nyomai került elő. Állatcsontokból több bukkant fel a barlang bejáratánál, a hátsó részen kevesebb, és ugyanez igaz a kőeszközökre is. A tűzhely hátul volt, a barlang falától fél-egy méter távolságra, így melegíthette fel a tűz a lakóterületet. 

"A kőeszközök készítése sok hulladékkal jár, és ha nagy forgalmú helyen végzik, növelik a sérülés veszélyét. Egyértelműen kevesebb kőszerszámot találtunk a barlang hátsó részében, a tűzhely környékén" - tette hozzá Riel-Salvatore. Legkevésbé ismert a legalsó szint, amelyet rövidtávú lakótérnek tartanak. Itt több tárgyi lelet került elő a bejárat közvetlen közelében, ami arra utal, hogy ott készültek a szerszámok, ahol a nap még besütött a barlangba.

Riel-Salvatore évek óta tartó kutatásainak ezek a legfrissebb felfedezései, melyekkel azt bizonyítja, a neandervölgyi ember sokkal fejlettebb lehetett, mint korábban vélték. Előző tanulmányai egyikében azt állapította meg, hogy ezek az ősemberek igen innovatívak voltak: csontból alkottak szerszámokat, díszeket és lövedékeket.